Súlyos, erőszakos cselekmények, túlterhelt és alulfizetett személyzet, lerobbant zárkák, életveszélyes elektromos hálózat. Korszerű zárkák, jó ellátás, rendszeres foglalkoztatás, erőszakmentes légkör. Két véglet abból, amit az ombudman munkatársai a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási intézeteiben tapasztaltak.

Szabó Máté azután rendelt el hivatalból vizsgálatot, hogy 2007 októberében a tököli büntetésvégrehajtási intézetben egy fiatalkorú elítéltet megöltek a zárkatársai. Statisztikai adatok szerint a fogvatartottak közötti – egyre növekvő számú – súlyos, erőszakos cselekményeket elsősorban Tökölön és Szirmabesenyőn követték el, a korszerű, vagy jó állapotban lévő intézetekben, Pécsen és Kecskeméten nem történt ilyen eset. A fogvatartottak ott fordulnak egymás ellen, ahol a zárkák túlzsúfoltak, lerombolt állapotban vannak, kevés és túlterhelt a személyzet. Tökölön például mindössze két pszichológus foglalkozik hétszáz fogvatartottal. Az ombudsman a helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján megállapította, hogy kis létszámú intézetben, egy-két-három fős zárkában biztosítható a fiatalkorú fogvatartottak speciális jogainak érvényesülése. A büntetés végrehajtásához nem tartozik hozzá a fogvatartottak egymással szembeni agressziója, azt az államnak minden lehetséges eszközzel meg kell akadályoznia – figyelmeztetett a biztos.

Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy Tökölön és Szirmabesenyőn a fiatalkorú fogvatartottak elhelyezése közvetlenül veszélyezteti az élethez és az emberi méltósághoz, az állami védelemhez és gondoskodáshoz való, a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges alkotmányos jogaikat. A biztos ezért az igazságügyi és rendészeti minisztertől konkrét intézkedési tervet kért.

A megyei úgynevezett “előzetesházakban” még rosszabb a helyzet. Az előzetes letartóztatás végrehajtására szolgáló intézetekben nagy a zsúfoltság, a vizsgált háromban – Kecskeméten, Pécsen és Debrecenben – elképesztően rosszak az állapotok. Kecskeméten egy kétszemélyes zárkában öt, Pécsen egy egyszemélyes zárkában, két háromemeletes ágyon hat személyt helyeztek el. A napi egy órás sétán kívül szinte csak a könyvtár ad némi programlehetőséget. Az ombudsman megállapította, hogy az előzetesházak átlagosan 200 százalékos “kihasználtsága” embertelen, megalázó bánásmódot jelent. Az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés – szögezte le a biztos, aki ezügyben is a minisztertől kért megoldást.

Sokkal kedvezőbbek az állapotok az előzetes letartóztatásban lévő fiatalokat is fogadó javítóintézetekben, bár a Legfőbb Ügyészség egy tavalyi megállapítása szerint a létszámproblémák miatt szükség volna egy újabb ilyen intézet megnyitására. Az ombudsman álláspontja szerint csak a legsúlyosabb esetekben indokolt, hogy előzetes letartóztatásra büntetésvégrehajtási intézetet jelöljenek ki, ezért a szociális és munkaügyi miniszternek újabb javítóintézet létrehozását ajánlotta, és arra kérte a Legfelsőbb Bíróság vezetőjét, valamint a legfőbb ügyészt, hogy a vizsgálat megállapításairól tájékoztassák a fiatalkorúak ellen büntetőeljárást folytató bírákat és ügyészeket.