Magyarország mindig túlpolitizált volt, csak nem a részvétel, hanem a verbalitás szintjén – erről Bihari Mihály alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság (Ab) volt elnöke beszélt csütörtökön megjelent interjúkötetében.

Bihari Mihály azt állítja: a politikában való részvétel igénye alacsony, hiányzik az összefogás vágya és az összetartozás felelőssége is.

Az alkotmánybíró szerint ennek a ráhagyó politizálásnak az a hátulütője, hogy kevesen vállalják a politikus szerepét. Mint fogalmazott, “nem is túl hálás feladat, mert nálunk az emberek mindenhatónak és mindenhez értőnek tartják a politikust: hozzá fordulnak, rajta kérik számon azt is, ha az eresz csöpög vagy arrébb kéne tenni a buszmegállót”.

Utalt James Wolf amerikai politológus-filozófus Túl a tolerancián című kötetében foglaltakra, miszerint az európai ember Istenhez imádkozik, de ha baj van, akkor királyhoz, politikushoz fordul. Az amerikai ilyenkor egyletet alapít, jelvényt csináltat, és az érintettek megoldják például a környezeti, iskolai problémáikat, jelentősen tehermentesítve ezzel a politikát.

“Ezzel szemben nálunk a botránypolitizálás, egymás folyamatos +levadászása+ ébren tartja, tovább erősíti az emberekben a politikához fűződő negatív attitűdöt” – fogalmazott Bihari Mihály. Szerinte valakiről rosszat írni szinte kötelező és közérdeklődésre számot tartó ügy, de annak cáfolata már magánügy, aminek nincs hírértéke.

A politikát makroszociológiai folyamatok is alakítják, kollektív érzelmek, hiedelmek, szimpátiák és gyűlöletek uralják – vélte.

“Nem értek egyet azokkal, akik a politikát negatív színben tüntetik fel, mert természetes, hogy a politika erős döntési és hatalmi jogosítványokkal jár, mint ahogy érvényes rá a kanti kategorikus imperativus is: amit nekem szabad, azt másnak is, mint ahogy a másnak szóló tiltás rám is vonatkozik” – szögezte le.

A kötet bemutatóján a szerző, Sereg András újságíró, az Ab sajtófőnöke arról beszélt, hogy Bihari Mihály 40 éve oktat. A könyv előszavában Sereg András összegzi: a nagy szegénységből induló Bihari Mihály az általános iskola után egy kárpitosmesterhez került szakmunkástanulónak, majd a dolgozók esti iskolájába járt. Az ELTE jogi karának nappali szakára jelentkezett, 1971-től az állam- és jogelméleti tanszék tanársegédje lett. Három évig, 1981-84 között a Művelődési Minisztérium egyetem és főiskolai főosztályát irányította, majd 1984-ben visszatért a jogi karra, ahol megalakította az ország első politológiai csoportját.

MSZMP-tagként ott bábáskodott az MDF alapításánál és az Új Márciusi Front megszületésénél is – írta a szerző, aki hozzáfűzte: az állampárt korifeusai nem nézték jó szemmel Bihari serénykedését és 1988 áprilisában negyedmagával együtt kizárták az MSZMP-ből.

A rendszerváltás táján aktívan politizált, 1994-ben pártonkívüli jelöltként – az MSZP támogatásával – választották meg parlamenti képviselőnek.

Az Országgyűlés 1999-ben választotta meg alkotmánybírónak, nevéhez fűződik a köztársasági elnök által újratárgyalásra visszaküldött törvény jogi sorsát, a legfőbb ügyész interpellálhatóságát, az egyetemi autonómiát és az államfő kitüntetés-adományozási jogkörét értelmező állásfoglalás.

Gazsó Ferenc egyetemi tanár csütörtökön, az ELTE jogi karán megrendezett könyvbemutatón arról beszélt: az interjúkötet amellett, hogy bemutat egy unikális életutat a legalacsonyabb társadalmi rétegből elindulva a szellemi és tudományos világ elitjéig, valójában a társadalmi történések személyes élményeken alapuló reflexiója.

Gazsó Ferenc elmondta: Bihari Mihály életútját konfliktusok övezik, kezdve az MSZMP-ből való kizárásától addig, hogy az őt alkotmánybírónak jelölő MSZP megvétózta állami kitüntetését, s nem támogatta idén júliusban – ezúttal a Fidesz jelölésére – alkotmánybíróvá választását.

Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke pedig többek között arról szólt az alkotmánybírót méltatva, hogy Bihari Mihály mindig az igazat próbálta és próbálja szolgálni, s ha egy eszme igaztalanul sérült, még akkor is felszólalt, ha ez számára negatív következményekkel járt.