A kormányzati oldal részéről meghatározásra kerültek a fogyasztóvédelem fejlődésének fő irányvonalai, amelyek egyértelműen kiolvashatóak a Parlamentben újonnan megalakult állandó Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökének kérdéseire és interpellációira adott nemzetgazdasági miniszteri válaszok alapján.

A miniszter által adott válaszok azt mutatják, hogy olyan mélyreható, tényleges változások várhatóak a fogyasztóvédelmi politikában, mellyel előrelépés valósulhat meg a fogyasztói jogok érvényesülése terén – áll a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének közleményében.

A feltett kérdésekre adott válaszok tartalmazzák mindazokat a változtatásokat, amelyeket már régóta próbálnak kieszközölni a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek, így különös tekintettel a békéltető testületek tekintélyével és hatékonyságával, valamint a civil és hatósági munka, illetve tanácsadás szétválasztásával kapcsolatos teendőkre és irányvonalra, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek szerepének erősítésével, és mindazon kérdéskörrel kapcsolatosan, amelyek a fogyasztók erősebb védelmét jelenti a jövőben.

A kérdések az alábbi területeket ölelték fel:

  •  a fogyasztóvédelem jövője
  • a fogyasztóvédelem hatósági struktúrája
  • a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek jövője
  • a fogyasztóvédelmi oktatás szerepe
  • a békéltető testületek jövője
  • a beszállítók védelme
  • az ÁNTSZ szerepe, állategészségügy, élelmiszerellenőrzés
  • az élelmiszerbiztonság jövője
  • a megfelelőség szabályozása
  • a kereskedelmi etikai kódex létrehozása
  • a devizahitelesek védelme

 A miniszter által kijelölt célok és feladatok:

1. A Bizottság elnökének kérdésére adott válasz előre vetíti a fogyasztóvédelemért felelős miniszter által megfogalmazott új célokat, valamint körvonalazza a célok eléréséhez szükséges tennivalókat is. Általánosságban elmondható, hogy az említett program keretében felül kell vizsgálni az eddigi fogyasztóvédelmi kezdeményezések létjogosultságát és amelyek megfelelnek a jelenlegi elvárásoknak, azokat tovább kell fejleszteni, azokat a kezdeményezéseket pedig, amelyek életképtelennek bizonyultak, el kell vetni és helyettük új, hatékonyabb módszerek kidolgozására van szükség. Mindezek persze a Kormány részéről szakmailag megfontolt és alapos hatástanulmányok elkészítését teszik szükségessé a jelenlegi fogyasztóvédelmi politika kiértékelésének vonatkozásában. Ezek tükrében dolgozható ki csak egy olyan kormányhatározat, mely igazodva az új körülményekhez, számos jogszabály-módosítást fog várhatóan eredményezni.

2. Az említett célokat bemutatandó, a miniszter válaszai alapján egyértelműek a jövőbeni változások konkrétumai. Nem vitatott az, hogy a fogyasztóvédelmi jog jellegéből adódóan, annak hatékony érvényesülésében a fogyasztóvédelmi hatóságok kiemelkedő szereppel bírnak, ez pedig előre vetíti a számukra megfogalmazott új feladatokat is. Szükséges a fogyasztóvédelmi hatósági szervezetek egyszerűsítése, ennek keretében a hatáskörök tisztázása, a párhuzamos jogi szabályozások kiiktatása, valamint a joghézagok elkerülésére való törekvés. A jog számos más területén hangsúlyozott és uniós normák által is sokszor emlegetett ügyfélközpontúság erősítése is fontos követelmény. Természetesen ügyfél alatt nem csak a természetes személyeket értjük, ezért kiemelendő a jogkövető magatartást tanúsító vállalkozások partnerként való kezelése is, illetve az ilyen kereskedelmi gyakorlat elismerése, akár a nyilvánosság által elérhető pozitív listában való szerepeltetéssel. A jogkövető magatartás persze a jogszabályok kellő ismerete nélkül nem lehetséges, emiatt a jövőben a fogyasztóvédelmi hatóság önálló tanácsadó funkciójának erősödése történik meg, ideértve annak támogató, ismeretterjesztő, oktatási tevékenységét. Hangsúlyozandó a fogyasztóvédelmi hatóság nemzetközi kapcsolatok révén nyert tapasztalatának fontossága, melyet a szomszédos ország társhatóságaival való még szorosabbra font együttműködés, illetve az Európai Fogyasztói Központnak a hatósághoz való áthelyezése segít elő.

3. Az állami szervek mellett a fogyasztóvédelmi politika kialakításában jelentős részt vállalnak a törvény alapján a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek. „Szócső” szerepükből adódóan ezek a szervezetek töltik be a fogyasztói társadalom és az állami szervek közötti űrt, mivel az előbbiek igényeit továbbítják arra a szintre, ahol a fogyasztókat érintő döntések születnek, képviselve ezáltal a fogyasztói érdekeket. A fogyasztóvédelmi törvény szerint a szervezetek véleményét ki kell kérni a már említett olyan jogszabályok kapcsán, melyek a fogyasztókat érintik, így a jövőben a civil szervezetek jogszabály-véleményező funkciójának még markánsabbá tétele szükséges. A fogyasztóvédelmi szervezetek hatékony és eredményes működéséhez elengedhetetlen a kellő anyagi források megléte, melyek döntően az általuk benyújtott és elnyert pályázatokból kerülnek finanszírozásra. Kiemelendő emiatt a számukra nyitva álló pályázati lehetőségek körének bővítése, valamint egy olyan pályázati rendszer kialakítása, mely kiszámítható, mérhető, és objektív szempontokon alapul. Tevékenységük közül ki kell emelni tanácsadó, panaszkezelő valamint jogérvényesítő szerepköreiket is. A tapasztalat szerint e tanácsadó tevékenységet a jelenlegi szabályozástól eltérően a fogyasztóvédelmi hatóságtól el kell különíteni.

4. Egyértelmű, hogy a jogkövető magatartáshoz elengedhetetlen a kellő jogszabályi ismeret, ez pedig előtérbe helyezi a fogyasztóvédelmi oktatás, képzés és tájékoztatás szabályozásának változásait, jelentve mind az iskolarendszerű, mind pedig az iskolarendszeren kívüli szakképzés szabályozása megreformálásának szükségességét is. Alátámasztja ezt, hogy az elmúlt évben végzett reprezentatív felmérésben részt vett iskolák alig több mint fele építette csak be helyi tantervébe a fogyasztóvédelmi ismeretek oktatását. Mit sem ér csupán a fogyasztóktól „elvárt” tudatos fogyasztói magatartás azonban a vállalkozások tudásszintjének növelése nélkül, így az ő részvételük is indokolt az egyfajta alapoktatásban.

5. A hatóságok és a fogyasztói érdekeket képviselő társadalmi szervezetek mellett a fogyasztóvédelemben immár komoly szereppel bírnak a békéltető testületek, melyek alternatív lehetőséget biztosítanak fogyasztói jogvita esetén a vállalkozás és a fogyasztó közötti egyezség létrejöttére, felkínálva a gyors, olcsó, hatékony és egyszerű eljárás lehetőségét. Mindazonáltal a tapasztalat azt mutatja, hogy a növekvő ügyszámmal párhuzamosan megfigyelhető az egyre bonyolultabb természetű ügyek előtérbe kerülése, melyek tárgyalása komoly anyagi vonzatot kíván meg. Ezzel összefüggésben figyelhető meg az a sajnálatos tapasztalat, hogy a működéshez szükséges pénzügyi eszközöket az egyébként költségvetési törvény által biztosított „ügyszámarányos” mértékben számos alkalommal nem kapják meg időben a békéltető testületek, ezért ennek jogszabályi rendezése egyelőre még szintén várat magára.

A békéltető testületek munkájuk során – úgy, mint a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezek is – sokszor találkoznak olyan egyedi ügyekkel, melyekből levonható egyfajta általános következtetés, amiket érdemes megosztani a hatóságokkal, ezért újabb megfogalmazható követelmény a békéltető testületek és a fogyasztóvédelmi hatóságok közötti potenciális együttműködés lehetőségének biztosítása. Figyelemmel a testületek szerepének fontosságára, indokolt azok tekintélyének növelése. Hatékony eszköz például annak biztosítása, hogy azon vállalkozásokkal szemben, melyek részéről a békéltető testület nem tapasztal közreműködő magatartást, különböző jogi szankciókat érvényesíthessen. Jogkövető magatartás tanúsítása esetén pedig hasznos a már említett pozitív és egyben a nyilvánosság számára elérhetővé tett vállalkozói lista létrehozása. Elmondható, hogy a békéltető testületeknek érdemes szerepet vállalniuk a tanácsadói tevékenységből, ezért ezt is megfelelő jogi alappal szükséges ellátni. Végül szót kell ejteni a fogyasztóvédelmi törvény által lehetővé tett, önkormányzatok és békéltető testületek közötti kooperációról. Jelenleg az a megfigyelhető tendencia, hogy az önkormányzatok nem élnek törvény adta jogukkal és csekély számban valósul meg a békéltetők és a képviselő-testületek közötti együttműködés létrejötte, illetve a testületek működésének támogatása. A békéltető testületekben rejlő, jövőben kiaknázható lehetőségek további bővítésére viszont ismételten csak a kellően módosított jogi háttér nyújt alapot.

6. A beszállítók védelmének témakörével volt kapcsolatos a fogyasztóvédelemért felelős miniszterhez intézett kérdések egyike. Válaszában a miniszter kifejtette, hogy a beszállítókat már több jogszabály is védi a forgalmazókkal szemben, azonban megfigyelhető, hogy nem minden esetben élnek, vagy mernek élni törvény biztosította jogukkal. Elősegítve jogos igényeiknek érvényesülését, a jövőben a hatóságok az előírásoknak nagyobb erővel szereznek érvényt, amihez pedig a jogi szabályozás felülvizsgálata az elvezető út. Ezen eszközök szükségesek a kereskedelmi kisvállalkozások versenyképességének javításához, valamint a beszállítók hatékonyabb védelmének eléréséhez. A szükséges változások bevezetése pedig ezzel a fogyasztók jogainak érvényesülését segíti elő közvetve.

7. A fogyasztókat szintén érintő változást hoz azon törekvés, mely szerint fontos cél az ország lakossága egészségi állapotának javítása, elsődlegesen a prevenció, valamint az egészséges táplálkozás által. Hatósági eszközök tekintetében az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat dominanciája érvényesül e téren, ezért az ÁNTSZ-re vonatkozó, valamint az egyéb kapcsolódó jogszabályokat a jelenlegi helyzetkép pontos felmérése után, gondos előkészítést követően vizsgálják felül és megteszik a kellő változtatásokat, ide értve az élelmiszerbiztonság, az állategészségügyi és az élelmiszerellenőrzés rendszerét is.

8. A fogyasztói társadalmat szintén markánsan érinti az élelmiszerbiztonsági kérdések témaköre. Általános tendencia napjainkban a globalizáció, nincs ez másképp az élelmiszerpiaci lánccal sem, ugyanakkor egyszersmind fenntartással is kell kezelnünk a kérdést, mivel a széles térnyerés egyben újfajta kockázatok megjelenésének lehet táptalaja. Ezen veszélyforrások minimalizálhatók a hazai termelők és ipari szereplők helyzetének és versenyképességének javításával, hiszen a hatóságok számára egyszerűbb a hazai kereskedők ellenőrzése. Mindezek alapján prioritást élvez a hazai piacra termelő vállalkozások fejlesztéseinek és beruházásainak támogatása, emellett az egyre tudatosabb és igényesebb fogyasztók legmagasabb szintű egészség- és érdekvédelme, melyek érvényesítéséhez fűződő igényt a kellő jogszabályi módosítások elvégzése realizálja. Mindezek a fogyasztóvédelmi törvény által is aposztrofált cél eléréséhez szükségesek, mely szerint alapvető fontosságú, hogy a hazai fogyasztókhoz csak a biztonságos termékek, jelen tárgy vonatkozásában, a biztonságos élelmiszerek juthassanak el.

9. Az előző témához kapcsolódik a megfelelőség tárgykörében benyújtott kérdés és arra a fogyasztóvédelemért felelős miniszternek adott válasza, mely hangsúlyozza a magyar akkreditálások nemzetközi elismerésének jelentőségét, valamint a témában született több EK-rendelet érdemét. Ezek áthidaló kapocsként vezettek el a hazai jogalkotásban is megjelenő tanúsítások és laborvizsgálatok hitelességének, megbízhatóságának kiemelt minőségéhez, említve itt az akkreditálási törvény és a vonatkozó EK rendelet összhangba hozatalát, valamint a jogilag szabályozott terület hatálya alá tartozó termékek megfelelőség értékelését végző szervezetek tevékenységének, hazai kijelölésének és brüsszeli bejelentésének törvényi, kormányrendeleti, és miniszteri rendeleti szinten történő szabályozását. Kiemelendő mindezek mellett a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) bejelentése is a brüsszeli Bizottság felé.

A szabályozás és az akkreditálás oldaláról is megtörténtek tehát azok az intézkedések, amelyek biztosítják a hazai tanúsítások és laborvizsgálatok hitelességének, megbízhatóságának magas szinten tartását és ezzel a fogyasztói jogok szélesebb érvényesülését teszik lehetővé. Ez mintegy a jövőben is követendő célként fogalmazódik meg, a fejlődés nem áll meg és a változó körülményekre a fogyasztóvédelmi jog természetesen reagál.

10. A kereskedelmi etikai kódex vonatkozásában feltett kérdésre adott miniszteri válasz taglalta a kereskedelemről szóló törvény precíz és kidolgozott voltát, árnyékként nehezedik azonban ezen témára sokszor a jogkövető magatartás hiányának tapasztalata. A nevezett törvény a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedelmi vállalkozások számára azt a kötelezettséget írta elő, hogy etikai kódexet hozzanak létre. Ennek eredményeképp született meg a Kereskedelmi Etikai Kódex, melyet a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelően a Gazdasági Versenyhivatal jóvá is hagyott 2010. június 30-ig. A Kódex jövőbeni tartalmának meghatározásában két szereplő érintett, hiszen a Kódex felett őrködő Etikai Bizottság beszámol tapasztalatairól a Gazdasági Versenyhivatalnak, mely a beszámoló meghallgatása után – figyelembe véve az Etikai Bizottság esetleges módosító javaslatait is – dönt a jóváhagyás meghosszabbításáról. A gyakorlat azt mutatja, hogy az önszabályozás keretében létrejött önkéntes megállapodás és alávetés eredményességi mutatói széleskörű és kiterjedt jogkövető magatartásról tesznek tanúbizonyságot, ez tulajdonképpen az etikai kódexek lényege. Sajátosságukból az következik, hogy a velük kapcsolatos egyeztetések feladatát meg kell hagyni a szakmai szövetségek szintjén, kormányzati szinten ezért csak az ezeket támogató és segítő jogszabályokat alkotják meg, melyek egyben ellensúlyozzák a már említett jogkövető magatartási hiányosságokat. Tekintettel arra, hogy az Etikai Kódex számos fogyasztóvédelmi kérdést szabályoz, az új etikai kódexek megalkotásánál figyelemmel lesznek az össztársadalmi kommunikáció fontosságára, ezzel a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek véleményének kikérése is markáns és hangsúlyos szerepet kap.

11. A világméretekben tapasztalt gazdasági válság sajnálatos módon hazánkban is jócskán éreztette hatását, így újabb felmerült kérdés a válság kapcsán azon devizahitelesek problémájának megoldása, akik nem forintalapú hiteleket vettek fel és a megrengett devizaárfolyam miatt nőtt a törlesztési kötelezettségük során befizetendő összeg nagysága. A kérdés aktualitását az is jelzi, hogy jelenleg Magyarországon a deviza alapú hitellel rendelkezők száma eléri a 300 ezer főt. Megoldást jelent számukra a kormány által biztosítani kívánt azon – nemzetközi tapasztalatok által is igazolt – lehetőség, mely szerint a deviza alapú hitellel rendelkezők hitelüket forint alapúra váltják, emiatt egyben Nemzeti Eszközkezelő Alapot állítanak fel. A hitelkonvertálás után az adósok a forintalapú hitel törlesztésének nehézségével szembesülnek, ennek könnyítését pedig azzal érhetik el, ha tulajdonjogukat bérleti jogviszonyra cserélik. Ez után pedig az ingatlan tulajdonjoga a követeléskezelő alaptól az önkormányzathoz kerül, ami már módot ad a későbbiekben az önkormányzattal való bérleti jogviszonyban való megállapodásra, illetve a fizetendő bérleti díj összegében való megegyezésre.