Cartesio ügy - A tagállam megakadályozhatja a belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét másik tagállamba helyezze át

2008.12.17. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

A letelepedés szabadsága azonban lehetővé teszi a társaság számára, hogy székhelyét egy másik tagállamba helyezze át oly módon, hogy a másik tagállam joga szerinti társasággá alakul át anélkül, hogy az átalakulás során szükség volna a társaság megszűnésére vagy végelszámolására, amennyiben a fogadó tagállam joga ezt megengedi.

A Bíróság C-210/06. sz. ügyben hozott ítélete

A Cartesio a magyar jog szerint létrejött társaság, amelynek székhelye Baján (Magyarország) található. A társaság tevékenységi körébe tartozik többek között a humán kutatás, fejlesztés; titkári, fordítói tevékenység; oktatás, képzés.

2005. november 11-én a Cartesio változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Bács-Kiskun Megyei Bíróság mint Cégbíróság a társaság székhelyének Gallaratéba (Olaszország) való áthelyezése következtében módosítsa a cégnyilvántartásban a társaság székhelyére vonatkozó bejegyzést.

A Cégbíróság elutasította e kérelmet, azzal indokolva döntését, hogy a magyar jog nem teszi lehetővé a Magyarországon alapított társaság székhelyének külföldre történő áthelyezését úgy, hogy e társaság személyes joga továbbra is a magyar jog maradjon. A Cégbíróság szerint az ilyen áthelyezéshez először a társaságnak meg kell szűnnie, majd újra kell alakulnia annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek területére új székhelyét kívánja telepíteni.

A Cartesio e határozattal szemben fellebbezett a Szegedi Ítélőtáblához, amely azzal a kérdéssel fordult a Bírósághoz, hogy összeegyeztethető-e a közösségi joggal a magyar jog azon rendelkezése, amely megakadályozza a magyar társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja a magyar jog szerinti társasági minőségét.

A Bíróság rámutat, hogy egységes közösségi jogi szabályozás hiányában a tagállam meghatározhatja, hogy milyen kapcsolat szükséges ahhoz, hogy a társaságot a nemzeti joga alapján létrejöttnek lehessen tekinteni, és ennek alapján a társaságot megillesse-e a letelepedési jog, valamint azt is, hogy milyen kapcsolat szükséges e minőség későbbi fenntartásához.

E lehetőség magában foglalja azt is, hogy e tagállam ne engedje meg a nemzeti joga hatálya alá tartozó társaságnak, hogy megtartsa e minőségét akkor, ha más tagállamban kíván újraszerveződni a székhelyének a másik tagállamba történő áthelyezésével, megszakítva ezzel a létrehozás szerinti tagállam nemzeti jogában előírt kapcsolatot.

A Bíróság tehát kimondja, hogy a közösségi jog jelen állapotában a letelepedés szabadságával nem összeegyeztethetetlen, hogy a tagállam megakadályozza a belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja az előbbi tagállam joga szerinti társasági minőségét.

Mindazonáltal a székhely áthelyezésének ezt az esetét meg kell különböztetni attól az esettől, amikor az egyik tagállamban létrejött társaság a személyes jog megváltoztatásával helyezi át székhelyét a másik tagállamba, mivel a társaság azon tagállam joga szerinti társasági formába alakul át, amelybe a székhelyét áthelyezi. A letelepedés szabadsága ugyanis lehetővé teszi a társaság számára az ilyen módon történő átalakulást anélkül, hogy szükség volna a társaság megszűnésére és végelszámolásra az első tagállamban, feltéve, hogy a fogadó tagállam joga megengedi az ilyen átalakulást, és kivéve azt az esetet, amikor e szabadság korlátozását nyomós közérdek indokolja.

Az előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó kérdésekre vonatkozóan a Bíróság kimondja, megengedhető, hogy a tagállamokban a nemzeti bíróságoknak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság elé terjesztésére vonatkozó határozatával szemben a nemzeti jogban előírt rendes jogorvoslattal lehessen élni. A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló végzéssel szembeni fellebbezésre vonatkozó nemzeti szabályokat az jellemzi, hogy az alapügy egésze továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság előtt marad folyamatban, és a fellebbezés kizárólag az előzetes döntéshozatalra utaló végzést érinti. Ilyen nemzeti szabályok fennállása esetén a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy levonja a következtetéseket az előzetes döntéshozatalra utaló határozattal szembeni fellebbezés alapján hozott határozatból.

Ebből következik, hogy a Bíróságnak a kiszámíthatóság és a jogbiztonság érdekében is tartania kell magát az előzetes döntéshozatalra utaló végzéshez, amelynek mindaddig ki kell fejtenie joghatásait, amíg azt az előterjesztő bíróság vissza nem vonja vagy meg nem változtatja, mivel kizárólag e bíróság határozhat a visszavonásról vagy megváltoztatásról.

Következésképpen a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó, minden nemzeti bíróság számára biztosított hatáskört kérdőjelezné meg az olyan szabályok alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a fellebbviteli bíróság számára, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem visszavonására és a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására utasítsa az alacsonyabb szintű bíróságot.

  • kapcsolódó anyagok
TÁRSASÁGI JOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA