Főtanácsnoki indítvány a gyógyszertárakról

2008.12.19. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

Bot főtanácsnok szerint a gyógyszertárak birtoklása és üzemeltetése fenntartható kizárólag a gyógyszerészek számára. A főtanácsnok úgy véli, hogy az ilyen szabályt előíró olasz és német jogszabályokat a lakosság gyógyszerekkel való megfelelő ellátása biztosításának célja igazolja.

A főtanácsnok indítványa a C‑531/06. sz. ügyben és a C‑171/07. és C‑172/07. sz. egyesített ügyekben - Bizottság kontra Olaszország
Apothekerkammer des Saarlandes és társai:

Bot főtanácsnok a gyógyszertárak tulajdoni rendjével kapcsolatos két ügycsoportra vonatkozóan ismertette indítványát.

Ezek az ügyek elsősorban arra a problémára vonatkoznak, hogy a Szerződésnek a letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesek-e az olasz és a német jogszabályok azon rendelkezései, amelyek azt írják elő, hogy kizárólag gyógyszerészek birtokolhatnak és üzemeltethetnek gyógyszertárat.

A C‑171/07. és C‑172/07. sz. egyesített ügyek (Apothekerkammer des Saarlandes és társai) kiváltó oka az az engedély, amelyet Saarland hatáskörrel rendelkező minisztériuma adott a holland DocMorris részvénytársaságnak arra, hogy az 2006. július 1-jétől egy saarbrückeni gyógyszertárat üzemeltessen fióktelepként. A minisztérium határozatát számos gyógyszerész és azok szakmai egyesületei megtámadták a saarlandi közigazgatási bíróság előtt azzal az indokkal, hogy az összeegyeztethetetlen azzal a német jogszabállyal, amely a gyógyszertárak birtoklásának és üzemeltetésének jogát kizárólag a gyógyszerészek számára tartja fenn.

A közigazgatási bíróság a Bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy a Szerződésnek a letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ilyen jogszabály.

Egyebekben a C‑531/06. sz. ügyben (Bizottság kontra Olaszország) a Bizottság többek között annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a magángyógyszertárak birtoklását és üzemeltetését kizárólag a gyógyszerészek számára tartotta fenn – megsértette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit.

A főtanácsnok az indítványát annak felidézésével kezdi, hogy a közegészségügy terén az Európai Közösség nem kapott teljes körű hatáskört. Következésképpen ez a hatáskör megosztott maradt a Közösség és a tagállamok között.

A főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a közegészség terén a nemzeti hatáskör fenntartásáról kifejezetten rendelkezik az EK 152. cikk (5) bekezdése, amely előírja, hogy „a népegészségügy terén való közösségi fellépés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét”.

Mindamellett a főtanácsnok érvelése szerint a fenntartott hatáskörük gyakorlása során a tagállamok nem mentesülnek a közösségi kötelezettségeik alól. Annak a nemzeti szabálynak, amely szerint a gyógyszertárakat csak gyógyszerészek birtokolhatják és üzemeltethetik, a fennmaradása érdekében összhangban kell állnia a Szerződés letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseivel.
Az a körülmény azonban, hogy egy ilyen szabály az EK 152. cikk (5) bekezdésével kifejezetten oltalmazott, fenntartott nemzeti hatáskörök terén jön létre, következményekkel jár e szabály a letelepedési szabadsággal való összeegyeztethetőségének értékelésére.

A főtanácsnok kifejti, hogy az olasz és német jogszabályok igazolásának az olyan közérdeken alapuló kötelezően érvényesítendő szabályra tekintettel való vizsgálata keretében, mint a közegészség védelme, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a tagállam meghatározhatja közegészség védelmének biztosítani kívánt szintjét és e szint elérésének módját.

A letelepedési szabadság korlátozásának fennállásáról

A főtanácsnok megállapítja, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések megakadályozzák a tagállamok azon állampolgárai számára, akik nem gyógyszerészek, hogy Olaszországban vagy Németországban gyógyszertárat birtokoljanak, vagy üzemeltessenek. A főtanácsnok álláspontja szerint ezek a rendelkezések ugyan önmagukban a letelepedési szabadság korlátozásának minősülnek, amennyiben azok megakadályozzák a piacra való bejutást azon természetes vagy jogi személyek számára, akik e tagállamokban szeretnének gyógyszertárat nyitni, e rendelkezések azonban a jelen esetben igazoltak.

A letelepedési szabadság megállapított korlátozásának igazolásáról

A főtanácsnok úgy véli, hogy a megállapított akadályozás nem sérti a közösségi jogot, mivel a letelepedési szabadság korlátozását a közegészség védelmének célja igazolja.

