Léteznek, mégsem működnek - Az elektronikus információszabadság jogi garanciái - EKINT tanulmány

2009.11.19. Jogi Fórum / EKINT

Az EKINT tanulmány a közérdekű adatok elektronikus nyilvánosságának és átláthatóságának az érvényesülését szolgáló magyarországi garanciákról szól. Azokról a garanciákról, amelyek jogszabályaink szerint ugyan léteznek, a valóságban mégsem működnek megfelelően, valamint azokról a garanciákról is, amelyek megalkotása még mindig várat magára.

Magyarország példás információszabadság-szabályokkal rendelkezik, szabályozási megoldásai sok más ország számára szolgálnak mintaként. A szabályozás korszerűsége többek között abban áll, hogy nem az akták, még csak nem is a dokumentumok, hanem az azokban szereplő adatok nyilvánosságára koncentrál, függetlenül a hordozójuktól vagy az adatok önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Korszerű az is, hogy a nyilvánosságot előíró szabályok nem csupán a bizalmasságot korlátozó szabályokként kerültek megalkotásra, hanem a magyar jogrendszerben a nyilvánosság és a bizalmasság egymásra tekintettel érvényesül, e szinoptikus megközelítésben született szabályok egymást kölcsönösen korlátozzák, kiegészítik. Korszerűnek, sőt, progresszívnek számít a magyar információszabadság-szabályozás azért is, mert az elektronikus információszabadságról szóló törvény által erősíti az információszabadság objektív intézményvédelmi oldalát is.

Az elektronikus információszabadság alapvetően jó szabályai azonban mégsem érvényesülnek megfelelően. Több felmérés zárult a közelmúltban olyan eredménnyel, miszerint a közzéteendő adatok Magyarországon a gyakorlatban csak a törvény szerint nyilvánosak, valójában nem megismerhetők.[1] Az is sokatmondó, hogy a Magyar Köztársaság volt az első olyan európai ország, amelyet a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága információszabadság-ügyben elmarasztalt.[2] Az alapvetően helyes filozófiát tükröző szabályok tehát önmagukban kevesek az információszabadság ideális megvalósulásához. Természetesen ezzel a problémával sem vagyunk egyedül a világon: egy tizennégy ország nyilvánosság-gyakorlatát összehasonlító kutatás arra mutatott rá, hogy az egyik legjobbnak tartott információszabadság-szabályozást magáénak tudó Dél-Afrikai Köztársaság a szabályok érvényesülését tekintve – a vizsgált országok között – az utolsó helyek egyikét foglalja el.[3] Az információszabadság érvényesülésével kapcsolatos felmérések azt mutatják, hogy a szabályok a hivatalok nyilvánosság-párti hozzáállása nélkül nem sokat érnek.

Ezen azonban lehet segíteni - az EKINT álláspontja szerint: erre szolgálnak a jogi garanciák. Ha a szabályozás mögötti értékek, a szabályozás céljai maguktól nem valósulnak meg, akkor hatékony jogi garanciák megalkotására van szükség. A megfelelő hivatali attitűdöt a jogi garanciák ugyan nem pótolják, de segíthetnek azt kialakítani, és ami még ennél is fontosabb: segítenek a szabályok érvényesülését kikényszeríteni. Az Eötvös Károly Intézet tanulmányával a szabályozásban rejlő hiányosságokat és hibákat tárja fel, azokat, amelyek vélhetően felelősek a közzétételi információszabadság nem megfelelő érvényesüléséért, és amelyek pótlása, korrekciója e téren a helyzet javulását eredményezheti.

Az Intézet állápontja szerint a politika ma fogékony az átláthatóság, az ellenőrizhetőség garanciáinak kiterjesztésére. Az elburjánzó korrupció egyes esetei, a különböző visszaélések napvilágra kerülésének az lett az egyik eredménye, hogy a politikától elforduló tömegek bizalmát a politika a nyilvánosság kiterjesztésével, garanciáinak megerősítésével igyekszik visszaszerezni. E hónapokban sorra születnek közérdekű adatok közzétételét előíró törvényi rendelkezések és rendeletek, ilyen jogalkotás jelenleg is folyamatban van;[4] az elmúlt hetekben pedig az Országgyűlés a költségvetési támogatások nyújtását kötötte számos közzétételi kötelezettség teljesítéséhez.[5] Ezt az alkalmat a Magyar Köztársaságnak - az EKINT szerint - nem szabad elszalasztania, a jogalkotó nyitott hozzáállását fel lehet (és fel is kell) használni az információszabadság garanciáinak megerősítésére.

A teljes tanulmány letölthető az EKINT oldaláról:

Az elektronikus információszabadság jogi garanciáinak felülvizsgálata


[1] Részletes bemutatásukat lásd az I.2. fejezetben.

[2] Judgment by the European Court of Human Rights (Second Section), case of Társaság a Szabadságjogokért v. Hungary, Application no. 37374/05 of 14 April 2009.

[3] Transparency&Silence. A Survey of Access to Information Laws and Practices in 14 Countries. Open Society Institute, 2006, p. 69.

[4] Példaként hozható fel az állami és önkormányzati tulajdonú cégek vezetőinek és egyéb munkavállalóinak fizetésével, illetve más járandóságaival kapcsolatos személyes adatok proaktív közzétételét előíró 175/2009. (VIII. 29.) Korm. rendelet, az e szabályokat törvényi szintre emelni kívánó T/10831. számú törvényjavaslat és számos fővárosi önkormányzati rendelet megalkotására irányuló javaslat.

[5] A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény.

  • kapcsolódó anyagok
ADATVÉDELEM
ALAPJOGOK
EKINT