Obudsmani vizsgálat a közütak káros mellékhatásai miatt

2007.01.30. Jogi Fórum / Országgyûlési Biztos Hivatala

Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa felkérte a gazdasági és közlekedési minisztert, hogy a díjfizetéssel érintett országos közutak kijelölése, valamint a díj mértékének megállapítása úgy történjen, hogy a lakossági panaszokat előidéző teherforgalmat az autópályák használatára kényszerítse, valamint akadályozza meg a teherforgalom alacsonyabb rendű utakra terelődését. Az ombudsman szorgalmazza, hogy a miniszter éljen a korlátozás lehetőségével az átmeneti időszakban, továbbá azokon az utakon, ahol nem vezetik be a díjat.

Az országgyűlési biztos azt követően indított átfogó vizsgálatot, hogy egyre több olyan beadványt kapott, amelyben a panaszosok lakóhelyük megnövekedett gépjármű-, elsősorban tehergépjármű forgalmát, az abból származó fokozott zaj- és levegőterhelést, a balesetveszélyt, továbbá lakóházaik állagának folyamatos romlását sérelmezik.

A többi között az ócsai lakosok előadták, hogy miután az M5-ös autópályán bevezették a matricás díjfizetési rendszert és az 5-ös számú főútról kitiltották a tehergépjárművek egy részét, a forgalom a község útjaira terelődött át.

A Magyarszéken lakó panaszos az átmenő forgalom mértékét kifogásolta. Előadta, hogy a 66-os számú út alkalmatlan nehéz gépjárművek közlekedésére. Bár a közútkezelő kijavította a nagyobb úthibákat, az út menti épületek állaga folyamatosan romlik. A nagy sebességgel haladó kamionok állandó életveszélyt jelentenek.

A 4-es főút debreceni szakasza mellett élő panaszos szerint elviselhetetlen a zaj, a por, a kipufogógáz, továbbá az épületekben egyre súlyosabb károk keletkeznek. Rendszeresek a balesetek, a járművek nagy sebességgel haladnak az útszakaszon.
Több indítványozó a 86-os számú főút teherforgalmának mértékét, a balesetveszélyt és házaik állagának romlását sérelmezte. Tizenkét érintett település lakói Útbizottságot alakítottak annak érdekében, hogy közösen lépjenek fel a napi több ezres kamionforgalom elviselhetetlen károkozása ellen.

Lenkovics Barnabás korábbi vizsgálatában rámutatott, hogy a megnövekedett motorizáció következménye a közutak túlzott igénybevétele és a főközlekedési utak minden mértéket meghaladó forgalmi megterhelése, melynek hatására – többek között a levegőszennyezés kapcsán – az utak környezetében élők egészséges környezethez való joga folyamatosan csorbul.

Az ombudsman a budapesti panaszosokat általában arról tájékoztatja, hogy ha utcájuk a főváros főútvonal-hálózatának része, a tranzitforgalom korlátozása csak a környék más utcáinak terhelésével lenne megvalósítható. A tranzitforgalom nem állna le, hanem más utakat keresne, esetleg kevésbé alkalmasakat, mint a kijelölt főútvonal. Az országgyűlési biztos ilyen korlátozást nem kezdeményezhet. Azok életét terhelné, akik nem fordultak hozzá, azok érdekében, akik igen. Azon túl, hogy kezdeményezését az érintett szervek sem teljesítenék, mert az előre látható következmények kockázatát ők sem vállalhatják.

Lenkovics Barnabás megállapította, hogy két fő típusra oszthatók a nagyvárosi – túlnyomórészt budapesti – panaszok. A főútvonal-hálózaton kialakult állandósult dugók Budapest teljes területén jellemzővé váltak. Az elkerülő utak hiányában a budapesti utcahálózatot és hidakat igénybevevő gépkocsi- és főleg a tehergépjármű-áradat gyakorlatilag a főváros teljes lakosságának az életkörülményeit rontja. Különbség csak abban van, mikor melyik kerületből érkezik éppen panasz a biztoshoz.

A másik panaszcsoportból kiderül, hogy a fizetős autópálya helyett a településeken áthaladó párhuzamos utak igénybevétele változatlan. Új és veszélyesen terjedő szokás, hogy ahol az autópályákkal párhuzamos főútvonalakról kitiltják a teherforgalmat, ott nem térnek vissza az autópályákra, hanem a még alsóbbrendű utakat használják, amelyek teherbírásuk, szélességük folytán még kevésbé alkalmasak a forgalom levezetésére, mint az egyszámjegyű főutak.

Az ombudsman megjegyezte azt is, hogy az autópályák igénybevételét, főként a tranzit forgalomban az segíthetné, ha már az országhatárnál vagy az autópálya kezdetén értesülhetne a vezető arról, hogy a párhuzamos út le van zárva. Így dönthetne arról, hogy „kerülget” vagy az autópályán, esetleg vasúti tréleren teszi meg az országon, országrészen átvezető útját.

Az ombudsman vizsgálatában kitért arra is, hogy a közlekedési zajjal érintett lakosság gyakran zajvédő fal építésében látja a megoldást, a zajcsillapítás ezen módjának szükségességét maga is többször kifejtette. Ugyanakkor tény, hogy belterületi szakaszokon ez a fajta zajvédelem általában kivitelezhetetlen.

A nagy forgalmú utak mellett lakók életkörülményeit a balesetveszély, a környezeti ártalmak, a házak állagromlása, a rendeltetésszerű használat korlátozottsága súlyosan rontja.
Az ombudsman felhívta a figyelmet, hogy a közúti közlekedés káros hatásait elszenvedő lakosság alkotmányos jogainak védelme, az utak mellett lakók életkörülményeinek javítása, az épített környezet védelme kiemelt állami feladat. Nem lehet olyan útra terelni (vagy spontán engedni) a forgalmat, ahol életveszélyt, súlyos környezeti ártalmat okoz, akkor sem, ha az rövidebb vagy díjmentes útvonal, és ezért a fuvarozók ezt követelnék.

Az ombudsman felkérte a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, hogy jogalkotási kezdeményezéssel erősítse meg a környezetvédelmi hatóság hatáskörét az épített környezet közlekedési ártalmakkal szembeni védelme érdekében is.
Továbbá felkérte az országos rendőr-főkapitányt, hogy az átmenő teherforgalmat érintő korlátozások betartását, illetve az egyes járművek sebességét fokozottan és célzottan ellenőrizze, valamint szigorúbban szankcionálja.

  • kapcsolódó anyagok
KÖZLEKEDÉS
ALAPJOGOK