Lisszaboni szerződés: 2008 végéig befejezné a ratifikációt az EP

2008.02.18. Jogi Fórum / Európai Parlament sajtószolgálat

Hatalmas előrelépés a lisszaboni szerződés az unió számára - véli az EP alkotmányügyi bizottsága, amely szerint 2008 végéig mindenhol ratifikálni kellene a szöveget. A képviselők sajnálják, hogy kimaradtak a szerződésből az alkotmánytervezet egyes elemei, de ezt elfogadható politikai árnak tartják a demokrácia erősödéséért, a hatékonyság és az átláthatóság fokozásárért.

Az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentésben mond véleményt a 2007. december 13-án aláírt lisszaboni szerződésről, amely - sikeres ratifikáció esetén - megreformálná az unió működését.

A jelentést Íñigo Méndez de Vigo (néppárti, spanyol) és Richard Corbett (szocialista, brit) készítette. A szöveget január 23-án, 20-6 arányban szavazta meg az EP alkotmányügyi szakbizottsága, most pedig a parlament egésze voksol róla.

A jelentés és a hozzá fűzött részletes indokolás átfogó tájékoztatást ad a lisszaboni szerződés hatályba lépésével beálló változásokról és az Európai Parlament minderről alkotott véleményéről.

Ratifikáció 2008 végéig

Az EP szakbizottsága szerint „a lisszaboni szerződés szilárd és tartós keretet ad, mely lehetőséget biztosít arra, hogy az Európai Unió a jövőben tovább fejlődjön”.

A képviselők úgy vélik, „a lisszaboni szerződés egészében véve hatalmas előrelépést jelent a meglévő szerződésekhez képest, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősítése révén nagyobb mértékű demokratikus elszámoltathatóságot és nagyobb döntéshozatali képességet teremt az unióban, kibővíti az európai polgárok jogait az unióval szemben, és előmozdítja az unió intézményeinek hatékony működését”.

A jelentés szerint az EP jóváhagyja a lisszaboni szerződést, egyúttal kívánatosnak tartja, hogy azt „valamennyi tagállam még 2008 vége előtt ratifikálja, hogy a polgárok a 2009-es választások során az unió új intézményi keretének teljes ismeretében választhassanak”.

Az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering egyébként azt mondta, „a sikeres ratifikáció - hogy a lisszaboni szerződés 2009. január 1-jén életbe léphessen - az Európai Unió legfőbb prioritása. A szerződés biztosítja a szükséges eszközöket ahhoz, hogy kezelni tudjuk azokat a kihívásokat, amelyekkel Európa szembesülni fog a jövőben”. Pöttering szerint „a szerződés gyors ratifikációja Franciaországban, Magyarországon, Szlovéniában, Máltán és Romániában bátorító jelzés arról, milyen fontosságot tulajdonítanak a tagállamok ennek a folyamatnak”.

Több demokrácia

A szöveg „üdvözli, hogy fokozódik a demokratikus elszámoltathatóság és bővülnek a döntéshozatali hatáskörök, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy jobban ellenőrizhessék az unió fellépéseit”.

A jelentés ebben a pontban a következőket sorolja fel:
  • „Minden európai uniós jogszabály elfogadását olyan szintű parlamenti ellenőrzés előzi meg, amely nem létezik más nemzetek feletti vagy nemzetközi struktúrában”. Így „néhány kivétellel valamennyi európai jogszabályhoz a (saját parlamentjeiknek felelős nemzeti miniszterekből álló) Tanács és a (közvetlenül megválasztott európai parlamenti képviselőkből álló) Európai Parlament kettős és egymással egyenértékű jóváhagyása lesz szükséges”. Ezen kívül „megerősödik valamennyi európai uniós jogszabálynak a nemzeti parlamentek általi előzetes ellenőrzése”. A nemzeti törvényhozások „jogosultak lesznek arra is, hogy kérjék egy javaslat felülvizsgálatát, amennyiben úgy érzik, hogy az nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás elvét”.
  • A Bizottság elnökét az Európai Tanács javaslata alapján az Európai Parlament választja, figyelembe véve az európai parlamenti választásokat.
  • Az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét az Európai Tanács és a Bizottság elnöke nevezi ki, és – a Bizottság tagjaként – a parlamenten belül ugyanolyan beiktatási eljáráson kell keresztülmennie, mint bármely más biztosnak.
  • Új, egyszerűbb és demokratikusabb költségvetési eljárás jön létre, egyetlen olvasattal.
  • A kötelező és nem kötelező kiadások közötti megkülönböztetést eltörölik, ami biztosítja a parlament és a Tanács közötti teljes egyenlőséget. A parlamentnek jóváhagyási joga lesz a kötelező többéves pénzügyi keretnél.
  • Az Európai Parlament vagy a Tanács visszahívhatja a Bizottság határozatait, vagy visszavonhatja a hatáskör-átruházást. Számos, az unió által aláírt nemzetközi szerződéshez az Európai Parlament jóváhagyása lesz szükségesé.
  • A Tanács ülése nyilvános lesz uniós jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok vizsgálata és szavazásra bocsátása esetén, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy megtekintsék, hogyan lép fel kormányuk a Tanácsban.
  • Az ügynökségekre – különösen az Europolra és az Eurojustra – nagyobb fokú parlamenti ellenőrzés vonatkozik majd. A Régiók Bizottsága megkapja a jogot arra, hogy az Európai Unió Bíróságához forduljon, tagjainak mandátuma 5 évre emelkedik, valamint pontosabban meghatározzák az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatait.
  • Az uniós alapszerződések felülvizsgálatának eljárása nyitottabb és demokratikusabb lesz, mivel az Európai Parlament hatáskört kap ilyen célú javaslatok benyújtására, és minden javasolt felülvizsgálatot a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament képviselőit magában foglaló konventnek kell megvizsgálnia.

Alapjogok, hatáskörök

Az EP szerint a polgárok jogai erősödnek azzal, hogy jogilag kötelezővé válik az Európai Unió alapjogi chartája, „amely a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok teljes, naprakész listáját tartalmazza”.

Az uniós polgári kezdeményezés bevezetése pedig „lehetővé teszi, hogy a polgárok javaslatokat nyújtsanak be, amikor úgy vélik, hogy a szerződések végrehajtása érdekében uniós jogi aktusra van szükség”.

A szöveg üdvözli, hogy „egyértelműen körülhatárolják az Európai Unió hatásköreit a tagállamokéval szemben, azon elv alapján, hogy valamennyi olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháznak át az unióra, a tagállamoknál marad”.

A képviselők szerint „nagyobb hangsúlyt kapnak azok a politikák, amelyek látható előnyt jelentenek a polgárok számára”. A jelentés itt a következő célkitűzéseket sorolja fel: magas szintű foglalkoztatás, megfelelő szociális védelem, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, magas szintű oktatás, képzés, egészségügy; a megkülönböztetés megszüntetése, a nők és férfiak közötti egyenlőség, fenntartható fejlődés, környezetvédelem; az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a közérdekű szolgáltatások tiszteletben tartása, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió.

A szöveg kitér arra, hogy az Európai Közösség és Európai Unió összetéveszthetősége megszűnik, „hiszen az Európai Unió egységes jogalannyá és felépítménnyé válik”.

„A tagállamok közötti szolidaritási záradék alapján a polgárok terrortámadások, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén az unió minden részéből támogatást várhatnak” - áll a jelentésben.

A képviselők szerint a szerződés megerősíti az Európai Unió intézményrendszerének sajátosságát, miszerint a tagállamok olyan hatásköröket ruháznak rá, amelyekről úgy vélik, jobban gyakorolhatók közös mechanizmusokon keresztül. Ugyanakkor elegendő biztosítékot lesz arra, „hogy az Európai Unió nem váljék központosított, teljhatalmú, államok feletti állammá”. Ide sorolja a szöveg azt, hogy az „uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását”, és azt is, hogy az egyes tagállamoknak joga van kilépni az unióból.

Nagyobb hatékonyság

A képviselők szerint a szerződés növeli az uniós intézmények hatékonyságát, ugyanis
  • jelentősen nő azon területek száma, ahol a Tanácsban egyhangú szavazás helyett minősített többséggel szavaznak
  • az új, kettős többségre épülő szavazási rendszer (a tagállamok 55 és a képviselt népesség 65 százaléka kell a döntéshez) megkönnyíti a Tanácson belüli döntéshozatalt.
  • az Európai Tanács az Európai Unió valódi intézményévé fog válni, és hathónapos rotációs rendszerét a tagok által két és fél éves időtartamra megválasztott elnök váltja fel
  • a Bizottság tagjainak száma 2014-től a tagállamok számának kétharmad részére csökken, így a Bizottság cselekvési képessége nőni fog
  • jelentősen javul majd az unió mint globális tényező jelenléte és cselekvési képessége a külpolitikai főképviselői és a külügyi biztosi tisztség összevonása, a Bizottság és a Tanács tisztviselőiből és a nemzeti diplomáciai szolgálatokból álló egységes külügyi szolgálat létrehozása, valamint a fegyveres támadás esetére vonatkozó kölcsönös segítségnyújtási záradék révén
  • a pillérek szerinti struktúra megszűnik, lehetővé téve, hogy az Európai Unió különböző tevékenységi területein egyszerűsített mechanizmusokkal és eszközökkel, egységesen intézkedjenek

Az egységes szerkezet és a polgárok tájékoztatása

A képviselők kérik, mihamarabb tegyék közzé az egységes szerkezetbe foglalt szerződéseket, hogy így „a polgárok rendelkezésére álljon az Európai Unió egyértelműbb alapszövege”.

A szöveg kimondja, „az EU intézményeinek és a nemzeti hatóságoknak is minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az európai polgárok világos és tárgyilagos tájékoztatást kapjanak a szerződés tartalmáról”.

A politikai ár

A jelentéshez fűzött indokolásban a lisszaboni szerződés létrejöttéhez vezető állomások ismertetésén túl a témafelelősök többek között megállapítják: az új szöveg „a jelenlegi szerződésekhez képest számos jelentős reformot és javítást tartalmaz”. A szerződés ugyanakkor „kompromisszum eredménye, amely a parlament véleménye szerint sajnálatos módon nem foglal magában néhány, az alkotmányban szereplő elemet, továbbá több más elem és különleges intézkedés hatálybalépését elhalasztja bizonyos tagállamok követeléseinek kielégítésére”.

A jelentéstevők szerint „ez a politikai ára annak, hogy az unió kilábaljon abból a válságból, amelybe a francia és holland népszavazás negatív eredménye következtében került”.

Nem alkotmány

A szerzők szerint - mivel formailag is visszatértek az uniós alapszerződések módosításának hagyományos formájához, és így elvetették az alkotmányt mint a jelenlegi szerződéseket felváltó, egységes szerkezetbe foglalt szerződést -, „nincs értelme az annyi polémiát okozó kérdésnek, hogy valóban alkotmányról van-e szó”.

Méndez de Vigo és Corbett úgy vélik, „a tagállamok el akarták hárítani azt a teljesen megalapozatlan félelmet, miszerint az unió alkotmánnyal való ellátása az első lépést jelenti egy központosított szuperállam létrehozása felé”.

A jelentéstevők „sajnálatosnak tartják, hogy az unió szimbólumai – a zászló, a himnusz, a mottó, az euró, és az Európa nap – az alkotmányszerződéssel szemben az új szerződésbe már nem kerültek bele”.

A témafelelősök kiemelik többek között, hogy „azon tagállamok kielégítésére, amelyek attól tartottak, hogy a módosított szerződés valójában az alkotmány egy újabb változata lesz, az uniós jog nemzeti jog feletti elsőbbségének elve sajnálatos módon nem került bele látható módon az alapszerződésekbe”.

Charta -2

Méndez de Vigo és Corbett szerint szintén sajnálatosnak tartja, hogy az Egyesült Királyság és Lengyelország kivonta magát az alapjogi charta kötelező érvénye alól. Szerintük e két tagállam „megfosztotta saját állampolgárait attól a lehetőségtől, hogy teljes mértékben élvezzék a charta által az alapvető jogok biztosítása tekintetében nyújtott védelmet, miközben a charta – és ezt fontos hangsúlyozni – elsősorban az unió intézményeit célozza, és csak annyiban érinti a tagállamokat, amennyiben azok az uniós jog végrehajtása céljából járnak el”.

Európai képviselőházak

Az Európai Parlamentet szerepét erősítő változásokról szólva a jelentéstevők úgy vélik, a rendes jogalkotási eljárás rangjára emelt együttdöntési eljárás általános alkalmazása révén „a jövőben a közvélemény számára egyértelmű lesz, hogy az európai jogi aktusokat a polgárokat, valamint egy az államokat képviselő képviselőház fogadja el”.

Az indokolás kiemeli: az új szerződés életbe lépésétől kezdve számos, eddig kizárólag a Tanácsra tartozó döntéshez a parlament jóváhagyása lesz szükséges. Példaként említi a szöveg a megerősített együttműködés kezdeményezésére vonatkozó döntést, a rugalmassági záradék alkalmazását, az „áthidaló záradékok” (passerelles) használatával kapcsolatos döntéseket stb.

A szöveg említést tesz arról, hogy az EP létszáma a jövőben - eleget téve az olasz követelésnek - 751, pontosabban „750 és az elnök” lesz.

Marad a bürokratanyelv

A jelentéstevők úgy vélik, az alkotmánytervezetben „meghatározott terminusok valójában egyszerűek és egyértelműek voltak, és az eléjük illesztett »európai« jelző egyértelművé tette a jelentésüket a polgárok számára”. Az új szerződés szerint viszont a jogalkotási aktusok neve továbbra is rendelet és irányelv marad. A nyelvezet tehát - vélik a szerzők - „homályos marad, ami egy távoli, bürokratikus, átláthatatlan és csalóka hatalom képzetét ébresztheti a polgárokban”.

  • kapcsolódó anyagok
LISSZABONI SZERZŐDÉS
EURÓPAI PARLAMENT