Érdekes ügyek az Európai Bíróság munkaprogramjából

2009.02. 4. Jogi Fórum / Európai Közösségek Bírósága

A 2009. február 2-6., valamint 9-13. munkaheteken az adatmegőrzési irányelv, a választottbíróság kikötése, a vámmentesség katonai felszerelések tekintetében való engedélyezése,a védjegybitorlás, a szolgáltatások kereskedelméről szóló egyezmény, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztása kérdéskörökkel kapcsolatos ügyek is terítékre kerülnek az Európai Bíróság munkarendjében.

A február 2-től február 6-ig tartó munkahét

Bíróság

2009. február 3., kedd

C-440/07 P Bizottság kontra Schneider Electric – Főtanácsnoki indítvány

[Vállalkozások összefonódásának a Bizottság általi megakadályozása – A közösségi intézmények kártérítési felelőssége – Fellebbezés az Elsőfokú Bíróság marasztaló ítélete ellen]

A Schneider Electric és a Legrand két nagy francia ipari csoport, amelyek közül az előbbi a villamosenergia-elosztás, az ipari ellenőrzés és az automatika ágazatában, az utóbbi pedig a kisfeszültségű berendezésekhez készült elektromos felszerelések területén tevékenykedik. Miután megállapodtak abban, hogy a Schneider részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján (OPE) megszerzi a Legrand feletti irányítást, a két vállalkozás 2001. február 16-án hivatalosan bejelentette a Bizottságnak az összeolvadási tervét, azért, hogy az összefonódásukat a közös piaccal összeegyeztet­hetőnek nyilvánító határozatot kapjanak.

Azt követően, hogy a 2001 augusztusában befejeződött OPE-t követően a Schneider megszerezte a Legrand tőkéjének 98%-át, a Bizottság 2001. október 10-i határozatával az összeolvadást a közös piaccal összeegyeztet­hetetlennek nyilvánította, mivel ezen összeolvadás jelentősen korlátozná a hatékony versenyt az érintett francia ágazati piacokon. Mivel a Schneider a közös piaccal utólag összeegyeztet­hetetlennek nyilvánított összeolvadást hajtott végre, a Bizottság 2002. január 30-án elfogadott egy második határozatot, amely elrendeli, hogy a Schneider-nek külön kell válnia a Legrand-tól.

A Schneider megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be mindkét határozat ellen. E két kereset elutasítása esetére a Schneider előkészítette a Legrand leválasztását és 2002. július 26-án átruházási szerződést kötött a Wendel/KKR konzorciummal, amely szerződést legkésőbb 2002. december 10-én kellett volna teljesíteni. 2002. október 22-i ítéleteiben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az összeegyeztet­hetetlenséget kimondó határozatot, és következésképpen – az első határozat alkalmazására irányuló – szétválasztásra kötelező határozatot. Az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Bizottság az összeegyeztet­hetetlenséget kimondó határozatban megsértette a Schneider védelemhez való jogát, mivel az összeolvadással szemben először e határozatban hivatkozott azon kifogásra, amely szerint a francia ágazati piacokon a Schneidernek a műszertáblák elemei területén meglévő erőfölénye támogatja a Legrand uralkodó helyzetét a downstream elektromos berendezések ágazatában.

Az összeolvadás ellenőrzésére vonatkozó – a megsemmisítést kimondó ítéleteket követően ismét megnyitott – eljárást a Bizottság 2002. december 13-án zárta le, azt követően, hogy ez utóbbinak a Schneider által az összeolvadás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele céljából hozott korrekciós intézkedések megfelelő mivoltával kapcsolatban fennálló kételyeire tekintettel a vállalkozás lemondott az összeolvadásról, és 2002. december 10-én teljesítette a Wendel/KKR-rel a Legrand-ra vonatkozóan kötött átruházási szerződést.

Ezt követően a Schneider kártérítési keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben az általa az összeegyeztet­hetetlenséget kimondó határozatnak az Elsőfokú Bíróság által 2002. október 22-én megállapított jogszerűtlensége miatt elszenvedett kár megtérítését igényelte. 2007. július 11-én meghozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Legrand-nal való összeolvadásának jogellenes megtiltása miatt a Schneider által elszenvedett kárt az Európai Közösségnek részlegesen meg kell téríteni, mivel a Schneider védelemhez való jogának Bizottság általi súlyos és nyilvánvaló megsértése a közösségi jognak az ilyen jellegű kártérítési igény keletkezéséhez kellőképp egyértelmű megsértését valósítja meg.

Az Elsőfokú Bíróság kétfajta vagyoni kár megtérítését rendelte el. Ezek közül az első a Schneider azon költségeinek felel meg, amelyek annak kapcsán merültek fel, hogy a 2002. októberi ítéletben kimondott megsemmisítéseket követően a vállalkozás részt vett az összeolvadás Bizottság általi újbóli ellenőrzésében. A második a vételár azon csökkenésének felel meg, amelybe a Wendel/KKR javára a Schneider kénytelen volt beleegyezni azért, hogy ezen átruházás hatályba lépését késleltesse. Ez utóbbi kár kétharmada kerül megtérítésre, mivel az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Schneider maga is hozzájárult a saját kára létrejöttéhez, vállalva annak tényleges kockázatát, hogy a Bizottság az összeolvadást utólag a közös piaccal összeegyeztet­hetetlennek nyilvánítja, valamint vállalva annak eshetőségét, hogy kénytelen lesz a Legrand eszközeit eladni. A feleknek az ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül kellet közölniük az Elsőfokú Bírósággal az első kár összegét. A második kár nagyságának megállapítására az Elsőfokú Bíróság szakértői vizsgálatot rendelt el.

A jelen eljárásban a Bizottság az Elsőfokú Bíróság 2007. július 11-i ítéletének hatályon kívül helyezését kéri az Európai Bíróságtól.

Háttéranyagok

2009. február 5., csütörtök

C-369/07 Bizottság kontra Görögország – főtanácsnoki indítvány

[Jogellenes állami támogatások visszafizetése – Olympic Airways – Az Európai Bíróság ítéletének végre nem hajtása – Pénzbírság]

2005 májusában az Európai Bíróság megállapította, hogy Görögország elmulasztotta visszafizettetni a görög nemzeti légitársasággal, az Olympic Airways-zel, a cégnek jogellenesen juttatott állami támogatásokat. Mivel Görögország a Bíróság ítélete óta eltelt időben sem fizettette vissza a kérdéses támogatásokat, ezért a Bizottság 2007 augusztusában ismét keresetet indított a hellén állam ellen, amelyben immár pénzbírság kiszabását kéri a Bíróságtól a kötelezettségszegés miatt. A Bizottság ennek keretében a 2005-ös ítélet és a mostani ügyben hozandó ítélet közötti időszak tekintetében egy átalánybírság megállapítását, míg a mostani ügyben meghozandó ítélet kihirdetésétől számítva a jogellenes állapot megszüntetéséig napi 53 611 euró összegű kényszerítő bírság kiszabását javasolja a Bíróságnak.

Háttéranyagok

C-478/07 Budĕjovický Budvar – Főtanácsnoki indítvány

[Védjegyek – Cseh-amerikai sörháború – „Bud” – A földrajzi jelzések védelméről szóló csehszlovák-osztrák egyezmény alkalmazhatósága Csehország EU-csatlakozása után]

Az Európai Bíróság 2003 novemberében úgy határozott, hogy Ausztria az EU-hoz való csatlakozása előtt megkötött, a földrajzi jelzések védelméről szóló csehszlovák-osztrák egyezmény alapján továbbra is megtilthatja az amerikai Anheuser-Busch sörgyár „American Bud” névvel ellátott és más EU-tagállamokban már jogszerűen forgalmazott termékeinek az osztrák piacra történő beengedését. Az egyezmény alapján Ausztriában „Bud” megjelöléssel csak a csehországi České Budějovice (németül: Budweis) városában vagy annak környékén előállított sörök forgalmazhatók. Az Európai Bíróság azonban hozzátette, hogy az egyezmény szerinti védelem csak akkor alkalmazható, ha a cseh köztudat ténylegesen azonosítja vagy összekapcsolja egymással a „Bud” megjelölést és České Budějovice városát. Ennek vizsgálatára pedig az Európai Bíróság szerint az ügyet Luxembourgba utaló osztrák bíróság rendelkezik hatáskörrel.

Az ügy tehát visszakerült Ausztriába, ahol az Európai Bíróság ítéletét a különböző fokokon eljáró bíróságok egymástól eltérően értelmezték, és a jogorvoslati eljárások eredményeképpen az ügy ismételt első fokú döntéshozatalra ugyanahhoz a bírósághoz (a bécsi kereskedelmi bírósághoz) lett visszautalva, amely a 2003-as ítélet alapjául szolgáló előzetes döntéshozatali eljárást indította. E bíróság az említett értelmezési eltérésekre, valamint a 2003 óta bekövetkezett ténybeli és jogi változásokra tekintettel most ismételten megkereste az Európai Bíróságot. A bécsi bíróság különösen arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy az a tény, hogy Csehország EU-hoz való csatlakozásakor a csatlakozási szerződésnek a České Budějovicéből származó sörökre vonatkozó védett elnevezéseket tartalmazó mellékletében nem került feltűntetésre a „Bud” megjelölés, azt jelenti-e, hogy a közösségi jog értelmében e megjelölés használata immár nem korlátozható az említett csehországi városból és környékéről származó sörökre.

Háttéranyagok

A február 9-től február 13-ig tartó munkahét

2009. február 10., kedd

C-301/06 Írország kontra Parlament és Tanács – Ítélethirdetés

[Adatmegőrzési irányelv – Jogalap megválasztása]

Írország az adatmegőrzési irányelv (2006/24/EK) megsemmisítése iránt nyújtott be keresetet az Európai Bírósághoz, mivel álláspontja szerint azt nem a megfelelő jogalapra támaszkodva fogadták el. Az irányelv ugyanis az EK-Szerződésnek a tagállamok közötti jogharmonizációt előíró rendelkezései alapján született meg, míg Írország szerint azt az EU-Szerződésnek a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezései alapján kellett volna elfogadni. Ezzel összefüggésben az ír kormány úgy véli, hogy az irányelv célja a súlyos bűncselekmények (ideértve a terrorizmust is) észlelésének, felderítésének és üldözésének elősegítése, ami indokolttá teszi a jogalap megválasztásánál az EU-Szerződés említett rendelkezéseire való hivatkozást. Az irányelv elfogadásáról tartott tanácsi szavazás során egyébként Írország mellett még Szlovákia vélte úgy, hogy a Bizottság nem a megfelelő jogalappal terjesztette elő jogalkotási javaslatát, és a két ország nem is szavazta meg az irányelvet.

Bot főtanácsnok 2008. október 14-én megtett indítványában a kereset elutasítását javasolta az Európai Bíróságnak, mivel álláspontja szerint az irányelvet a közösségi jogalkotó a megfelelő jogalapra támaszkodva fogadta el.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. október 14.

C-185/07 Allianz – Ítélethirdetés

[Joghatóság kártérítési ügyekben – Választottbírósági kikötés – Felek eltiltása más tagállam bírósága előtti pereskedéstől]

2000 augusztusában a West Tankers egy az Erg Petroli által kibérelt teherhajója az olaszországi Siracusában összeütközött ez utóbbi cég egyik rakodópartjával és ott károkat okozott. A hajóbérletről szóló szerződés szerint a bérlettel kapcsolatban felmerülő jogviták eldöntésére egy londoni választottbíróság rendelkezik joghatósággal. Miután az Erg Petroli biztosítói kifizették a károsult cégnek a balesettel kapcsolatban felmerült kárát, a biztosítók keresetet indítottak a West Tankers ellen a siracusai bíróságok előtt a kártérítésként általuk kifizetett összeg megtérítését kérve. A keresetet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról szóló közösségi rendelet alapján nyújtották be az olasz kikötőváros bírósága előtt, mivel e rendelet szerint a károkozás helyének bírósága jogosult eljárni kártérítési ügyekben. A West Tankers szerint azonban a hajóbérleti szerződésnek a választottbírósági kikötése miatt csak a londoni választottbíróság járhat el a jogvitában. A cég ezért keresetet indított az angol bíróságokon az ügynek a választottbírósági útra való terelése érdekében, arra kérve az angol bírákat, hogy tiltsák meg a biztosítóknak, hogy a jogvita eldöntésére az olasz bíróságokhoz forduljanak. A West Tankers arra hivatkozik, hogy a rendelet nem alkalmazható a választottbírósági eljárásokra.

Az ügyben eljáró House of Lords azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy összeegyeztethető-e rendelettel, hogy az angol bíróságok megtiltsák az érintett biztosítóknak Olaszországban kártérítési eljárás indítását azzal az indokolással, hogy az ilyen eljárás ellentétes egy választottbírósági megállapodással.

Juliane Kokott főtanácsnok 2008. szeptember 4-én megtett indítványában úgy vélte, hogy az angol bíróságok nem utasíthatják a biztosítókat arra, hogy hagyjanak fel az olasz bíróságok előtti peres eljárással.

A főtanácsnoki indítvány kelte: 2008. szeptember 4.

Bizottság kontra Németország (C-372/05), Olaszország (C-387/05 és C-239/06), Görögország (C-409/05), Dánia (C-461/05), Finnország (C-284/05) és Svédország (C-294/05) – Főtanácsnoki indítvány

[Az Európai Közösségek saját forrásai – Vámok – Vámmentesség engedélyezése katonai felszerelések tekintetében]

Az említett tagállamok ellen azért indított a Bizottság kötelezettség­szegési eljárást, mivel azok vámmentességet engedélyeztek az általuk beszerzett katonai felszerelések tekintetében. Mivel az Európai Unióban a tagállamok az általuk beszedett vámokat kötelesek befizetni az Európai Közösségeknek, így a Bizottság azt kifogásolja, hogy a vámmentesség engedélyezésével a tagállamok a közösségi költségvetésnek okoztak bevételkiesést, valamint igazságtalanul hátrányos helyzetbe hozták a vámmentességet nem engedélyező tagállamokat. A beperelt tagállamok nemzetbiztonsági okokra és a katonai titok védelmével kapcsolatos indokokra hivatkoznak a keresetek elleni védekezésként, a Bizottság szerint azonban nem bizonyították be, hogy a vámok kiszabása mennyiben veszélyeztetné alapvető biztonsági érdekeiket. A brüsszeli szerv emellett kiemeli, hogy a szenzitív adatok titkosságának védelme a közösségi intézmények részéről pusztán eljárási kérdés, így a katonai titokra való hivatkozás sem mentesít a vámkivetés kötelezettségének teljesítése alól.

Háttéranyagok (C-372/05)
Háttéranyagok (C-387/05)
Háttéranyagok (C-239/06)
Háttéranyagok (C-409/05)
Háttéranyagok (C-461/05)
Háttéranyagok (C-284/05)
Háttéranyagok (C-294/05)

C-487/07 L'Oréal és társai – Főtanácsnoki indítvány

[Minőségi parfümtermékek utánzása – Védjegybitorlás – Összehasonlító reklámozás]

A L'Oréal csoport számos parfümöt, köztük a Trésort, a Miracle-t, az Anaïs-Anaïst és a Noát forgalmazza, amelyek mindegyike tekintetében a termék nevének megfelelő szóvédjegy jogosultja is. A Starion cég három olyan parfümsorozatot (a Creation Lamis, a Dorall és a Stitch sorozatok) is forgalmaz, amelyek a L'Oréal említett parfümjeinek az utánzatai. E parfümutánzatok csomagolása általában hasonlít annak a parfümnek a csomagolására, amelyet utánozni próbálnak, de a hasonlóság sosem olyan mértékű, amely alkalmas lenne a fogyasztók megtévesztésére vagy a kereskedelem megzavarására. A parfümutánzatok forgalmazása során a Starion olyan összehasonlító listákat készít és ad át a kiskereskedőknek, amelyek arra vonatkozó információt tartalmaznak, hogy az egyes utánzatok illata melyik magasabb árkategóriájú parfüm illatához hasonlít. A L'Oréal – védjegyjogainak megsértésére hivatkozva – jogi eljárásokat indított az Egyesült Királyságban a Starion ellen. A L'Oréal azt állítja, hogy a termékei nevének az összehasonlító listán való feltűntetésére és a csomagolási megoldásaihoz hasonló csomagolások alkalmazására a Starion nem volt jogosult, mivel ezek az elnevezések és csomagolásformák védjegyoltalom alatt állnak. A jogvitában eljáró angol bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a Starion által alkalmazott forgalmazási gyakorlat összhangban van-e a közösségi védjegyirányelvvel és a megtévesztő reklámról szóló irányelvvel.

Háttéranyagok

1/08. sz. vélemény iránti eljárás – Tárgyalás

[WTO – Szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény – Engedményes listák módosítása – Jogalap – Kizárólagos vagy megosztott hatáskör]

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretén belül elfogadott, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményt (GATS), az Európai Bíróság 1/94. sz. véleményét követően, a Közösség és annak tagállamai együttesen, ún. vegyes megállapodás keretében kötötték meg. Az egyezmény alkalmazása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok a listák, amelyekben a WTO-tagok meghatározzák, hogy milyen feltételek teljesülése esetén engedélyeznek hozzáférést a piacukhoz más tagok szolgáltatásai és szolgáltatói számára.

1994-ben eredetileg egyetlen engedményes listában sorolták fel a Közösség és tizenkét akkori tagállama által a szolgáltatási piac megnyitása tekintetében vállalt kötelezettségeket. A későbbi bővítések nyomán azonban bonyolultabb helyzet jött létre, mivel az 1995 után csatlakozott tizenöt új tagállam saját engedményes listával rendelkezett, amelyek ráadásul nem mindig voltak összhangban az EK közös kereskedelempo­litikájával. A Közösség ezért tárgyalásokat kezdeményezett a WTO többi tagjával egy az összes EK tagállamra kiterjedő új, egységes szerkezetbe foglalt EK engedményes lista létrehozása érdekében, a létrejött megállapodáscso­magot pedig a Bizottság jóváhagyás cáljából benyújtotta a Tanácshoz. A Bizottság a megállapodások jogalapjaként az EK-Szerződés közös kereskedelempo­litkára vonatkozó rendelkezéseit jelölte meg, és úgy vélte, hogy azoknak a Közösség részéről történő elfogadása a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A Tanács azonban azon az állásponton van, hogy a Bizottság által választott jogalap nem elégséges, és hogy a megállapodások elfogadására a Közösség csak a tagállamokkal együttesen eljárva jogosult. A Bizottság a helyes jogi álláspont meghatározása érdekében nyújtott be vélemény iránti kérelmet az Európai Bírósághoz a Szerződés 300. cikkének (6) bekezdése alapján, amely szerint az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy bármelyik tagállam kikérheti a Bíróság véleményét egy tervezett megállapodásnak a Szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztet­hetőségéről.

Elsőfokú Bíróság

2009. február 10., kedd

T-388/03 Deutsche Post & DHL International kontra Bizottság – Ítélethirdetés

[Állami támogatások – A belga postánál történő tőkeemelés Bizottság általi jóváhagyása]

2002 decemberében Belgium arról értesítette a Bizottságot, hogy 297,5 millió euró összegű tőkeemelést szándékozik végrehajtani a 100%-os tulajdonában álló belga állami postai szolgáltatónál. A Bizottság ezután tárgyalásokat kezdett a belga hatóságokkal a tőkeemelés körülményeiről, és 2003. július 23-án úgy határozott, hogy nem emel kifogást a tőkeemelés ellen, mivel az álláspontja szerint nem képez állami támogatást.

A postai szolgáltatások belgiumi piacán szintén jelenlévő Deutsche Post és DHL keresetet nyújtottak be az Elsőfokú Bírósághoz a Bizottság határozatának megsemmisítését kérve, mivel álláspontjuk szerint a brüsszeli szerv jogosulatlanul engedélyezte a tőkeemelést.

Háttéranyagok

T-183/07 Lengyelország kontra Bizottság – Tárgyalás

[Üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztása – A 2008–2012-es időszakra vonatkozó széndioxid-kibocsátási határértékek]

Lengyelország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló bizottsági határozatot támadja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bizottság ugyanis csökkentette a kibocsátási egységek nemzeti kiosztási tervében Lengyelország által a 2008–2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az említett időszakban az e gazdasági szereplők által kibocsátható széndioxid-mennyiséget. Hasonló okok miatt Magyarország, Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia is beperelte a Bizottságot. Szlovákia időközben visszavonta a keresetét.

Háttéranyagok

2009. február 11., szerda

T-263/07 Észtország kontra Bizottság – Tárgyalás

[Üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztása – A 2008–2012-es időszakra vonatkozó széndioxid-kibocsátási határértékek]

Észtország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló bizottsági határozatot támadja az Elsőfokú Bíróság előtt. A Bizottság ugyanis csökkentette a kibocsátási egységek nemzeti kiosztási tervében Észtország által a 2008–2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket.

Háttéranyagok

  • kapcsolódó anyagok
KERESKEDELEM
KÖRNYEZETVÉDELEM
VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
VÁM
VÉDJEGY