Jogérvényesülés, uniós polgárság, alapvető jogok - Meghallgatta az EP Vivian Reddinget

2010.01.13. BruxInfo

Tapssal jutalmazták az Európai Parlament képviselői Vivian Redding biztosjelölt meghallgatását, amelynek során több képviselő is elégedetten nyugtázta, hogy a jogérvényesülés, az uniós polgárság és az alapvető jogok biztosi posztjának várományosa sok konkrét intézkedést helyezett kilátásba.

„Eddig hat biztosjelöltet hallgattunk meg, de ön az első, akitől részletezett konkrét elképzeléseket kapunk, fogadja elismerésünket” – jelentette ki a luxembourgi Redding szereplésének vége felé a néppárt egyik képviselője. Hasonló bókokat az utolsó fél órában még másoktól is kapott a hír- és távközlés, valamint az információs technológia eddigi biztosa, akit José Manuel Barroso elnök a most először elkülönített portfolió, a jogérvényesítés és az alapvető jogok felelőséül jelölt. Kedvező benyomásokról beszélt a meghallgatást vezető EP állampolgári jogok, valamint bel- és igazságügyi kérdések bizottságának két magyar alelnöke, Gál Kinga (néppárt) és Göncz Kinga (szocialista-demokrata) is. Gál nagyra értékelte, hogy Redding láthatóan elfogadta a kisebbségi téma fokozottabb figyelésének a fontosságát – a meghallgatás során megerősítette, hogy egyik közvetlen munkatársa e témával foglalkozik majd -, és úgy vélte, hogy a biztosasszony képes lesz a látható tagországi vonakodással is megküzdve élére állni sok, még csak most formálódó változásnak e terület kezelésében. Göncz is megelégedetten nyugtázta, hogy a portfoliót „olyan biztos kapta, akinek nagy gyakorlata van, és aki már a meghallgatás során konkrét válaszokkal demonstrálta” a téma iránti elkötelezettségét.

Redding imponáló magabiztossággal használta ki azt a tapasztalatát, hogy már két biztosi terminus is mögötte van, és tökéletesen ismeri az EU működési logikáját, csakúgy, mint az EP elvárásait. Hangsúlyozta, hogy leendő megbízatása értelmében horizontális rálátása lesz az európai jogalkotás folyamatára, és jogában áll majd állampolgári és alapvető jogi szempontból véleményeznie azokat. Törekvései középpontjába egyebek között a személyek unión belüli szabad mozgásának szavatolását helyezte, amit azáltal lehetne szerinte még jobban biztosítani, hogy a jogérvényesülés és jogértelmezés valamennyi tagországban érezhető mértékben közelítsen egymáshoz. „Állampolgáraink egyre nagyobb számban mozognak országaink között, amihez azonban sokszor bizonytalanság társul a jogérvényesítés és jogértelmezés vonatkozásában. Országonként más törvények, más jogi eljárások léteznek, amiket ráadásul az átlagpolgár nem is ismer a szükséges mértékben” – mutatott rá.

Felvetését egy sor példával demonstrálta. Utalt azokra a komplikációkra, amikkel ma egy vegyes – többnemzetiségű – házasság, örökösödés, vagy válás jár az Unión belül, s amit szerinte a (nemzeti jogi) dokumentumok kölcsönös elismerésének rendszere oldhat csak fel. A probléma horderejét érzékeltetve emlékeztetett: évente mintegy 310 ezer olyan házasságot kötnek, amelyben különböző tagországok polgárai alkotnak párokat, és hasonlóképpen évi 170 ezer az ebből a körből kikerülő válóperek száma. Különösen az utóbbi jár rengeteg hosszadalmas, fájdalmas jogi huzakodással, értelmezési konfliktussal.

Mindezek kapcsán kilátásba helyezte, hogy még 2010-ben a Bizottság zöld könyvet ad majd ki az állampolgári dokumentumok határokon átnyúló értelmezéséről és mozgásáról. Az „európai válásokról” – illetve a minderről intézkedni hivatott, ám évek óta zsákutcában veszteglő „Róma-3” irányelv-tervezetről - szólva pedig bejelentette: biztosságának egyik első intézkedése lenne, hogy megerősített együttműködést kezdeményezzen e témában az ezt kérő (egyelőre tíz) tagország között. (Utóbb kérdésre válaszolva kifejtette: igazából nem híve annak, hogy valamely előrehaladott integrációs formát a tagországok csak szűkebb körében alkalmazzák, de úgymond, amikor ilyen fontos ügyben nem látszik esély a konszenzusra, akkor még mindig a kisebbik áldozat előrehaladni szűkebb létszám mellett, és bízni abban, hogy idővel egyre többen, mások is csatlakoznak hozzá, mint a változást elfogadóknál is visszatartani a folyamatot.)

Ugyancsak a határokon átnyúló vonatkozásnál ragadta meg a homofóbia kérdését is. Magát a jelenséget napjaink Európai Uniójában elfogadhatatlannak minősítette, de elismerte, hogy ami például az egyneműek házasságát illeti, az Uniónak értelemszerűen nem lehet beleszólása a vonatkozó nemzeti szabályozásra. Ahol már maga is hatással lehet a problémára, az a különböző tagországokból érkező egynemű személyek közötti házasodás kérdésének a kezelése, éppen a személyek szabad mozgásának a szavatolása jegyében.

A meghallgatás során rengeteg kérdés firtatta az új biztosi portfolió alapvető jogokkal foglalkozó részét, valamint azt, hogy milyen eszközök állhatnak a bizottság rendelkezésére e jogok érvényesítésére. Redding válaszában emlékeztetett, hogy „december elseje óta meghatározó mértékű változást hozott az a tény, hogy az Alapvető Jogok Chartája az alapszerződés jogilag kötelező részévé vált”. Mostantól a luxembourgi európai bíróság rendelkezik egy olyan viszonyítási alappal, amivel összevetheti a nemzeti döntések jogszerűségét – mutatott rá. Elismerte, hogy mindez csak az EU-intézmények és uniós jogszabályok (vagy azokból eredeztetett joganyagok) vonatkozásában releváns, de arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU hamarosan csatlakozik az emberi jogi konvencióhoz is, amely mellett a strasbourgi emberi jogi bíróság véleménye is más dimenziót kap majd.

Több kérdező – köztük a tradicionális kisebbségek kapcsán Gál Kinga, a romák vonatkozásában Göncz Kinga – is firtatta a kisebbségi jogvédelem ügyét. Redding válaszaiban ismét utalt a Chartara, mint ami szavai szerint „a legmodernebb kodifikációja az alapvető jogoknak”, és egyúttal megerősítette, hogy szűkebb kabinetjének egyik tagját e kérdéskör kezelésével bízza majd meg, miközben hangsúlyozta a bécsi Alapvető Jogok Ügynökségének a fontosságát is. Kilátásba helyezte, hogy évente jelentéseket kíván készítetni az alapvető jogok tagállami állásáról, majd ismét utalt a bécsi ügynökség fontos – elemző, értelmező – szerepére is. Gál Kinga utóbb mindezek nyomán vélte úgy, hogy a luxembourgi biztosjelölt színrelépésével kiváló alkalom nyílhat az új helyzethez igazodó új intézményi struktúra egyértelművé tételére, tisztázva és konkretizálva, hogy kisebbségi ügyekben mit tehet az Európai Parlament, mit a bécsi Ügynökség, és mit az (ilyen kérdésektől eddig elzárkózó) Európai Bizottság.

Sok kérdés volt kíváncsi a jelölt véleményére a terrorista veszély elleni jogos védekezés, és a személyiségi jogok védelme közötti helyes arányokról. Redding alapelvként szögezte le, hogy „Európát (a terrorizmus elleni harcban) nem a félelem, hanem az értékek kell, hogy vezéreljék”, amit más helyen úgy pontosított, hogy „a biztonság iránti jogos igényünk nem igazolhatja a személyiségi jogok mértéktelen csorbítását”. Konkrét példaként utalt a legutóbbi repülőgép-robbantási kísérlet nyomán ismét napirendre került, nagy felbontású átvilágító berendezések rendszerbeállítására. Szerinte minden ilyen jellegű intézkedést minimum négy kérdés megválaszolása kell, hogy megelőzzön: hatékony-e az alkalmazni óhajtott eszköz, járhat-e egészségkárosító hatással, sérti-e (s ha igen, milyen mértékben) a személyiségi jogokat, és arányban áll-e az elhárítani vélt kockázattal? A most egyes országokban tervbe vett nagy teljesítményű „test szkennelő” berendezés mindezek alapján Redding szerint csakis akkor lehetne bevethető, ha használata önkéntes alapon történik, az átvilágításkor született felvételt azonnal meg is semmisítik, és folyamatosan figyelemmel követik az eszköznek az egészségre gyakorolt (utó)hatását.

Az európai képviselők többségének tetsző kijelentést tett az adatvédelem, illetve az amerikai hatóságokkal történő adatmegosztás kérdésében is. Az Amerikába tartó repülőgépek utasaira vonatkozó adatok átadásáról intézkedő megállapodásról (aminek végső hatályba helyezését éppen az EP közbenjárása hiúsította meg) Redding kerekperec kijelentette: a tervezettel annak idején ő nem értett egyet, (ezt szerinte igazolni tudják az EP akkori szakbizottságának vele találkozott tagjai is), nem értett egyet a Parlament illetékes bizottsága sem, és elutasította az EU távközlési miniszterek tanácsa is. Megszületését végül a tagállami belügyminiszterek tanácsa kényszerítette ki, de úgymond „nagyon reméli”, hogy a történtek fényében egy újabb tanácsi döntést az érintettek majd „kétszer is meggondolnak”.

A Lisszaboni Szerződéssel megerősített „EU állampolgárság” kapcsán felmerült az alapszerződésben most először említett „állampolgári kezdeményezés” lehetősége, (mikor is egy millió – több tagállamból származó – aláírással megtámogatva EU-állampolgárok jogalkotást kezdeményezhetnek az Európai Bizottságnál). Redding ennek kapcsán úgy vélte, hogy „hasznos”, de ugyanakkor „veszélyeket is magában rejtő" új lehetőségről van szó. „Ha például az „egymillió” állampolgár azt akarja elérni, hogy állítsák vissza a halálbüntetést, akkor szembe kell nézni annak konfliktusával, hogy jogállamban ez még állampolgári kezdeményezésre sem tehető meg” – fejtegette a biztosjelölt, aki szerint éppen ezért mindenekelőtt azokat a feltételeket és szabályokat kell tisztázni, amelyek mellett az új lehetőséggel élni lehet. Mindjárt ígéretet is tett, hogy biztosságának elején erre mindenképpen módot is kerítenek majd.

Redding meghallgatása igazából több részletben történt – a portfolió további vonatkozásait (például a nemek közötti egyenlőség kérdéskörét) is hasonló alapossággal áttekintették -, majd mindezeket követte a zárónyilatkozat, amelyben a jelölt megerősítette ígéretét, hogy rendszeresen visszajár majd az Európai Parlamentbe, folyamatosan konzultálni fog a képviselőkkel. Végszavát nagy taps honorálta.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI BIZOTTSÁG
EURÓPAI PARLAMENT
EURÓPAI UNIÓ