Az Európai Unió bíróságainak munkaprogramja

2006.05. 9. JogiForum.hu

Mai összeállításunkban a 2006 május 8-tól május 19-ig tartó két munkahét során az Európai Közösségek Bírósága (EKB) és az Elsőfokú Bíróság előtt szereplő érdekesebb és fontosabb ügyekből válogattunk.

A május 8-tól május 12-ig tartó munkahét során az 2006. május 11-én csütörtökön az EKB sajtóközleményt ad ki a Carbotermo és Consorzio Alisei (C-340/04) ügyben, melynek fő kérdése, hogy mikor ítélhető oda egy közbeszerzési szerződés ajánlati felhívás kiírása nélkül? Az olasz Busto Arsizio település önkormányzata által a vita tárgyát képező szerződés odaítéléséről szóló határozatában úgy vélte, hogy jelen esetben teljesült a közösségi ítélkezési gyakorlat által megállapított két előfeltétel ahhoz, hogy a közbeszerzési szerződést ajánlati felhívás kiírása nélkül ítélhessék oda: a nyertes vállalat felett az önkormányzat ugyanolyan ellenőrzést gyakorol, mint saját szervezeti egységei felett (első feltétel), továbbá hogy az adott vállalat tevékenységeinek döntő részét az önkormányzat érdekkörében fejti ki (második feltétel). Stix-Hackl főtanácsnok 2006. január 12-én megtett indítványában úgy vélte, hogy az említett közbeszerzési szerződés ajánlati felhívás nélküli odaítélése nem ellentétes a közösségi joggal, mert az indítványban tételesen felsorolt feltételek teljesülnek.

Főtanácsnoki indítvány megtételére is sor kerül ezen a napon, mégpedig a Wilson (C-506/04) és a Bizottság kontra Luxembourg (C-193/05) ügyekben. Ezekben az ügyekben a kamarai bejegyzéshez a nagyhercegség három hivatalos nyelvének (luxembourgi, francia és német) alapos ismeretét megkövetelő luxembourgi szabályozást vizsgálja majd az EKB a hivatásukat a képesítésük megszerzése helyének tagállamától eltérő tagállamban gyakorló ügyvédekre alkalmazandó szabályok fényében.

Az Elsőfokú Bíróság 2006. május 10-én, szerdán hirdet ítéletet a Galileo International Technology LLC és mások kontra Bizottság (T-279/03) védjegyjogi vonatkozású ügyben, melynek kérdése alapvetően az, hogy a Galileo megjelölés Bizottság általi használata az európai műholdas navigációs rendszer leírására sérti-e a Galileo cégcsoport védjegyjogait?

A Galileo vállalatcsoport, amelyet 1987-ben tizenegy észak-amerikai, illetve európai légitársaság alapított, ma a piaci ajánlatokra, időpontokra és menetrendekre, illetve árinformációkra vonatkozó adatokhoz való hozzáférés területén nyújt elektronikai szolgáltatásokat a légi szállítási, az utazási, a szórakoztató-, illetve a szállodaipari ágazat számára. A Tanács 2002-ben hozta létre a Galileo nevű közös vállalkozást, azzal a céllal, hogy biztosítsa a Galileo-program menedzselését annak kutatási, fejlesztési és megvalósítási szakaszaiban, illetve, hogy pénzügyi forrásokat biztosítson a program számára. A közös vállalkozás alapító tagjai, egyrészről a Bizottság által képviselt Európai Közösség, másrészt pedig az Európai Ûrügynökség voltak. Ezenkívül minden olyan magánvállalkozás, amely teljesített bizonyos belépési feltételeket, a közös vállalkozás tagjává válhatott. A Galileo International Technology LLC azonban több olyan nemzeti és közösségi végjegy jogosultja, amelyek elnevezésében szerepel a "Galileo" megjelölés. A Galileo-csoport vállalkozásai azzal a céllal indítottak keresetet az Elsőfokú Bíróság előtt, hogy az tiltsa el a Bizottságot a "Galileo" megjelölés használatától, illetve attól, hogy másokat e megjelölés használatára ösztönözzön. Az említett vállalkozások emellett a jogtalan névhasználatból eredő káruk megtérítését is kérik.

A május 15-től május 19-ig tartó munkahét során az EKB május 16-án, kedden jelenteti meg a Watts ügyben (C-372/04) hozott ítéletét. Ebben az ügyben Yvonne Watts, egy a brit National Health Service-hez (NHS) tartozó beteg csípőműtétjét Franciaországban végeztette el és a brit egészségbiztosítási rendszer megtagadta a műtétje költségeinek megtérítését. Geelhoed főtanácsnok 2005. december 15-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a külföldi ellátások engedélyezésére vonatkozó jelenlegi NHS-rendszer ellentétes a közösségi joggal, mivel nem veszi kellően figyelembe az egyes betegek egyéni szükségleteit annak eldöntésekor, hogy egy személy indokolatlan késedelem nélkül részesülhet-e ellátásban.

2006. május 18-án, csütörtökön születik ítélet a Land Oberösterreich kontra ÈEZ as ügyben (C-343/04) Az ügy tényállása szerint Land Oberösterreich (egy osztrák tartomány) mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági kísérletezésre szánt föltulajdonnal rendelkezik kb. 60 km-re a csehországi Temelin atomerőműtől. Az említett területeken jelenleg egy mezőgazdasági iskola működik. Land Oberösterreich földtulajdonosként, nem pedig közjogi szervként fellépve magánjogi keresetet indított a ÈEZ (az atomerőmű) ellen egy linzi bíróság előtt. Az osztrák tartomány azt kéri a bíróságtól, hogy az tiltsa el a cseh atomerőművet radioaktív, illetve ionizáló sugárzásnak a levegőbe olyan mértékben való kibocsátásától, amely már meghaladja a tudomány mai állása szerint az atomerőművek üzemeletetésével mindenképpen együtt járó mértéket. Az osztrák fél a szomszédjogok megsértését rója fel a cseh atomerőműnek, és az osztrák polgári törvénykönyv alapján megelőző intézkedések kiadását kéri a földtulajdonának helyben szokásos használatát jelentősen befolyásoló sugárzás-kibocsátás miatt. Land Oberösterreich szerint a jogvitában a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról szóló Brüsszeli Egyezmény alapján az osztrák bíróságok rendelkeznek joghatósággal, míg a cseh fél szerint ilyen joghatóság jelen esetben nem áll fenn, és az esetleges osztrák elmarasztaló ítélet sértené Csehország területi szuverenitását. Az ügyben eljáró osztrák fellebbviteli bíróság a Brüsszeli Egyezmény értelmezését kérve az Európai Bíróságtól arra vár választ, hogy jelen estben az egyezmény alapján az osztrák vagy a cseh bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Poiares Maduro főtanácsnok 2006. január 11-én megtett indítványában úgy vélte, hogy az osztrák bíróságoknak kizárólagos nemzetközi joghatóságuk van a jogvita eldöntésére.

A fentieken túl főtanácsnoki indítvány megtételére is sor kerül e napon a Cadman kontra Health & Safety Executive (C-17/05) ügyben. Ez az ügy elsősorban az EK szerződés férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást megfogalmazó elvét vizsgálatáról szól. Előzetes döntéshozatali kérelmében a brit Court of Appeal lényegében arra szeretne választ kapni az Európai Bíróságtól, hogy a Danfoss-ítéletben foglaltakat továbbra is alkalmazni kell-e (109/88 sz. ügy, melyben az Európai Bíróság kimondta, hogy a munkavállalónak nem kell különleges módon igazolnia azt, ha a szolgálati idő hosszúságát figyelembe veszi a fizetés összegének meghatározásánál), illetve hogy az Európai Bíróság más ügyekben hozott későbbi ítéletei a Danfoss-ítéletben foglalttól eltérő megközelítést tartalmaznak-e (a C-184/89 sz. Nimz, a C-243/95 sz. Hill és Stapleton, valamint a C-1/95 sz. Gerster ügyek).

Végül, az Elsőfokú Bíróság programjából azt a 2006. május 16-án tartandó tárgyalást emeljük ki, amelyet a Muswellbrook kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) és NIKE egyesített ügyekben (T-362/02 és T-366/02) tart a Bíróság. 1996. július 8-án a NIKE INTERNATIONAL Ltd. kérelmeket nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (OHIM) a "NIKE", "NIKE TOWN" és "NIKE F.I.T." megjelölések közösségi szóvédjegyként, illetve két másik, a "NIKE" elnevezést szintén tartalmazó megjelölésnek ún. közösségi vegyes (szó és ábrás) védjegyként való bejegyzésére. E bejegyzési kérem ellen azonban a Muswellbrook cég kifogást emelt azzal az indokkal, hogy egy korábban bejegyzett spanyol nemzeti ábrás védjegy, melynek ő a jogosultja, szintén tartalmazza a "NIKE" megjelölést. Az OHIM első fokon elutasította a NIKE INTERNATIONAL kérelmét, míg a másodfokon eljáró fellebbezési tanács ezt a döntést hatályon kívül helyezve elutasította a Muswellbrook kifogását. A fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a kifogást terjesztő fél nem bizonyította, hogy a spanyol nemzeti ábrás védjegyet a közösségi védjegy bejegyzésére irányuló kérelem közzétételét megelőző öt évben ténylegesen használta a Közösségben ruházati cikkek a versenytársak termékeitől való megkülönböztetése érdekében. A spanyol nemzeti védjegy bejegyzésére egyébként még 1932. január 18-án került sor. Ezt követően a Muswellbrook cég az Elsőfokú Bírósághoz fordult, azt kérelmezve, hogy az semmisítse meg a fellebbezési tanács döntését.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA