Közbeszerzésről érthetően - fókuszban az elektronikus közbeszerzés | Budapest, 2019. április 4. csütörtök | Regisztráljon most!

Lex klíma - Európában az elsők között hazánkban is megszülethet az éghajlatvédelmi kerettörvény

2010.02.16. Jogi Fórum / dr. Antal Attila

Egy 2008 óta tartó kutató, előkészítő és civil kezdeményező munka végére tehetne pontot az Országgyűlés, hogy ha még ebben a ciklusban elfogadja a készülő klímatörvényt. A törvényjavaslat elfogadásával csatlakoznánk az európai klímajog élbolyába, azonban a törvény „keret-jellege” számos további problémát is hordozhat.

Nagy-Britannia és Skócia után hazánkban is megszülethet (Európában tehát az első között) az ún. éghajlatvédelmi kerettörvény. Ez a jogalkotási folyamat része az európai klímatörvény „hullámnak”, ugyanis 17 országban folyik hasonló jogszabály előkészítése. Az Országgyűlés 2010. február 16-ai ülésnapján tárgyalják a honatyák az eddigi talán legnagyobb civil jogalkotási-összefogás eredményeként előállt törvényjavaslatot: a klímatörvényt. A törvényjavaslat nem csak civil (eddig 456 civil szervezet támogatja a törvény megszületését), hanem valódi politikai összefogás terméke is lehet, hiszen előterjesztői lefedik a parlamenti frakciókat. A következőkben bemutatjuk a javaslat előéletét, főbb szabályozási irányait és kiemeljük az esetleges kockázatokat is.

A kezdeményezés

A klímatörvény ügyét a Magyar Természetvédők Szövetsége karolta fel már 2008-tól. 2009 folyamán szakértői kerekasztalok keretében vitatták meg a készülő törvény közgazdasági és szociális hatásait. 2009. június 22-én bebizonyosodott, hogy a jogalkotó is érzékeny a civilek által felvetett problémákra: az Országgyűlés egyhangúan elfogadta az éghajlatvédelmi kerettörvény elkészítéséről szóló 60/2009. (VI. 24.) OGY határozatot. A Tisztelt Ház felkérte a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot az éghajlatvédelmi kerettörvény javaslat szakmapolitikai előkészítésére, továbbá a parlamenti frakciók Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsba delegált tagjait a törvényjavaslat előkészítésének koordinálására és benyújtására. A határozat utalt arra is, hogy a parlament felkérte a Kormányt, a Magyar Tudományos Akadémiát, illetve az érintett politikai, társadalmi és gazdasági szervezeteket, hogy működjenek közre a törvényjavaslat elkészítésében.

A határozat szerint a leendő klímatörvények átfogó megoldást – a hazai adottságok, a nemzetközi és az európai közösségi együttműködésből adódó feltételek figyelembevételével – kell adnia az éghajlatváltozással összefüggő ökológiai, társadalmi és gazdasági problémákra és azok okaira, hajtóerőinek kellő hatékonyságú mérséklésére olyan eszközrendszer megvalósításával, amely a fenntarthatóság keretei között biztosítja a magyar társadalom szükségleteinek kielégítését. Továbbá meg kell határoznia az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig történő lépcsőzetes csökkentésének magyarországi határértékeit a veszélyes mértékű globális éghajlatváltozás elkerüléséhez szükséges globális kibocsátás-csökkentési feltételek figyelembevételével.

2009 során tehát komoly szakmai és civil tudományos munka bontakozott ki, amelynek eredményeként a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 2010. január 21-én elfogadta az éghajlatvédelmi törvény tervezetét. Végül a törvény bekerült a parlament elé.

Célkitűzések, szabályozási irányok

A törvényjavaslat indokolása kifejti, hogy a létrehozott törvényjavaslat összhangban van a 2009-2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló 96/2009. (XII. 9.) OGY határozatban foglalt célkitűzésekkel és a Magyarország fenntarthatósági helyzetéről és az abból adódó feladatokról szóló 102/2009. (XII. 18.) OGY határozattal, nagymértékben építkezik a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiáról szóló 29/2008. (III. 20.) OGY határozatban foglaltakra, és eleget tesz a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács 2009. január 16-i keltezésű „Az energia- és klímapolitika aktuális kérdéseiről” címet viselő állásfoglalásának, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének, illetve Környezettudományi Elnöki Bizottságának klímaváltozással összefüggő állásfoglalásának. A törvényjavaslat illeszkedik ezen felül az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének célkitűzéséhez és az Európai Unió éghajlatvédelemre irányuló programjához és jogalkotási intézkedéseihez.

A javaslat egyik fő tétele szerint hazánk is jelentős mértékben kitett a környezeti feltételekben végbemenő változásoknak, és ezért Magyarország számára az éghajlat megváltozása növekvő kockázatokat és alkalmazkodási kihívást jelenthet. Az indokolás szerint: „A törvényjavaslat egy elsődlegesen környezeti problémára reagálva jogalkotási választ keres a gazdasági válság megfelelő kezelésére és a fenntartható fejlődés előmozdítására is, és összekapcsolja a környezetvédelmet és a gazdaságélénkítési intézkedéseket, amellett, hogy eleget tesz a fenntarthatósággal és a jövő nemzedékekkel szemben fennálló felelősségünkkel összefüggő célkitűzéseknek is.”

Az előterjesztők szabályozni kívánják többek között az éghajlat változását okozó tényezők csökkentését, az éghajlat változásához való alkalmazkodást, az éghajlatvédelem pénzügyi és gazdasági eszközeit, az éghajlat védelmében a társadalmi tudatosságot, a közösségi részvételt és a kutatás-fejlesztést, a tervezési, hatásvizsgálati és nyilvántartási tevékenységeket, valamint a törvény célkitűzéseit végrehajtó intézményrendszert.

A törvény célja az, hogy a termelési, fogyasztási és életviteli szerkezet, a települési szerkezet, az épített környezet és a területhasználat célirányos módosításával, a környezettudatos szemlélet, mindenekelőtt a takarékos energia- és anyagfelhasználás előmozdításával, továbbá az éghajlatváltozáshoz való társadalmi alkalmazkodás feltételeinek megfelelő kialakításával hozzájáruljon az éghajlatváltozás lassításához, hatásainak mérsékléséhez és a változásokhoz való alkalmazkodáshoz. A törvény hatálya kiterjedne üvegházhatású gázok légköri kibocsátását eredményező tevékenységekre és folyamatokra, az üvegházhatású gázok légkörből történő eltávolítására, az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodásra, az ezekhez kapcsolódó társadalmi tevékenységekre és folyamatokra, különösen a társadalmi tudatosság növelésére, az oktatásra, képzésre és a kutatás-fejlesztésre, valamint mindezek finanszírozására.

Csökkentési menetrend

A törvény foglalkozik az üvegházhatású gázok 2050-ig történő csökkentésével, amelynek eredményeként a Magyar Köztársaság által elszámolt éves üvegházhatású gáz kibocsátás nem haladhatja meg 2020-ra 60 millió széndioxid egyenérték tonna (az 1990-es bázisév kibocsátásához képest 40%-os csökkenés, a 2005-ös bázisév kibocsátásához képest 25,5%-os csökkenés), valamint 2050-re 20 millió széndioxid egyenérték tonna (az 1990-es bázisév kibocsátásához képest 80%-os csökkenés, a 2005-ös bázisév kibocsátásához képest 75%-os csökkenés) értékeket.

A tervezett jogszabály szabályozná a fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentését, valamint az éghajlatváltozás társadalmi okainak kezelését is, sőt előirányozza az éghajlatváltozáshoz való egyéni- és társadalmi alkalmazkodást is.

Finanszírozási háttér: Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap

Az éghajlatvédelem finanszírozási hátterének biztosítására a törvényjavaslat egy elkülönített állami pénzalapot kíván létrehozni, Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap elnevezéssel. Az Alap „rendeltetése az, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen az éghajlatvédelem hazai feladatainak támogatására, és tegye lehetővé a magyarországi éghajlatvédelem céljainak minél eredményesebb megvalósítását . Ennek érdekében az Alap elsősorban kamatmentes támogatást nyújt az energiatakarékossággal, az energiahatékonyság javításával és az alternatív energiaforrások felkutatásával, fejlesztésével és felhasználásával kapcsolatos tevékenységekhez, biztosítja a szociálisan leginkább rászorulók számára a takarékossághoz szükséges anyagi forrásokhoz való hozzáférést, továbbá hozzájárul egy új gazdasági szerkezet kialakításához és a gazdaság élénkítésén keresztül a foglalkoztatás lehetőségeinek jelentős bővítéséhez .

Társadalmi tudatosság, ügyfélképesség

A törvényjavaslat által előirányozott egyik jelentős program a társadalmi tudatosság növekedésére irányul, célja a kibocsátás-csökkentés és az alkalmazkodás ismertetése, a lakossági magatartásformák alakítása és a törvényben foglalt célok elérésének a tudatosság növelésével való előmozdítása. Fontos megemlíteni, hogy a törvényjavaslat foglalkozik az éghajlatvédelemhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatokkal is, valamint a döntéshozásban való részvétellel is, hiszen a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő – a hatásterületen működő – társadalmi szervezeteket a működési területükön az ügyfél jogállása illetné meg az éghajlatváltozás szempontjából jelentőséggel bíró egyedi közigazgatási eljárásokban.

Együttműködés a végrehajtásban

A klímatörvény végrehajtását a Kormány a környezetvédelemért felelős miniszteren keresztül követné nyomon, melyben közreműködne a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács is. Ezen túl előirányozza a javaslat azt is, hogy az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködni kötelesek az éghajlat védelmében. Vagyis kötelezettséget ró a természetes személyre is.

Jobb, mint a semmi?

Mindenek előtt le kell szögezzük: a törvényjavaslat elfogadása igen fontos esemény lenne. Mind a civil kezdeményezők, mind pedig a javaslat mögé állók valóban ambiciózus célokat tűztek ki: a javaslat elfogadásával Európában az elsők között lennénk a klímavédelmi jogalkotásban. Utóbbi sem politikai, sem pedig jogalkotás szempontból nem elhanyagolható. Azonban a törvényjavaslat (és maga az elfogadási eljárás is) számos kérdőjelet vethet fel. Jelentős probléma forrása az, hogy mivel az elfogadandó javaslat egy kerettörvény, a jogszabályt „apró pénzre” váltó további joganyag megszületése kockázatokat hordozhat. A javaslat előirányozza ugyanis, hogy a Kormány a klímatörvény rendelkezéseinek végrehajtására a kitűzött célokat és a felsorolt szempontokat figyelembe vevő, az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési tervet (úgynevezett útitervet) készítsen. Nyilvánvalóan egy kerettörvény nem lehet alkalmas minden részletszabály kifejtésére, azonban a javaslat által felsorolt 10 útiterv-irány alkalmat adhat arra, hogy maga törvény „felhíguljon”. Bár a Kormány útitervét az Országgyűlés határozattal hagyná jóvá, és öt évente felül kellene vizsgálni, de jelentős végrehajtási kockázat, hogy nem építettek be a törvényjavaslatba olyan mechanizmusokat, hogy a végrehajtásért felelős útitervek felülvizsgálatában is alkalmazni kelljen az együttműködés és részvétel elvét – biztosítva ezzel azt, hogy a kezdeményező civil-szakmai-tudományos szféra is befolyást nyerjen a végrehajtás irányára. Végül, de utolsó sorban jelentős lehet a módosító indítványok szerepe is, amelyek akár erősíthetik a törvény már jelzett „felhígulását”, a másik oldalon pedig akár az erősebb koherenciához is hozzájárulhatnak.

  • kapcsolódó anyagok
KÖRNYEZETVÉDELEM
ORSZÁGHÁZ
JOGALKOTÁS
TÖRVÉNYHOZÁS