A Luxemburgi Bíróság munkaprogramja

2006.03.31. JogiForum.hu

A március 27-től március 31-ig tartó munkahét során is érdekes ügyek kerülnek a Luxemburgi Bíróság napirendjére, melyek közül ezúttal háromnak nyújtjuk rövid összefoglalóját.

Március 29-én szerdán főtanácsnoki indítvány kerül benyújtásra a Lidl Belgium GmbH & Co. KG kontra Etablisementen Franz Colruyt NV (C-356/04) ügyben melynek tárgya az általános árszínvonal összehasonlítása az összehasonlított termékek feltüntetése nélkül. A belga bíróság többek között arra a kérdésre is választ vár, hogy a reklám valóságtartalmának ellenőrizhetősége tekintetében szükséges-e az, hogy azt maguk a címzettek is tudják ellenőrizni, vagy elegendő az, ha erre a reklám címzettjének nem minősülő harmadik személyeknek (pl. hatóságoknak) van lehetőségük.

2006. március 30., csütörtökön ítélethirdetésről szóló sajtóközlemény jelenik meg a Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti Srl kontra Giuseppe Calafiori ügyről (C-451/03). A milánói székhelyű ADC Servizi eredetileg a könyvelés és ügyvitel területén nyújtott tanácsadási szolgáltatásokat. 2003-ban a társaság új alapszabályt fogadott el annak érdekében, hogy tevékenységi körét kiterjessze adótanácsadó tevékenységekre, ennek a milánói cégjegyzékbe való bejegyzését azonban elutasították, azzal az indokkal, hogy az említett adótanácsadó tevékenységek alapszabályba való felvétele ellentétes az adótanácsadó központokról szóló olasz jogszabályokkal. Az olasz jogszabályok alapján ugyanis az ún. adótanácsadó központok kizárólagos jogosultsággal rendelkeznek bizonyos pénzügyi tanácsadási tevékenységek végzése, többek között a munkavállalók éves adóbevallásának elkészítése tekintetében.

Az ADC Servizi azonban bírósági eljárást indított az új alapszabály bejegyzését elutasító határozat ellen. Az ügyben másodfokon eljáró Corte d'appello di Milano (Milánói fellebbviteli bíróság) azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a kérdéses olasz jogszabályok nem sértik-e a közösségi versenyszabályokat, a szolgáltatásnyújtás, illetve a letelepedés szabadságát, valamint, hogy az adótanácsadó központoknak kifizetett költségvetési juttatás nem minősül-e állami támogatásnak.

Csütörtökön kerül sor továbbá ítélethirdetésre az „Emanuel” ügyben (C-259/04) mely a Diana hercegnő esküvői ruhatervezőjének nevével fémjelzett védjegy átruházását érinti.

1997-ben Elizabeth Emanuel, Diana hercegnő esküvői ruhatervezője, pénzügyi nehézségei miatt a nevével fémjelzett védjegy használatát átengedte az EE International vállalkozásnak, amely azt nem sokkal később tovább engedményezte az Oakridge Trading Limited cégnek. E cég azonban az eredeti védjegyhez képest változtatásokat akart bejegyeztetni a védjegynyilvántartásba. Néhány hónappal később E. Emanuel kérelmet nyújtott be a változtatással bejegyzett védjegy törlésére. Az ügyet másodfokon vizsgáló angol védjegybíróság több kérdést tett fel az Európai Bíróságnak a védjegyekről szóló 89/04/EGK irányelv értelmezésével kapcsolatban, többek között azt, hogy alkalmas-e a védjegy a fogyasztók megtévesztésére a jogosult vagy az engedélyével más által folytatott védjegyhasználat következtében és így meg kell-e állapítani a védjegyoltalom megszűnését, amennyiben több, az angol bíróság által részletesen meghatározott feltétel teljesül. Dámaso Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok 2006. január 19-én megtett indítványában úgy vélte, hogy jelen körülmények között a kérdéses védjegy nem alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA