Az Európai Közösségek Bíróságának munkaprogramja

2006.07.12. Jogi Fórum / EKB

A luxemburgban működő európai bíróságokon 2006. július 17-től szeptember 3-ig ítélkezési szünet lesz, így mai összeállításunkban az ezt megelőző utolsó munkahéten zajló fontosabb eljárási cselekményeket ismertetjük.

A július 17-től július 21-ig tartó munkahét során az Európai Közösségek Bírósága (Bíróság) 2006. július 18-án, kedden adja ki sajtóközleményét a Bizottság kontra Olaszország (C-119/04) ügyben hozott ítéletéről. Olaszországban az idegen nyelvi lektorok alkalmazási feltételei már korábban is több eljárás tárgyát képezték az Európai Bíróság előtt. 1989-ben és 1993-ban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az idegen nyelvi lektorok alkalmazási szerződéseinek időtartamát szabályozó olasz törvény ellentétes a közösségi joggal. 1995-ben Olaszország törvényt fogadott el az idegennyelv-oktatás megreformálására. Ennek keretében megszüntették az „idegen nyelvi lektor“ státuszt, melynek helyébe „a nyelvtudományi munkatárs“ státusz lépett. E törvény hatálybalépése után a Bizottsághoz számos panasz érkezett a korábbi idegen nyelvi lektoroktól, hogy a státuszváltozás során a javadalmazás és a társadalombiz­tosítási juttatások tekintetében nem vették figyelembe a lektorként ledolgozott szolgálati időt. A Bizottság e panaszok alapján jogi eljárásokat indított Olaszország ellen.

2001. június 26-án, a C-212/99 sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben a Bíróság úgy találta, hogy Olaszország a munkavállalók szabad mozgása tekintetében nem tett eleget az EK-Szerződésből eredő kötelezettségeinek, mivel nem biztosította az egykori idegen nyelvi lektorok szerzett joginak elismerését, annak ellenére, hogy az olasz állampolgárok tekintetében az elismerésre sor került.

A Bizottság 2004. március 4-én ismét eljárást indított Olaszország ellen, melynek keretében annak megállapítására kéri a Bíróságot, hogy Olaszország nem tett eleget a 2001. júniusi ítéletnek. Emellett egy napi 309 750 euró összegű kényszerítő bírság kivetését is kéri Olaszországra, mégpedig a jelen ügyben meghozandó ítélet napjától a kötelezettségszegés megszüntetéséig tartó időszakra.

Poiares Maduro főtanácsnok 2006. január 26-án megtett indítványában úgy vélte, hogy Olaszország továbbra sem tesz eleget a 2001. júniusi ítéletben foglaltaknak, és egy napi 265 000 euró összegű kényszerítő bírság Olaszországra történő kiszabását javasolta az Európai Bíróságnak.

Ezen a napon jelenik meg továbbá a De Cuyper ügyben (C-406/04) hozott ítélet. Ennek tényállása szerint a belga állampolgárságú De Cuyper 1997-től kezdődően munkanélküli ellátásban részesült Belgiumban. 1998-ban – idős korára tekintettel – mentesült a munkanélküli ellátásban részesülőket terhelő, a helyi munkaügyi hivatalnál való rendszeres megjelenés kötelezettsége alól. 1999-ben azt az információt közölte a munkaügyi hivatallal, hogy állandó lakóhelye Belgiumban van. 2000-ben a munkaügyi hivatal rutinvizsgálat keretében megvizsgálta a De Cuyper által a lakóhelyével kapcsolatban szolgáltatott adatok valódiságát. E vizsgálat során kiderült, hogy De Cuyper 1999 januárja óta már nem Belgiumban, hanem Franciaországban lakott állandó jelleggel. Így már nem felelt meg a belga jog által a munkanélküli ellátás folyósításához támasztott azon feltételnek, hogy állandó lakóhelye Belgiumban legyen, e feltétel teljesülésének hiányában pedig a munkaügyi hivatal leállította a munkanélküli ellátás folyósítását, követelve emellett az 1999 januárja óta jogalap nélkül kifizetett összeg, 12,452.78 euró visszafizetését.

De Cuyper a munkaügyi hivatal határozatát belga bíróságok előtt megtámadta, és ezen eljárások keretében merült fel a közösségi jog, konkrétan az 1408/71. sz. rendelet (a szociális biztonsági rendszerekről szóló rendelet) és a személyek szabad mozgása elve értelmezésének szükségessége. Az eljáró belga bíróságnak ugyanis kétségei vannak afelől, hogy a munkanélküli ellátás folyósításához megkívánt tényleges ottlakás kötelezettsége összhangban van-e a közösségi joggal.
Geelhoed főtanácsnok 2006. február 2-án megtett indítványában úgy vélte, hogy a kérdéses belga szabályozás és igazgatási gyakorlat összhangban van a közösségi joggal.

Végezetül nyilvánosságra kerül a Bíróság döntésea Meca-Medina és Majcen kontra Bizottság (C-519/04 P) ügyben is, amely fellebbezés az Elsőfokú Bíróság T-313/02 ügyben hozott ítélete ellen. Itt a két felperes hosszútávúszó sportoló, amely sport a vízi maratonnak felel meg. A Salvador de Bahiában (Brazília) megrendezett hosszútávúszó világbajnokságon, ahol a felperesek az első és a második helyet szerezték meg, 1999. január 31-én végzett doppingellenőrzésen a nandrolon tekintetében mindkettőjük doppingtesztje pozitív lett. A Nemzetközi Úszószövetség Dopping Panelja 1999. augusztus 8-án hozott határozatával a két sportolót négy évre eltiltotta, mely eltiltást később két évre mérsékelték. A felperesek ezt követően panaszt tettek a Bizottságnál, amelyben felvetették a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elfogadott, és a Nemzetközi Úszószövetség által átültetett doppingellenes szabályzat egyes rendelkezéseinek, valamint a doppingvizsgálat során követett egyes gyakorlatok összeegyeztet­hetetlenségét a közösségi versenyszabályokkal és a szolgáltatásnyújtás szabadságával. Mindenekelőtt a tűréshatárnak a nandrolon tekintetében 2 ng/ml-ben történt meghatározása minősülhet álláspontjuk szerint a NOB és az általa akkreditált 27 laboratórium közötti összehangolt magatartásnak. Ez a küszöbérték véleményük szerint tudományos szempontból megalapozatlan, és az ártatlan vagy csak egyszerűen gondatlan sportolók eltiltásához vezethet. A felperesek szerint esetükben a tűréshatár megállapított túllépése származhatott a nem herélt kan disznó húsát tartalmazó étel fogyasztásából is. Továbbá a NOB által elfogadott objektív felelősségi szerkezet, valamint a sport területén a jogviták választottbírósági úton történő eldöntésére felállított intézményeknek (Sport Választottbíróság és Nemzetközi Sport Választottbírósági Tanács) a NOB-tól való nem kellő függetlensége mind a szabályozás versenyellenes jellegét erősítik. A Bizottság határozatban utasította el a felperesek panaszát, megállapítva, hogy a doppingszabály­ozásra nem vonatkoznak az Unió versenyjogi rendelkezései.

A felperesek a Bizottság e határozatát először az Elsőfokú Bíróság előtt támadták meg, amely a keresetet megalapozatlanként elutasította (T-313/02 ügy). A két sportoló a jelen eljárásban az Elsőfokú Bíróság ezen ítélete ellen nyújtott be fellebbezést az Európai Bírósághoz. Léger főtanácsnok 2006. március 23-án megtett indítványában a fellebbezés elutasítását javasolta az Európai Bíróságnak.

Az Európai Bíróságon július 17-től szeptember 3-ig ítélkezési szünet van. Ítélethirdetésre – kivételesen – az ítélkezési szünetben is sor kerülhet.

  • kapcsolódó anyagok
VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA