Erőszak és félelemkeltés - Kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseket sértett a Jóban Rosszban című sorozat

2009.09. 8. Jogi Fórum / ORTT

Az Országos Rádió és Televízió Testület állampolgári bejelentés alapján megvizsgálta az MTM-SBS Televízió Zrt (TV2) által sugárzott Jóban Rosszban című sorozat tíz márciusi epizódját, és megállapította, hogy a műsorszám egyes epizódjai sértették a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseit.

A magyar gyártású szappanopera egy kisvárosi magánkórház, a Csillagvirág Klinika, a Kék Macsek Kávézó és a Csillag TV munkatársainak mindennapjairól szól. A sorozat a szereplők hétköznapi problémáit dolgozza fel. A vizsgált részekben egy rab szöktetése túszejtő akcióvá fajult, melynek során több szereplőt megöltek, megsebesítettek.

A műsorszolgáltató a vizsgált epizódokat a II. kategóriába sorolta, ily módon "tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott" minősítést kaptak.

A napi gyártású szappanopera műfaji jellegéhez képest az átlagosnál koncentráltabb formában bukkant fel az erőszak ábrázolás és a félelmet keltő elem. Bár az agresszív szcénák többnyire nélkülözték a naturális, részletező elemeket és a súlyosabb erőszaktípusok (tűzharc, gyilkosság, késelés, nemi erőszak) többnyire stilizált formában, véres sérülések nélkül, illetve a színen kívül kerültek megjelenítésre, a túszok hosszan tartó, kontrollálhatatlannak tűnő veszélyeztetettsége révén helyenként különösen magas szintű feszültség generálódhatott a fiatalabb nézőkben. Különösen gyakoriak voltak a szóbeli fenyegetések ("Nem engedelmeskedsz, lelőlek!" "Ha te nem segít, akkor te lenni halott!" stb.), továbbá az erőszakos cselekedetek enyhébb formái, mint a lökdösődés, verekedés, dulakodás, taszigálás. Ezen jelenetek realisztikus módon kerültek ábrázolásra, a szcénákat a túszejtők agresszív indulatai, valamint a túszok félelmének, rettegésének igen erőteljes megnyilvánulásai jellemezték. Az erőszak feltételezhető hatása szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a valóságra vonatkoztathatóság mértéke, vagyis az, hogy a látottak mennyire felelnek meg a mindennapi valóságnak, miként helyezhetők el a néző hétköznapi környezetében. Mivel a sorozat napjainkban játszódik Magyarországon és szereplői hétköznapi átlagemberek, továbbá a környezet, a helyszín nem különbözik az általunk megszokott valóságtól, a fikciós események valóságos helyzetektől való elkülönítése a fiatalabb korosztály számára még nehézségbe ütközhetett, a kiváltott negatív hatás pedig erőteljesebben jelentkezhetett.

A védendő korosztály szempontjából további problémát jelent, hogy - ellentétben a bűnügyi filmekkel, amelyekben az erőszakos konfliktusok többnyire a nyomozati munka szemszögéből ábrázolódnak és a mű végére megnyugtató megoldással zárulnak - a vizsgált alkotásban leginkább az áldozatok aspektusából láttatták az alkotók az agresszív eseményeket. A filmkészítők fokozatosan avatták be a nézőt a közelgő veszély kiépülésének részleteibe, áttételesen informálták a kórház dolgozói és betegei ellen készülő merényletről.

Mivel a napi szappanoperák arra törekednek, hogy a történések úgy játszódjanak le a szemeink előtt, mintha megfigyelői lennénk a valós történéseknek, pl. egyszerre futtatnak több cselekményszálat, maga a túszejtési akció valamint a hozzátartozók aggodalma is különösen elnyújtva ábrázolódik. A szinte folyamatos fenyegetettség következtében létrejött magas feszültségpotenciál a megfelelő időközönként beiktatott feloldás nélkül a 12 éven aluliak számára különösen megterhelő lehetett, de még a serdülő korosztálynál is magas izgalmi állapothoz vezethetett. Bár a túszejtés az utolsó vizsgált epizódban pozitív végkifejlettel zárult, a bűnelkövetők és a maffiavezér elnyerték a méltó büntetésüket, a rendőrök az orvosokkal együtt megmentették a túszokat, a korábbi epizódok nyitva hagyták az eseményeket. Ebből a szempontból különösen aggályos volt az a műfajra jellemző dramaturgiai fogás, hogy az egyes epizódok szinte mindig az ún. cliffhangerrel záródtak, vagyis a legfeszültebb pillanatot az adott rész végére időzítették.

A médiatörvény szerint II. kategóriába kell sorolni azokat a műsorszámokat, amelyekhez a törvény a 12 év alatti gyermek néző számára nagykorú felügyeletét ajánlja, mivel a felnőtt magyarázatával a meg nem értett, vagy félreértett tartalom tisztázható, és a látottak által kiváltott félelem leküzdhető. A fentiek figyelembevételével a vizsgált epizódok kapcsán összességében elmondható, hogy a műsorszám II. korhatári kategóriában történő szerepeltetésének a vizsgált adások nagy többsége nem tett eleget. Bár az agresszív szcénák többnyire nélkülözték a naturális, részletező elemeket, azok halmozott előfordulása, a túszejtők agresszív indulatai, a túszok félelmének, rettegésének igen erőteljes megnyilvánulásai, illetve az egyes epizódok nyitottsága révén a felnőtt felügyeletre hárított "korrekció" szükségessége meghaladta azt a mértéket, melyet a törvény célul tűzött ki, mivel a műsorszám megtekintése során felgyülemlett feszültséget vélhetőleg még a szülői magyarázat sem tudta megnyugtatóan semlegesíteni. Ebből következően a március 13-i, március 16-i, március 17-i, március 18-i, március 19-i és március 23-i epizódokat, valamint ezek műsorelőzeteseit a helyes korhatári besorolás alapján a műsorszolgáltató csak későbbi időpontban tehette volna közzé.

Az eset összes körülményét mérlegelve a Testület úgy döntött, hogy felhívja a műsorszolgáltatót, hogy a jövőben tartózkodjék a jogsértéstől.

  • kapcsolódó anyagok
MÉDIAJOG
ORTT