Az alkotmánybírák a héten négy törvényben találtak alkotmányellenes rendelkezéseket. Megsemmisítették a múzeumi törvénynek a közfeladatot ellátó személyre vonatkozó szabályát, valamint a harci szellem bomlasztása bűntettét szankcionáló Btk.-rendelkezés „vagy riasztó hírt terjeszt,” szövegrészét. Az Alkotmánybíróság szerint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény korlátozás nélkül ad felhatalmazást a kormánynak a foglalkozási betegségek körének meghatározására. Négy alkotmánybíró különvéleményével úgy foglalt állást a testület, hogy a bírák jubileumi jutalmazásának szabályai önkényesen nem veszik figyelembe az ügyvédi tagsági viszonyban töltött éveket.
Közfeladatot ellátó személy a múzeumi törvényben
1125/B/2001. AB határozat
Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 94. § (7) bekezdését. A megsemmisített rendelkezés így szól: „94. § (7) Az e törvény hatálya alá tartozó intézményekben foglalkoztatott munkavállaló a munkakörében végzett tevékenységével kapcsolatban a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személynek minősülhet.”
Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában rámutatott: a kifogásolt törvényi rendelkezés a Büntető törvénykönyvnek a közfeladatot ellátó személy fogalmára vonatkozó taxatív felsorolását „kívülről módosítja”, anélkül, hogy a módosításnak a büntetőtörvénybe történő beiktatását elrendelte volna. A módosító rendelkezés ellentétes a jogszabályok alkotmányosságához tartozó normavilágosság és egyértelműség követelményével. A testület ezért megállapította, hogy a támadott rendelkezés, annak tartalmi bizonytalansága, a Büntető törvénykönyvvel való kollíziója folytán közvetlenül sérti a jogbiztonságot.
A riasztó hír és a harci szellem bomlasztása
925/B/2004. AB határozat
Az Alkotmánybíróság május 29-én megsemmisítette a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 366. § (1) bekezdésének „vagy riasztó hírt terjeszt,” szövegrészét. Az érintett rendelkezés az alábbi szöveggel marad hatályban: „366. § (1) Aki háború idején a katonák között elégedetlenséget szít, kishitűséget kelt, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Egy indítványozó a harci szellem bomlasztása bűntettét szankcionáló 366. § (1) bekezdése egyik fordulatának alkotmányossági vizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a törvényi tényállás „riasztó hírt terjeszt” fordulata alkotmányellenes, mert sérti az alkotmány 2. § (1) bekezdése által védett jogbiztonság követelményét, az alapvető jogok korlátozásának tilalmát kimondó 8. § (1) és (2) bekezdését, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát oltalmazó 61. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az indítványt. A határozat indokolásában rámutatott, hogy a riasztó hír fogalmát, „minőségi” kritériumait a Btk. nem határozza meg. Ebbe a körbe tartozik minden olyan közlés, amely alkalmas lehet arra, hogy a katonák között a riadalom különböző fokozatait kiváltsa, vagy baljós következtetések levonásának, a kilátástalanság érzésének táptalajává váljék. A minden megszorítás nélkül alkalmazott „riasztó” jelző folytán az ilyen hír bármire vonatkozhat. A testület álláspontja szerint annak megítélése, hogy adott „riasztó” hír alkalmas-e a harci szellem bomlasztására, s így veszélyezteti-e a szervezett katonai feladatok ellátását, könnyen ad lehetőséget önkényes értelmezésre és jogalkalmazásra. A vizsgált szövegrész azért alkotmányellenes, mert sérti a jogbiztonság követelményét, és aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát.
Alkotmánysértő törvényi felhatalmazás a kormánynak
457/B/2005. AB határozat
Az Alkotmánybíróság 2006. december 31-i hatállyal megsemmisítette a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény két rendelkezését. A testület alkotmányellenesnek találta a jogszabály 52. § (3) bekezdésének második mondatát. A bekezdés a következő szöveggel marad hatályban: „52. § (3) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett.” Ugyancsak megsemmisítette a törvény 83. § (2) bekezdése i) pontjának „a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve” szövegrészét. Az érintett rész a következő szöveggel marad hatályban: „83. § (2) Felhatalmazást kap a Kormány (…) i) a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek, (…) meghatározására.” Az alkotmánybírák megsemmisítették a törvény végrehajtásáról 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 32. §-ának (3) bekezdését, valamint az 1. sz. mellékletét is.
Az Alkotmánybíróságot a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája kereste meg egy per kapcsán. Az alkotmánybírák osztották a bíró alkotmányossági aggályait. Megállapították, hogy a törvény 52. §-a (3) bekezdésének második mondata minden korlátozás nélkül ad felhatalmazást a kormánynak a foglalkozási betegségek körének meghatározására. Márpedig ez a szabályozási mód ellentétes a jogállamiság elvével. Alkotmánysértőnek minősítették a törvény 83. §-a (2) bekezdésének i) pontja „a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve” szövegrészét is, mert az megismétli az 52. § (3) bekezdésében található felhatalmazást. Az alkotmánysértő felhatalmazáson alapul a kormányrendelet vizsgált rendelkezése és a foglalkozási betegségek felsorolását tartalmazó melléklet is. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a melléklet eltér a felhatalmazástól, mert nemcsak a betegségek listáját tartalmazza, hanem azoknak a munkaköröknek a meghatározását is megjelöli, amelyekben dolgozóknál elismeri a baleseti ellátásra való jogosultságot.
A bírák jubileumi jutalma és az ügyvédi múlt
365/B/2003. AB határozat
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 114. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2007. május 31-i hatállyal megsemmisíti. A tizenegy alkotmánybíróból négyen – Balogh Elemér, Bihari Mihály, Erdei Árpád és Harmathy Attila – különvéleményt csatoltak a határozathoz.
Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés a jubileumi jutalomra való jogosultság megállapításakor indokolatlanul tesz különbséget azok között a bírák között, akik munkájuk egy részét ügyvédi tagsági viszonyban töltötték el, azokkal a bírákkal szemben, akik korábban közszolgálati jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, illetve munkaviszony keretében is végeztek munkát. Szerinte azért diszkriminatív a szabályozás, mert az a jogosultság megállapításakor „lényegében majdnem mindent”, így a jogi munkakörhöz nem kötött (példája szerint a kazánfűtőként eltöltött) munkaviszonyt is figyelembe engedi venni a bírói jubileumi jutalomra való jogosultság megállapításakor, ugyanakkor a jogi pályán, ügyvédi tagsági viszonyban eltöltött időtartamot nem tartja beszámíthatónak.
A határozat indokolása szerint a jubileumi jutalom célja valamilyen „életpályán eltöltött idő” külön juttatással való honorálása. A szabályozás azzal, hogy a homogén csoporton belül eltérő szabályozást alkalmaz a bírói karba történt kinevezést megelőzően foglalkoztatási jogviszonyban eltöltött idő alapján, ésszerű indok nélkül különbözteti meg az egységes bírói kar azonos képzettségű tagjait. A megkülönböztetés önkényessége abban áll, hogy a szabályozás a homogén bírói karból – ésszerű indok nélkül – egyesekkel szemben eltérő szabályokat alkalmaz.
Erdei Árpád alkotmánybíró különvéleményében, amelyhez három bírótársa is csatlakozott, arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a juttatási forma a köz szolgálatában eltöltött hosszú idő honorálására szolgál. Ilyen módon természetszerűleg maradnak ki a jubileumi jutalom jogszerző idejének számításakor azok az időszakok, amelyekben az immár a közszférában működő személy nem „munkaviszonyszerű” foglalkoztatáson alapult (például az indítványban felhozott ügyvédi tevékenység).
