Az ügyelet is munkaidőnek számít az Európai Bíróság ítélete szerint

2005.12. 1. Jogi Fórum / Európai Bíróság

A fogyatékkal élők intézményének nevelője által teljesített éjszakai ügyeletet teljes mértékben tekintetbe kell venni annak vizsgálatakor, hogy a közösségi jog által előírt, a munkavállalók védelmét szolgáló − különösen az engedélyezett maximális heti munkaidőre vonatkozó − szabályokat betartották-e.

A munkaidő-szervezésről szóló irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg e téren. Az irányelv a munkavállalóknak minimális − különösen napi és heti − pihenőidőt, valamint megfelelő szüneteket biztosít. Ezen túlmenően a heti maximális munkaidőt 48 órában állapítja meg, amely maximum kifejezetten magában foglalja a túlmunkát is.

E célból az irányelv „munkaidőt” és „pihenőidőt” különböztet meg. Nem rendelkezik semmiféle közbenső kategóriáról, és a „munkaidőként” való minősítést nem teszi függővé a munkavállaló által végzett munka intenzitásától. Az Európai Közösségek Bírósága már korábban olyan határozatokat hozott, hogy az irányelv értelmében az orvosok, a sürgősségi ellátásban dolgozó ápolószemélyzet, a mentősök és a tűzoltók által a munkahelyen teljesített ügyeleti időt teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni, függetlenül a munkavállaló által ténylegesen elvégzett munkától.

Franciaországban bizonyos szociális és egészségügyi-szociális létesítmények munkavállalói1 által végzett éjszakai ügyelet esetére egy rendelet olyan súlyozási módszert alkalmaz a díjazás és a túlmunka számításakor, amelynek célja az ügyelet alatti tevékenység nélküli időszakok figyelembevétele. E célból a rendelet a jelenléti idő és a ténylegesen számításba vett munkaidő között az első kilenc óra tekintetében három az egyhez arányt, az azt követő órák tekintetében pedig kettő az egyhez arányt állapít meg. A. Dellast, aki fogyatékkal élő fiatalok bentlakásos intézményében dolgozó szakosított nevelő, munkáltatója elbocsátotta többek között a tényleges munkaidő fogalma és az ügyeleti szobában teljesített éjszakai munkáért járó díjazás kapcsán köztük kialakult nézeteltérés miatt. A. Dellas, valamint több szakszervezet a Conseil d’État előtt a kérdéses rendelet megsemmisítése érdekében kereseteket indítottak. A Conseil d’État lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az ilyen szabályozás összeegyeztethető-e az irányelvvel.

A Bíróság először is megállapítja, hogy az irányelv nem alkalmazható a munkavállalók díjazására.

Ezzel szemben a kérdéses jelenléti időt teljes mértékben munkaidőként kell számításba venni a 93/104 irányelvben a munkavállalók biztonságának és egészségének hatékony védelme érdekében meghatározott minimumkövetelmények betartásának ellenőrzésekor. Márpedig a kérdéses átalányjellegű súlyozási módszer csak részben veszi figyelembe az érintett munkavállalók jelenlétének időtartamát. A munkavállaló teljes munkaideje így akár a heti 60 órát is elérheti, vagy azt meg is haladhatja. Következésképpen az ügyeleti idő számításának ilyen nemzeti rendszere a maximális heti munkaidő túllépéséhez vezet, amelyet az irányelv 48 órában rögzített.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA