Átalakuló választási rendszer - 2. rész - Kisebb parlament és új választás

2010.06.22. Jogi Fórum / dr. Antal Attila

Az új kormánytöbbség egyik első intézkedése az volt, hogy az Alkotmány módosításával maximum 200 főre csökkentette a parlament létszámát, valamint gondoskodott a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről. Azt azonban egyelőre csak találgatjuk, hogy mindez milyen választási rendszert és közjogi konzekvenciákat eredményez majd. Ehhez kértük Fleck Zoltán jogszociológus segítségét.

Úgy tűnik, hogy a 2/3-os kormánytöbbség eltökélt szándéka a hazai választási rendszerek átírása. Az önkormányzati választási rendszer változásainak bemutatása után sorra vesszük a kisebb parlamenthez és az ehhez a választási rendszerhez kötődő közjogi koncepciókat.

A kisebb parlament: gomb és kabát

Az Alkotmány módosításával feltehetőleg egyik választási ígéretének – a kisebb parlament oly sokszor előkerült szólamának – tett eleget a Fidesz-KDNP. A közjogi rendszer átírása a parlament felállásától kezdve rohamtempóban halad: ennek egyik első terméke (talán szimbolikusan is) a kisebb parlament. A szóban forgó alkotmánymódosítás 2010. május 14-én került a Tisztelt Ház elé, május 20-án már el is fogadták (sürgős kihirdetést kérve), s május 15-én a köztársasági elnök aláírta és a jogszabály kihirdetésre is került a Magyar Közlönyben. A törvény értelmében (amelyet a Magyar Közlönyben a jogszabályszám megjelölése nélkül tettek közzé) egyébként rendelkezik még a miniszterelnök-helyettesi intézményről és az ehhez kapcsolódó módosításokról is. A kisebb parlament tárgyában továbbá kimondja: „Az országgyűlési képviselők száma legfeljebb kettőszáz. A nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére további, legfeljebb tizenhárom országgyűlési képviselő választható.” Az Alkotmány e módosítása egyébként bár elfogadott, de még nem lépett hatályba: hatálybalépésről külön törvény fog rendelkezni.

A törvényjavaslat indokolása szerint: „A rendszerváltás óta eltelt évek demokratikus parlamenti működésének elemzése folyamatosan napirendjén tartotta egy hatékonyabb és egyben kisebb létszámú Országgyűlés létrehozását. A jelenlegi képviselői létszám rontja a képviselői munka hatékonyságát, lassítja és drágítja a törvényhozást, továbbá aránytalanul magas más országokhoz képest is. Jelen törvényjavaslat […] az Alkotmányban 200 főre kívánja korlátozni a képviselők létszámát; ehhez szükséges a választási törvény megfelelő módosítása is. Egyúttal egy 1992 óta húzódó alkotmányos mulasztást kíván pótolni a Javaslat azzal, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének szabályozására is irányt szab, számukra a kétszáz fős korláton felül, további országgyűlési képviselők választásra biztosít lehetőséget. A választási törvény módosításának kell rendelkeznie a kisebbségi képvisel ők választására vonatkozó speciális szabályokról.” Vagyis a jogszabály utal arra, hogy nem „lóg a levegőben”, kapcsolódik, vagy legalábbis kapcsolódni fog a választási törvény módosításához, újjáalkotásához. Valóban, szinte az Alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslattal egy időben érkezett is két koncepció a választási rendszer átírására (2010. május 17-én), ugyanakkor ez nem változtat azon a tényen, hogy magát az Alkotmányt úgy módosította a Tisztelt Ház, hogy a választási rendszerről még nem tudott semmi biztosat – csupán azt, hogy változni fog. Érdemes körüljárni, hogy a változásnak milyen irányai körvonalazódnak.

A Fidesz-KDNP koncepció: területi lista nélkül és könnyebb első forduló

A Fidesz-KDNP javaslat szerint az országgyűlési képviselők száma – a kedvezményes kisebbségi mandátumok nélkül – 198 lenne. Ebből 90 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, 78-at országos listán választanánk. Az egyéni választókerületben mandátumot el nem ért, országosan összesített töredékszavazatok alapján további harminc kompenzációs mandátum kerülne betöltésre.

A törvényjavaslat indokolása szerint megtartja az 1989-es választási rendszer főbb elemeit, azaz a képviselők 45 %-át továbbra is egyéni választókerületben, 40 %-át listán, és 15 %-át töredékszavazatok alapján választanák (itt azért jegyezzük meg, hogy ezek az arányok némileg „csalósak”, hiszen a jelenlegi választási matematika miatt sok területi listás mandátum egyszerűen „felcsúszik” az országos listára). A törvényjavaslat megszüntetné a területi (fővárosi- és megyei) listákat, helyettük a pártok országos listáira szavaznának a választópolgárok. Az indoklás szerint ennek az az oka, hogy a jelentős létszámcsökkentés következtében a területi listákon megszerezhető mandátumok eléréséhez olyan magas szavazati arány lenne szükséges, amely súlyosan torzítaná a választási rendszert. A javaslat szerint, a kompenzációs mandátumokat a pártok által megnevezett, mandátumot még nem szerzett jelöltjeik szerzik meg.

A kormánypártok a létszám érdemi csökkentését tehát a területi listák kiiktatása útján kiviteleznék, megmaradna azonban az egyéni kerületekre épülő rendszer. Utóbbi kialakításáról (pontosabban átalakításáról) viszont nem szól a törvény: a Kormány kapna felhatalmazást arra, hogy az egyéni választókerületek sorszámát, székhelyét és területét megállapítsa.

A jelölésben nem történne lényegi változás: az egyéni választókerületben a választópolgárok és azok a társadalmi szervezetek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek jelölhetnek, két vagy több párt közösen is jelölhet. A Fidesz-KDNP az egyéni jelöléshez megtartaná a 750 állampolgári ajánlást, mely jelenlegi rendszerünk egyik korrupciós rákfenéje. Az országos listán pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat országos listát, amely legalább huszonhárom egyéni választókerületben jelöltet állított. Kisebbségi jelölő szervezet csak olyan választópolgárt jelölhet, aki a kisebbségi önkormányzati képviselők választásán választójoggal rendelkezik és a kisebbségi jelölő szervezet által képviselt nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik. Kedvezményes szabály, hogy kisebbségi jelölő szervezet akkor állíthat országos listát, ha legalább öt egyéni választókerületben jelöltet állított.

A választás eredményének megállapításában azonban jelentős változtatást kíván bevezetni a pártszövetség: az egyéni választókerületben az első választási fordulóban az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott. Vagyis – ellentétben a hatályos szabályokkal – elég lenne relatív (a versenyző képviselő-jelöltek között számított) többséget elérni a választáson, nem kellene egy képviselőnek abszolút többségre törekednie. Az indokolás szerint: „A legutóbbi választások tapasztalatai azt mutatták, hogy a második fordulót – szinte kivétel nélkül – az a képviselőjelölt nyerte meg, aki az első fordulóban a legtöbb szavazatot kapta, így a változtatást követően, második fordulóra csak kivételes esetben kerülne sor (érvénytelen választás esetén é s szavazategyenlőség esetében).” Kérdés, hogy önmagában elegendő-e a legutóbbi választások tapasztalataiból kiindulni, s nem célszerű-e megvizsgálni az 1990 óta tartott összes országos választást. Érvénytelen első forduló esetén egyébként a második választási fordulóban mindazok a jelöltek indulhatnak, akik az első fordulóban indultak, képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott.

Végül a javaslat új elemként kívánja bevezetni a magyar választási rendszerbe a kedvezményes kisebbségi mandátumot. A kisebbségi jelölő szervezetek – a törvényben meghatározott kedvezményekkel – olyan mandátumokat szerezhetnek, amelyek nem csökkentik a pártok által megszerezhető mandátumok számát, ezekkel a mandátumokkal az Országgyűlés létszáma megnövekszik. A kisebbségi jelölő továbbá szervezetek kedvezményesen állíthatnak országos listát, rájuk az úgynevezett 5 %-os küszöb nem vonatkozik, és első mandátumuk megszerzéséhez elegendő az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám egyharmadánál több szavazat megszerzése is.

MSZP-koncepció: csak a lista

Alapvetően más utakon jár az MSZP-koncepció. A törvényjavaslat értelmében a képviselők száma 199 lenne, azonban megszűnne a kettős (egyéni képviselőre és a pártlistára) való szavazás. 176 országgyűlési képviselőt megyei, fővárosi választókerületben (területi választókerület) listán választanánk, a választópolgár egy területi listára szavazhatna. A területi választókerületenként megszerezhető mandátumok számát maga a szocialista törvényjavaslat rögzítené egy dinamikusan változó, a lakosságszámhoz igazodó rendszerben. A területi választókerületenként megszerezhető mandátumok számának megállapításához össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden területi választókerület neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az adott területi választókerület lakosságszáma, a második szám a lakosság számának fele, a következő szám a harmada, negyede, ötöde stb. Az így kreált táblázatban aztán addig kellene megkeresni a legnagyobb számokat, amíg ki nem merül területi mandátumok száma (az eljárás hasonló ahhoz a módszerhez, ahogy jelenleg az országos listás mandátumokat kiosztják – d’Hondt mátrix).

Ebben a rendszerben is előfordulhat, hogy a területi listáról mandátumok „csúsznak” az országos listára, ezek tehát a 23 kompenzációs mandátumok számát növelik.

Az MSZP változtatna a jelölési metóduson is. A területi választókerületben a listaállításhoz legalább az adott területi választókerületben megszerezhető mandátumok számának ötszázszorosával megegyező számú választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. A választópolgár csak egy területi választókerületi listát ajánlhat és csak abban a területi választókerületben, amelyben a lakóhelye van. Önálló országos listát az a párt állíthat, amely legalább hét területi választókerületben állított önálló területi listát.

Az önálló területi lista akkor jogosult mandátumszerzésre, ha a párt önálló területi listái a választópolgárok által valamennyi területi listára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok több mint öt százalékát elérték. A mandátumszerzés igazodik a listás mandátumoknál általában szokásos rendszerhez. A mandátumszerzésre jogosult listákra leadott érvényes szavazatok számát össze kell adni (ez az összes érvényes szavazat). A területi választókerületben megszerezhető mandátumok számához egyet hozzá kell adni (osztó). Az összes érvényes szavazatot el kell osztani az osztóval, az így kapott hányados egész része az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám. A listára leadott szavazatok számát el kell osztani az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámmal, az így kapott hányados egész része a lista által megszerzett mandátumok száma. A listára leadott szavazatok számából ki kell vonni a lista által megszerzett mandátumok és az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám szorzatát (a művelet eredménye lesz a töredékszavazat).

Ha ezen eljárás szerint nem lehet a területi választókerület valamennyi mandátumát kiosztani, akkor a törvényjavaslat alkalmazni rendeli a hatályos választási rendszerben is ismert 2/3-os szabályt, vagyis meg kell állapítani az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám kétharmadának egész részét (kétharmados határ). Azok a listák, amelyek töredékszavazatainak száma meghaladja a kétharmados határt, a töredékszavazataik csökkenő sorrendjében szerzik meg a fennmaradó mandátumokat. Végül a ki nem adható, illetve kiosztatlan területi mandátumokat hozzá kell adni az országos listán kiosztható mandátumokhoz. A töredékszavatok alapján megszerezhető kompenzációs mandátumokat szintén a d”Hondt mátrixszal osztaná ki az MSZP (itt az arányosság elve egyébként akként sérülhet, hogy még az országos listára „csúszott” mandátumokkal is, de nagyon kevés mandátumot lehet elosztani).

Fleck Zoltán véleménye: gombhoz a kabátot

Fleck Zoltán jogszociológus az alkotmánymódosítás kapcsán kifejtette. „Arányosság, egyenlőség könnyen borítható, ezzel politikai előnyök betonozhatóak be az intézménybe. Bizonyos, hogy egy választási rendszer átalakítását az alapelvek és az eddigi tapasztalatok elemzéséből indítva kell átalakítani és nem a populista igényekkel jellemezhető méretgazdaságossági szempontokból. Ennek a most választott sorrendnek az a veszélye, hogy a gombhoz varrják a kabátot, leszűkíti egy esetleges választójogi reform alternatíváit és könnyen áldozatul eshetnek a méretnél sokkal fontosabb elemek. Elképzelhető, hogy erre kifejezett politikai szándék van.”

Az országgyűlés számának csökkentése kapcsán a jogszociológus utalt a jelenlegi 2/3-os kormánytöbbség hatalomgyakorlására is: „Az eddig beterjesztett törvényjavaslatok iránya, szakmai színvonala és koherenciája katasztrofális, a büntetőjogi és közjogi szakma lényeges összefüggéseinek ismerete hiányzik. Nyers hatalmi akarattal íródnak át olyan intézmények, amelyek átalakítják környezetüket is. Ilyen az esztelen büntetőjogi szigorítás is, amely semmilyen komolyan vehető szakmai érvvel nem támasztható alá, ilyen az alkotmánybírák jelölési szabályainak megváltoztatása, amely az elképzelhető legcinikusabb és alkotmányjogilag értelmezhetetlen indoklással került az Országgyűlés elé és kapta meg automatikusan a szükséges többséget. Az eddigiekből az következik, hogy a nagy többség gőzhengerként működik, miközben az előkészítésben teljesen hiányzik a szakmai elem, nyomai sem látszanak. Az ún. három csapás szabálynak a büntetési rendszerbe való illesztéséből látszik, hogy a zéró felé közelít a kormánypárt jogszabály-előkészítő szakmaisága. Hasonlóan elkeserítőek az alkotmányozás előkészítéséről eddig nyilvánosságra kerültek, a módozat, a bizottság összetétele és az ebből kitetsző szándék.”

Végül arról is megkérdeztük, hogy érvényesülhet-e az ellenzék szava e fontos közjogi változások során? „A fentiekben kifejtettekből az következik, hogy nem lehet számítani a konszenzuskeresésre. Bár Navracsics Tibor korábban arról beszélt, hogy a választási rendszer átalakításához az ellenzék tevékeny közreműködésére is szükség van és ez valóban helyes lenne, hiszen ez tipikusan olyan szabályrendszer, amelyet különleges védelem illet, nem hiszem, hogy a parlamenti kisebbségnek bármilyen szerepe lesz ebben a folyamatban. Az alkotmánybírák jelölésének megváltoztatásából látszik, hogy mit gondol a kormányzati hatalom a konszenzuális demokráciáról. A rendszerváltás alkotmányának konszenzuális elemei rövid úton számolódnak fel, hol a hatékonyság elvével igazolva, hol csak a többségi felhatalmazásra hivatkozva. Ebben a helyzetben az ellenzéknek a lehető leghatározottabban ragaszkodnia kell a még meglevő parlamenti jogosítványaihoz és használnia kell a még meglevő alkotmányossági korlátokat. Meg kell próbálni a választási rendszer kérdésében koherens és életképes alternatívákat kidolgozni, amelyek tárgyalóképesek a kormányzati többség számára. Ragaszkodni az alkotmányos elvekhez kell, nem a jelenlegi valós vagy vélt politikai érdekekhez. Ez persze az ellenzéktől is többnyire saját árnyékainak átlépését kívánja.”

Átalakuló választási rendszer - 1. rész - Az önkormányzati választás új szabályairól →

  • kapcsolódó anyagok
ORSZÁGHÁZ
JOGALKOTÁS
VÁLASZTÁS