Közbeszerzésről érthetően - fókuszban az elektronikus közbeszerzés | Budapest, 2019. április 4. csütörtök | Regisztráljon most!

Szabályozatlan a jogszabályok helyesbítésének módja

2008.03.21. Jogi Fórum / Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság (Ab) március 18-án – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés jogalkotási feladatának elmulasztásával az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét sért alkotmányellenes helyzetet idézett el azzal, hogy nem szabályozta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei helyesbítésének módját. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2008. december 31-ig tegyen eleget.

A Fejér Megyei Bíróság és a Debreceni Munkaügyi Bíróság is indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg egy 2004-ben született honvédelmi rendelet mellékletére vonatkozó helyesbítés alkotmányellenességét. Az érintett rendelet a tartós külföldi szolgálatot teljesítők részére folyósítandó devizaellátmány összegét és pénznemét határozta meg. Az eredeti rendelet euróban, míg a helyesbítés amerikai dollárban határozta meg a devizaellátmány pénznemét. A megyei bíróság véleménye szerint az „ellenőrizhetetlen forrásból származó, lábjegyzetként megjelenő helyesbítési közlemény súlyosan sérti a jogalkotási rendet, és azon keresztül a jogállamiság alkotmányos elvét.”

Az Ab megalapozatlannak találta a bírói kezdeményezéseket. Megállapította, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény nem ismeri a kihirdetett jogszabály helyesbítésének jogintézményét. Az Ab szerint jogszabály módosítása — azaz érdemi rendelkezés megváltoztatása — csak jogszabállyal történhet. Maga a helyesbítés ugyan a Magyar Közlönyben megjelent, de nem alkalmas arra, hogy az eredeti jogszabály szövegét módosítsa, azt nem bonthatja, nem változtathatja meg. Ennek megfelelően a helyesbíteni — valójában módosítani — kívánt jogszabály az eredetileg kihirdetett szöveggel létezett tovább. A jogalkotó kodifikációs hibáját nem lehet egy jogalkotásra (és módosításra) fel nem hatalmazott szerv garanciális szabályokat kikerülő, az adott célra alkalmatlan intézkedésével orvosolni. Az Ab szerint a rendelet hatályos szövege az indítványok benyújtásakor „EUR/hó” volt, tekintettel arra, hogy a helyesbítéshez semmiféle joghatás nem fűződött, így a rendelet szövege nem módosult.

Az Ab észlelve a helyesbítésre vonatkozó szabályozás hiányát, hivatalból megvizsgálta, hogy nem áll-e fent mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség. Helyesbítés alatt általános értelemben a közzétett szöveg utólagos kijavítását értjük. Rendkívül sokféle hiba fordulhat elő, például helyesírási hiba, elütés, számozási hiba, szerkesztési hiba, technikai hiba, jogszabály-szerkesztési hiba, kodifikációs hiba. A hiba felmerülhet a jogalkotó oldalán, a jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze szövegének elkészítése közben, vagy már a nyomtatás folyamán, esetleg a jogalkotótól a nyomdáig vezet út során. A megfelel orvoslási szint meghatározásához különbséget kell tenni a hibák között, azok súlyosságára, a jogszabály tartalmához képest érdemi vagy nem érdemi mivoltukra tekintettel.

A jogalkotásra vonatkozó szabályok között kell meghatározni azt, hogy milyen hiba minősül érdemi, az adott norma tartalmát befolyásoló hibának, és melyek azok a hibák, amelyek pusztán „felületi”, nem érdemi hibák. A vonatkozó törvényben szükséges rendelkezni arról, hogy mely hiba milyen orvoslási módszerrel — helyesbítéssel, módosítással, vagy más módon — javítható ki. Az Ab leszögezte, hogy jogszabály érdemi módosítására a jogilag nem szabályozott helyesbítés módszerével semmiképpen nem kerülhet sor, a helyesbítés nem veheti át a jogalkotási eljárás garanciális keretei között végzett módosítás szerepét.

Az Ab már korábban is szembesült azzal a helyzettel, amikor a jogalkotási folyamatba felhatalmazással nem rendelkező személyek léptek be, tipikusan olyan helyzetekben, amikor jogszabályban található érdemi hatású kézirathibát próbált a jogalkotó valamely alsóbb szerve útján nem megfelel eljárással orvosolni, és módosítás helyett helyesbítésre került sor. Arra vonatkozóan, hogy a jogszabályokat mely és
milyen szint , mikor keletkezett hiba esetén kell módosítani, illetve mikor elégséges helyesbíteni, mit jelent pontosan a helyesbítés, továbbá a helyesbítés menetére, a kezdeményezésre jogosult személyekre vonatkozóan a jogalkotás rendjére vonatkozó szabályozás nem tartalmaz semmiféle rendelkezést. Emiatt folyamatos a jogbizonytalanság a jogrendszerben, mivel a jogalkotási eljárásra vonatkozó garanciák teljes figyelmen kívül hagyásával születnek olyan aktusok, amelyek magukat a címzetti körre általánosan kötelező erejű normának álcázva jogszabályi (vagy állami irányítás egyéb jogi eszközéhez allokált) funkciót töltenek be. Amíg a jogalkotási garanciákat a sehol nem szabályozott helyesbítés visszaélésszerű alkalmazásával ki lehet játszani, addig nem állítható az, hogy a jogalkotás, és a jogszabályok módosításának jogintézménye kiszámíthatóan, jogállami körülmények között működik.

Mindezek alapján az Ab hivatalból megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló, az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sért alkotmányellenesség áll fenn a hibás jogszabályok és állami irányítás egyéb jogi eszközei kijavítási módszereinek meghatározására, valamint ezek alkalmazási körére, a hibák orvoslási mód alapján történő kategóriákba sorolására vonatkozó törvényi szint szabályozás hiánya miatt, mivel az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethet tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. Az Ab ezért felhívta az Országgyűlést, hogy a határozatában kifejtett szempontokat figyelembe véve 2008. december 31-ig alkosson szabályt a hiányosan rendezett kérdéskörre vonatkozóan.

A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt írt, amelyhez Kukorelli István alkotmánybíró csatlakozott. Különvéleményt fogalmazott meg Holló András alkotmánybíró is.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ORSZÁGHÁZ
JOGALKOTÁS