Korlátozások a bolgár és a román munkavállalókkal szemben

2008.11.18. BruxInfo

Magyarország 2009. január 1. után sem szándékozik teljesen megnyitni munkaerőpiacát a bolgár és a román munkavállalók előtt – derül ki az Európai Bizottság kedden elfogadandó jelentéséből, amely a szabad munkavállalás helyzetét veszi górcső alá az Európai Unióban.

Tizenöt uniós tagállam – köztük Magyarország – arról tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy az általános 7 éves átmeneti időszak első kétéves szakaszának lejártát követően, 2009. január 1-től is fenn kívánja tartani a korlátozásokat a bolgár és a román munkavállalókkal szemben. Egyebek mellett ez derül ki abból a jelentésből, amit Brüsszel készített két évvel a bolgár és a román csatlakozás után. A Bizottság egy másik, ugyancsak kedden közzéteendő jelentése a 2004-ben csatlakozott országokból történő munkaerő-kiáramlás tapasztalatai alapján a szabad munkavállalás útjában álló akadályok mielőbbi eltörlésére bíztatja azt a négy régi EU-tagállamot – Németországot, Ausztriát, Belgiumot és Dániát -, amelyek még mindig csak résnyire nyitották meg munkaerőpiacaikat az új tagok előtt.

A kedden elfogadandó bizottsági közlemény emlékeztet rá, hogy a régi tagállamoknak április 30-ig kell hivatalosan értesíteniük Brüsszelt arról, hogy a 7 éves átmeneti időszak első két, összesen ötéves szakaszának lejárta után is fenn kívánják-e tartani további két évre a korlátozásokat. A hosszabbítás ugyanakkor nem lehet automatikus, az ezt szándékozó tagállamoknak igazolniuk kell, hogy a munkaerőpiac megnyitása súlyos zavarokat idézne elő a munkaerőpiacon, vagy ennek a veszélye fenyeget. Bizottsági források elismerték, hogy a csatlakozási szerződésben nincs pontosan meghatározva, hogy mi minősülne súlyos munkaerőpiaci zavarnak. Brüsszel - értelmezése szerint - mindenesetre a foglalkoztatási helyzet és a bérek alakulása alapján fogja megítélni, hogy indokolt-e az átmeneti időszak további két évvel való kiterjesztése. Ausztria és Németország már jelezte, hogy 2009. május 1-jét követően is korlátozni kívánja az EU8-ak (továbbá Bulgária és Románia) munkavállalóinak a piachoz való hozzáférését.

Az Európai Bizottság ugyanakkor azon a véleményen van, hogy eddig semmi jele nem volt annak, hogy a közép- és kelet-európai munkavállalók megjelenése súlyos zavarokat idézett volna elő a nyitást választó régi tagállamokban. Éppen ellenkezőleg: a szabad munkavállalás a munkaerő-utánpótlás révén és a hiányszakmák betöltésével hozzájárult a gazdasági növekedéshez. Az új tagállamokból érkező munkavállalók megjelenése bizonyos ideiglenes alkalmazkodási problémák dacára kevéssé, vagy egyáltalán nem befolyásolta a béreket és a helyi munkanélküliséget. A Bizottság arra is rámutat, hogy az EU-n kívülről jóval többen vándoroltak be 2003 és 2008 között az Unió régi tagállamaiba, mint az újonnan csatlakozott országokból (EU10-ek) a régiekbe (utóbbiak aránya a régi tagországok munkavállalóinak körében 0,2 százalékról 0,5 százalékra emelkedett, miközben a nem EU-s állampolgároké 3,7%-ról 4,5%-ra nőtt). De számos régi tagállamba jóval nagyobb volt az EU15-ből a beáramlás, mint az EU10-ből.

Értesülések szerint Ausztria már korábban közölte, hogy nem győzik meg a Bizottság adatai és érvei, mivel azok nem veszik figyelembe a határ menti ingázók és az úgynevezett idénymunkások számát, ami szerinte indokolttá teszi a korlátozások fenntartását egészen az utolsó határidőig, az EU8-ak esetében 2011-ig, Bulgária és Románia esetében pedig 2013-ig. Bizottsági források elméletileg elképzelhetőnek nevezték, hogy amennyiben Berlin és Bécs indokolatlanul akarná meghosszabbítani jövő év május 1-től a korlátozásokat, akkor kötelezettségszegési eljárás indulhat velük szemben. Azt ugyanakkor Brüsszelben is elismerik, hogy az eljárás időigényessége és politikai okok miatt semmi sem tarthatja igazán vissza a két országot attól, hogy leeresztve hagyja a sorompót.

Bulgária és Románia esetében december 31-én jár le az átmeneti időszak első két éve, amelyet megelőzően a Bizottságnak jelentést kell készítenie a helyzetről. A másik nyolc, 2004-ben csatlakozott ország esetén ilyen kötelezettsége ugyan nem volt a Bizottságnak, de a Nyolcak még szeptemberben arra kérték, hogy készítsen egy jelentést.

Mobilitási trendek a régi és az új tagállamok között

A Bizottság adatai szerint egyébként a 2004-es bővítés óta durván 1,1 millióan mentek munkát vállalni az akkor csatlakozott 10 új tagállamból a régi tagországokba, és mivel 2003-ban 900 ezer körül volt a számuk, körülbelül 2 millió személyről lehet beszélni. Lakosságának számához képest messze Írország fogadta be a legtöbb munkavállalót az EU10-ből (utóbbiak száma a munkaképes korúak 5 százalékát éri el a szigetországban), míg 1,2 százalékos mutatóval Nagy-Britannia a második, de Ausztria és Luxemburg is arányosan sok munkavállalót vonzott a 2004-ben csatlakozott országokból. Az Unió 25 tagállamában letelepülő bolgárok és románok száma a 2003-as 690 ezerről 2007 végére 1,6 millió főre nőtt, ami éves szinten 230 ezer fős növekedést jelent. A legutolsó 4 évben országot változtatók 19 százaléka volt román, miközben minden negyedikük lengyel állampolgár.

A vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy az új tagállamok között vannak kifejezetten nagy mobilitású és alacsony mobilitásúak. A legutóbbi négy évben például a kiáramlás a román munkaképes korú lakosság 2,5 százalékát érintettte, míg Bulgáriában 1,7 százalékát. A legmagasabb mobilitási rátával, 3,1 százalékkal az utolsó négy évben Litvánia dicsekedhet, a balti országot Ciprus követi 3 százalékkal, míg Lengyelországban és Szlovákiában a munkaképes korú lakosság 2-2 százaléka ment egy másik uniós tagállamba dolgozni. Érdekesség, hogy 1,2 százalékkal Portugália is előkelő helyen áll, és az írek és a hollandok is viszonylag nagy számban tették át a székhelyüket máshová.

Az új tagállamok közül Szlovéniától eltekintve Csehországban és Magyarországon a legalacsonyabb a mobilitási ráta, az utolsó négy évet tekintve 0,5 százalék.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
EURÓPAI BIZOTTSÁG
EURÓPAI UNIÓ
MIGRÁCIÓ