A főtanácsnok szerint a nem gyógyszerészek számára annak megtiltása, hogy gyógyszertárat birtokoljanak vagy üzemeltessenek, alkalmas e cél elérésére, mivel az a lakosság gyógyszerekkel való ellátását olyan módon biztosíthatja, amely a minőség és a változatosság terén megfelelő biztosítékokat nyújt.

A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy az a személy, aki egyidejűleg tulajdonosként és munkaadóként birtokol gyógyszertárat, szükségképpen befolyásolja a gyógyszerek elosztására vonatkozóan a gyógyszertárban követett gyakorlatot. Ennélfogva az olasz és a német jogalkotónak a szakértelem és a gyógyszertár gazdasági tulajdonának összekapcsolására vonatkozó döntését a közegészség védelmének célja igazolja.

A főtanácsnok hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a gyógyszerész által adott tanács semleges, azaz szakszerű és tárgyilagos legyen. A főtanácsnok véleménye szerint a gyógyszerelosztás minősége szorosan kapcsolódik ahhoz a függetlenséghez, amelyet a feladata gyakorlása során a gyógyszerésznek tanúsítania kell.

A gyógyszertárak birtoklásának és üzemeltetésének kizárólag a gyógyszerészek számára való fenntartásáról hozott döntéssel az olasz és a német jogalkotó tehát a gyógyszerészek függetlenségét kívánta biztosítani azáltal, hogy a gyógyszertárak gazdasági szerkezetét áthatolhatatlanná tette a többek között a gyógyszergyártók és a nagykereskedők külső befolyásolásával szemben.

A főtanácsnok ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy ez a függetlenség az egyik biztosítéka a szakmai tevékenység szabad gyakorlásának. A munkaeszközei felett teljes ellenőrzéssel rendelkező gyógyszerész ennélfogva a szabadfoglalkozásokra jellemző függetlenséggel gyakorolhatja a szakmai tevékenységét, mivel ő egyidejűleg a vállalkozásnak a gyógyszertára igazgatásához kapcsolódó gazdasági realitáshoz közel álló vezetője és egészségügyi szakember, aki ügyel arra, hogy a gazdasági követelményeket közegészségügyi megfontolásokkal ellensúlyozza, ami megkülönbözteti őt az egyszerű befektetőtől.
Ezenkívül az a tény, hogy a gyógyszertárak birtoklását és üzemeltetését kizárólag a gyógyszerészek számára tartják fenn, nem lépi túl a magas szintű közegészség-védelem biztosításához szükséges mértéket.

A főtanácsnok ugyanis úgy véli, hogy a nem gyógyszerész üzemeltetőkre és a gyógyszerész munkavállalókra egyaránt vonatkozó felelősségi rendszer és az utóbbiakkal szembeni szankciórendszer bevezetése nem elegendő a közegészség védelmének magas szintű biztosításához, mivel az említett rendszer főként a már ténylegesen bekövetkezett visszaélések utólagos helyrehozására vonatkozó intézkedésekkel jár.

A főtanácsnok egyebekben úgy véli, hogy önmagában a munkavállaló gyógyszerész kötelező jelenléte a harmadik személyekkel való kapcsolatot magában foglaló feladatok elvégzésénél nem biztosítja ugyanolyan minőségű és semlegességű gyógyszerelosztással a lakosság gyógyszerekkel való megfelelő ellátását. Amennyiben nem tartja ellenőrzése alatt a gyógyszertár üzletpolitikáját, és köteles ténylegesen a munkáltatója utasításai szerint eljárni, akkor nem kizárt, hogy egy nem gyógyszerész által üzemeltett gyógyszertár gyógyszerész munkavállalója a gyógyszertár gazdasági érdekeit lesz köteles előnyben részesíti a gyógyszerészi tevékenység gyakorlásához kapcsolódó követelményekkel szemben.

Végül a gyógyszertár üzemeltetési engedélyének a gyógyszerész személyéhez kapcsolása hatékony eszköz a lakosság gyógyszerekkel való ellátása megfelelő jellegének biztosításához, különösen azért, mert az üzemeltető gyógyszerésztől szakmai hiba esetén nemcsak a tevékenységi engedélyét, hanem az üzemeltetési engedélyét is visszavonhatják, amiből súlyos gazdasági következmények származnak.

Ebből következően a főtanácsnok úgy véli, hogy összhangban áll a Szerződés letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseivel az a követelmény, hogy gyógyszerész legyen a gyógyszertár felett gazdasági ellenőrzést gyakorló személy, és az, aki ezen a címen meghatározza a gyógyszertár üzletpolitikáját.

A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Közösségek Bíróságának bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

  • kapcsolódó anyagok
EGÉSZSÉGÜGY
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA