Közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálata

2010.06.25. Jogi Fórum / dr. Romsics Viktor

Hétköznapjainkban nagyobb szerepet játszik a közlekedési stressz és a sofőrök becsmérlése, mint a gulyásleves. Pedig elvileg a jogosítványt sem szerezheti meg akárki. Igaz, pályaalkalmassági vizsgálaton nem feltétlenül kell minden jelöltnek részt venni, de annak, akit köteleznek rá, nagyobb a tétje, mint például egy ügyészi pályaalkalmasságinak.

Míg a bírói, ügyészi kinevezésre jogosultat nem kötik az előzetes pályaalkalmassági vizsgálat eredményei, addig a gépjárművezetők pályaalkalmassági vizsgálatára kötelezettnek hatósági alkalmas minősítést kell szereznie ahhoz, hogy az adott gépjárművezetői tevékenységet végezhesse. További lényeges különbség, hogy az eljárás közigazgatási hatósági eljárás, amelyre a Ket. szabályai alkalmazandók [41/2004. (IV.7.) GKM rendelet 1.§ (3) bek. „Gpávr”].

A gépjárművezetői PÁV lefolytatása a Nemzeti Közlekedési Hatóság Pályaalkalmassági Vizsgálati Igazgatósága hatáskörébe tartozik. A trolibuszvezetők vizsgálata azonban a Budapesti Közlekedési Rt. által megbízott pszichológiai laboratórium igénybevételével történik [Gpávr. 2.§ (3)-(4) bek.].

A PÁV két nagy csoportját ismeri az idézett jogszabály: az előzetest és a rendkívülit. Előzetes pályaalkalmassági vizsgálaton szerzett alkalmas minősítés szükséges a megkülönböztető jelzést használó gépjármű vezetéséhez, a külön jogszabály szerinti közúti közlekedési szolgáltatást végző gépjármű vezetéséhez, a meghatározott paraméterekkel rendelkező nemzetközi közúti személyszállítást végző autóbusz vezetéséhez, a nemzetközi közúti áruszállításban résztvevő meghatározott járművek (pl. tehergépkocsi), valamint a veszélyes áru szállítását végző gépjármű vezetéséhez, illetve akkor, ha azt a gépjárművezető előzetes orvosi vizsgálata során elrendelték. Végül pedig természetesen a megkülönböztető jelzést használó gépjármű vezetéséhez is elengedhetetlen az előzetes alkalmas minősítés, de a Gpávr. hatálya nem terjed ki azokra, akik a rendőrség, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, az önkormányzati tűzoltóság és a bv. szervezet állományába tartozó hivatásos szolgálati viszonyban álló személyként jogosult megkülönböztető jármű vezetésére. Ugyanez a kivétel érvényesül a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítő gépjárművezetőre, de ennek a lehetőségnek jelenleg nincs aktualitása.

A rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálat a következő esetekben szükséges: a gépjármű-vezetési gyakorlatból ötödik sikertelen vizsgát követő vizsga letételéhez, vagyis a hétköznapi sofőr-jelölt hatodik vizsgára bocsátásához. Továbbá a rendőrhatóság, az ügyészség és a bíróság kezdeményezésére, a gépjárművezető vizsgálatát végző orvos vagy orvosi bizottság megkeresésére, maga a gépjárművezető vagy a munkáltatójának kezdeményezésére. Utóbbi viszont csak akkor megengedett, ha a gépjárművezető tevékenysége a közúti közlekedésbiztonság szempontjából alapos indokot szolgáltat erre.

Az alkalmasságot különböző kategóriákra állapítja meg a hatóság, az adott gépjármű tulajdonságai, illetve a közlekedésben betöltött szerepe szerint.

Az NKH által a Jogi Fórum rendelkezésére bocsátott adatok szerint a közlekedési hatóság illetékes szerve 2009-ben 12 284 pályaalkalmassági vizsgálatot folytatott le. A vizsgált személyek 61 %-a bizonyult alkalmasnak, 21 % korlátozással alkalmasnak, 18 % pedig alkalmatlan minősítést kapott. A PÁV II. kategóriában a legmagasabb az alkalmatlan minősítések aránya: 21%. Ez az autóbuszvezetők és veszélyes árut szállító járműveket vezetők csoportja [Gpávr. 3. § (4) bek. b) pont]. Az alkalmatlan eredmények aránya a IV., "egyéb" kategóriában a legalacsonyabb: 12%.

A gépjármű-vezetési gyakorlatból ötödik sikertelen vizsgát követő vizsga letételéhez szükséges, 2009-ben elvégzett rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálatok száma 1118 volt, a jelöltek közül 101 fő minősítése lett alkalmatlan, vagyis 9%-os arányban hozta meg a vizsgázóra nézve legsúlyosabb döntést a hatóság.

Tavaly 1290 fő kezdeményezett másodfokú eljárást, kifogásolva az első fokon született döntést, vagyis az összes elsőfokú döntés 11%-át vitatták a vizsgált személyek. Másodfokon a jogosultak 13%-a kapott alkalmas minősítést.

A honlapon az NKH felhívja a vizsgált személyek figyelmét, hogy a vizsgálati eredmények nagyban függnek a vizsgálat alá vetett hozzáállásától. Ugyanis a tapasztalatok szerint az értelmetlenség feltételezése nem hat pozitívan a teljesítményre.

Ha nem is értelmetlennek, de alkotmányellenesnek értékelték egy beadványban a procedúrát, amin adott esetben (öt sikertelen gyakorlati vizsga után) az egyszerű sofőrnek is át kell esnie, ha jogosítványt kíván szerezni. Az Alkotmánybíróság azonban elutasította az indítványt az 1132/B/2005. AB határozatával. Az indítványozó egyrészről a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelmének tudta be a tárgyalt vizsgálatot. Az AB azonban hivatkozva a 21/1994. (IV. 16.) számú határozatára, kifejtette, hogy a PÁV esetében a foglalkozásba kerülés szubjektív (alanyi) feltételeiről van szó, de ezt a lécet elviekben bárki át tudja ugrani. Ahogy a hivatkozott, 1994-es AB határozatban olvashatjuk, „a vizsgaanyag minősítése mindaddig nem alkotmányossági kérdés, amíg a vizsga – például túlzott követelményei vagy a képesítés céljával való összefüggés nyilvánvaló hiánya miatt – a foglalkozás szabad megválasztását szükségtelenül nem korlátozza.”

Egy még korábbi alkotmánybírósági határozat pedig arra mutatott rá elvi éllel, hogy az államnak az élethez, egészséghez, biztonsághoz való jog tiszteletben tartására és védelmére irányuló kötelezettségéből számos olyan előírás megalkotásának szüksége ered, amely a közúti közlekedés biztonságához elengedhetetlen [60/1993. (XI. 29.) AB h.].

Tartalmilag az indítványozó hovatovább is állította – többek között –, hogy az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében meghatározott emberi méltósághoz való jogot is sérti a Gpávr. melléklete, amely a vizsgálat szakmai szempontjait határozza meg (például az alkalmazható pszichológiai teszteket).

A rendelet a vizsgálat szempontjaként például a reakciókészséget, a monotónia-tűrést, az intelligenciát, a sebesség- és távolságbecslést, és sok más mellett egyes személyiségvonásokat említ.

Mindezekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a rendelet a fenti szempontokat is magába foglaló szempontrendszere egyértelmű és ésszerű. A közlekedés biztonságához fűződő közérdek pedig indokolttá teszi, hogy a tárgyalt rendelet által szabályozott vezetői engedélyt azok szerezzék meg, akik átmennek ezen a rostán. A konkrét eszközök és módszerek kapcsán pedig korábbi gyakorlatára is alapozva arra a döntésre jutott az AB, hogy „az alkalmassági vizsgán való megfelelés szakmai kérdés, az erre vonatkozó előírásokat tehát alkotmányjogi szempontból nem lehet megítélni” [lásd 14/1992. (III. 30.) AB h.].

  • kapcsolódó anyagok
KÖZLEKEDÉS