Az Európai Bíróság C-33/07. számú ügyben hozott ítélete

2008.07.10. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

A Bíróság c szerint a szabad mozgáshoz való jogot korlátozó nemzeti intézkedéseknek a polgárok személyes magatartásán kell alapulniuk, és tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét. E magatartásnak olyan jelenbeli, valóságos és kellően súlyos veszélyeztetést kell megvalósítania a közrenddel szemben, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét.

A Bíróság C-33/07. sz. ügyben hozott ítélete

Gh. Jipa 2006. szeptember 10‑én azzal a céllal hagyta el Romániát, hogy Belgiumba utazzon. 2006. november 26‑án „jogellenes tartózkodás” miatt visszatoloncolták Belgiumból Romániába, a két ország között a visszafogadásról kötött egyezmény [1] rendelkezéseinek megfelelően.

A Ministerul Administraţiei şi Internelor – Direcţia Generală de Paşapoarte Bucureşti (belügy- és közigazgatási minisztérium – bukaresti útlevél-főigazgatóság) keresetet nyújtott be a Tribunalul Dâmboviţához, amelyben azt kérte, hogy e bíróság olyan intézkedést hozzon, amellyel legfeljebb három évig terjedően megtiltja Gh. Jipa számára a Belgiumba történő belépést.

E körülményekre figyelemmel a Tribunalul Dâmboviţa azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a közösségi joggal, és különösen az Unió polgárainak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló irányelvvel [2] ellentétes-e az a román szabályozás, amely lehetővé teszi valamely tagállam állampolgára azon jogának, hogy egy másik tagállam területére léphessen és ott tartózkodhasson azon okból történő korlátozását, hogy korábban ebből a tagállamból „jogellenes tartózkodás” miatt kitoloncolták.

A Bíróság először is azt hangsúlyozza, hogy Gh. Jipa mint román állampolgár, uniós polgár jogállással rendelkezik, tehát még származás szerinti tagállamával szemben is hivatkozhat az e jogálláshoz kapcsolódó jogokra, különösen pedig a tagállamok területén való szabad mozgásnak és tartózkodásnak a jogára. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a szabad mozgáshoz való jog magában foglalja egyrészt azt a jogot, hogy az Európai Unió állampolgárai, érvényes személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel a származásuk szerinti tagállamtól eltérő tagállam területére léphessenek, másrészt pedig az előbbi tagállam elhagyásának jogát.

E jog azonban nem feltétlen, hanem a Szerződésben előírt, különösen közrendi vagy közbiztonsági okokból történő korlátozások és feltételek mellett ismerhető el. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkeznek a közrend és a közbiztonság követelményeinek a nemzeti igényeiknek megfelelő meghatározására. Közösségi összefüggésben azonban e követelményeket szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy annak tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az európai közösségi intézmények ellenőrzése nélkül.

A Bíróság megállapítja továbbá, hogy e jogi keretből az következik, hogy a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek ahhoz, hogy igazolhatóak legyenek, kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán kell alapulniuk, az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak. A Bíróság rámutat, hogy egy korlátozó intézkedést azon tagállam közrend- vagy közbiztonság-védelmi megfontolásainak fényében kell elfogadni, amely ezen intézkedést hozta. Az intézkedés nem alapulhat kizárólag egy más tagállam által arra vonatkozóan hivatkozott indokokon, hogy igazolni lehessen egy közösségi állampolgárnak az ez utóbbi tagállam területéről történő kiutasítását. Ez a megállapítás ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy ezen indokokat figyelembe vegyék a szabad mozgást korlátozó intézkedés elfogadása tekintetében hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által végzett vizsgálat során.

A Bíróság – hangsúlyozva, hogy a nemzeti bíróság feladata a szükséges vizsgálatok elvégzése – a jelen ügyben megállapítja, hogy a román hatóságok minden bizonnyal kizárólag a kitoloncolást elrendelő intézkedésre támaszkodtak, kizárva bármiféle egyedi értékelést Gh. Jipa magatartása vonatkozásában, és az azon fenyegetésre történő bármiféle hivatkozás nélkül, amelyet az érintett jelent a közrend vagy a közbiztonság számára.

A Bíróság megállapítja, hogy bizonyos követelmények kielégítése mellett a közösségi joggal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi valamely tagállam állampolgára azon jogának korlátozását, hogy egy másik tagállam területére léphessen, különösen azért, mert ott „jogellenesen tartózkodott”. Egyrészt ezen állampolgár személyes magatartásának a jelenben, valóságosan és kellően súlyosan veszélyeztetnie kell a társadalom valamely alapvető érdekét. Másrészt a tervezett korlátozó intézkedésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa célkitűzésének megvalósulását, és nem lépheti túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket.

A Bíróság megállapítja továbbá, hogy a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e feltételek fennállnak‑e az előtte folyó eljárásban.


[1] A román kormány és a Belga Királyság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság kormányai között kötött, a területükön jogellenesen tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló 1995. évi egyezmény.

[2] Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o., helyesbítés HL L 229., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.).

  • kapcsolódó anyagok
ALAPJOGOK
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA