A TASZ véleménye a semmisségi törvényjavaslatról

2011.02.25. Jogi Fórum/TASZ

Balsai István országgyűlési képviselő törvényjavaslata a 2006-os tüntetések után rendőri tanúvallomások alapján elítéltek rehabilitációját szeretné elérni.

Az előterjesztő javaslatát azzal indokolja, hogy számos esetben „hamis illetve valótlan rendőrségi tanúvallomások alapján“ indult eljárás „rossz időben rossz helyen lévő áldozatok ellen“, és a bíróságok sok esetben „közhiteles bizonyító erőt tulajdonítottak“ a rendőrök által kiállított közokiratnak. A Javaslat célja az is, hogy „visszaadja az igazságszolgáltatás jogszerűségébe vetett társadalmi bizalmat“ és elégtételt nyújtson azoknak, akiknek csorbultak „emberi, polgári és politikai jogaik, illetve a tisztességes eljáráshoz való joguk.“

Emlékeztetünk arra, hogy a TASZ a 2006 őszén több ügyben látott el jogi képviseletet, és nem egyszer jeleztük a nyilvánosság felé is az eljárásokkal kapcsolatos aggályainkat. Akkor szerzett tapasztalataink ellenére elfogadhatatlannak és kirívóan alkotmányellenesnek tartjuk a benyújtott Javaslatot, amely szöges ellentétben áll a jogállamiság és a jogbiztonság követelményével, és elfogadása súlyosan sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét. Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy politikai okokból azt sugallják, hogy minden olyan esetben, amikor a cselekmény elkövetését csak rendőr tanúk vallomása támasztotta alá, akkor a rendőr hamisan vádolta az eljárás alá vont személyt. A törvényjavaslat nem visszaadná, hanem aláásná a hivatali apparátusba és az igazságszolgáltatás tisztaságába vetett társadalmi bizalmat.

A tüntetések és zavargások – melyeket a törvényjavaslat következetes módon tömegoszlatásnak nevez – során elkövetett cselekményekkel kapcsolatos eljárásokat a bíróságok jogerősen lezárták. A jogbiztonság nem csupán azt követeli meg, hogy az egyes normák világosak, kiszámíthatóak legyenek, hanem magában foglalja az egyes intézmények, így a bírósági eljárások működésének kiszámíthatóságát is. Az igazságosság és a jogbiztonság követelményének megvalósulását a jogerő intézménye biztosítja, amely alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. A jogerős határozatok megváltozhatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A római jog óta ismeretes jogelv a „res iudicata pro veritate accipitur”, mely szerint az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni. A res iudicata a jogerős ítéleti tényállás igazságának vélelmét jelenti, és egyben azt is, hogy a cselekményeket csak egyszer lehet jogerősen elbírálni. Ezt kivételesen áttörheti a perújítás intézménye azzal, hogy a jogbiztonság elvét gyengítve az anyagi igazságosság elvének ad lehetőséget. Perújításnak van helye akkor, ha az alapügyben megállapított tényállás megváltoztatását eredményezheti, az új - azaz az alapeljárás során fel sem merült, avagy felmerült, ám értékelési körbe nem vont, el nem bírált - bizonyíték. Tipikusan ilyen eset, ha az alapeljárásban hamis tanúvallomáson alapult az ítélet. Ezt azonban a jogállami büntetőjog követelményei szerint, megfelelő eljárásban bizonyítani kell.

A Javaslat indokolása sem állítja egyébként, hogy minden esetben valótlan tartalmú vallomást tettek volna a rendőrök, és azt sem említi, hogy milyen nagyságrendű lehet az olyan ügyek száma, amikor hamis jelentések készültek. Ilyen adatokat nem is tudnának megjelölni, hiszen ezzel kapcsolatban csak szubjektív beszámolók állnak rendelkezésre, hamis tanúzás vagy hamis vád miatt ugyanis egyetlen eljárás sem indult a rendőrök ellen.

A bírói hatalom és a bírói függetlenségnek az Alkotmányban rögzített elve az ítélkezéshez kapcsolódik, a bírói hatalom döntően az ítélkezésben ölt testet. A törvényhozó és végrehajtó hatalommal szemben a bírói hatalom politikailag semleges és állandó, ez a hatalmi ágak elválasztásának elvéből következő alapvetés. A semmisségi törvényjavaslat a törvényhozó hatalomnak a bíróságok életébe, a büntetőeljárás keretében lefolytatott bizonyítási eljárásba való durva beavatkozást jelent.

A magyar igazságszolgáltatási rendszer a szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad értékelésének elveire épül. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármilyen jogszerűen szerzett bizonyíték felhasználható az eljárásban, az ártatlanságát hangoztató terhelt akár poligráfos vizsgálatnak is alávetheti magát. A bizonyítékok szabad értékelésének elve értelmében a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a tényállást az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. A szabad bizonyítási rendszer egyik jellemzője, hogy a törvény sem előre, sem utólag nem állapíthatja meg a bizonyítékok értékét, azokat nem rangsorolhatja semmilyen szempont alapján. A törvényjavaslat ezzel ellentétesen azt a vélelmet állítja fel, hogy a 2006-os zavargások során elkövetett egyes cselekmények után lefolytatott büntetőeljárásokban a rendőrség hamis jelentéseket készített, illetve a rendőrök hamisan vádolták a gyanúsítottakat. A vádlottak és a rendőrök ellentétes tartalmú vallomásai közül a bíróság jogosult az egyiknek hinni, a másikat elvetni. Ezt az értékelést kizárólag a bíró végezheti el, a törvényhozó a tényállás és a bűnösség illetve ártatlanság megállapításába nem szólhat bele. Ha a vád érvei és bizonyítékai nem kellően megalapozottak, felmentő ítélet születik. Bárhogy is határozzon a bíróság, döntését indokolnia kell.

Az Alkotmányban tételesen szereplő jogállamiság alapértékének a sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabály alkotmányellenességét. A téves, hamis vallomásokon nyugvó elítélések orvoslásának léteznek eljárási szabályai, kizárólag e keretek között támadhatók a téves bírósági döntések.

A magyar jogrendszertől nem idegen a semmisségi törvény koncepciója: 1989-től 2000-ig négy semmisségi törvény született. Ezek funkciója az volt, hogy jogi elégtételt nyújtsanak a szocialista rendszer koncepciós pereiben ártatlanul elítélteknek. A semmisségi törvények meghozatalával az Országgyűlés deklarálta, hogy az adott ügyekben nem volt független és pártatlan a magyar igazságszolgáltatási rendszer. Egy újabb semmisségi törvény elfogadása ugyanezt jelentené, ezzel súlyosan rombolná az igazságszolgáltatási rendszer legitimitását és a jogbiztonságot.

Ha a törvényhozó hatalom jogszabályban deklarálná, hogy a rendfenntartó szervek tudatosan és szisztematikusan kijátszották az igazságszolgáltatás rendszerét, akkor az állampolgárok rendőrségbe vetett bizalma alapjaiban rendülne meg.

A 2006-os tüntetések után a TASZ ügyvédei tíz olyan személyt képviseltek, aki ellen büntető vagy szabálysértési eljárás indult. A büntető ügyekben egyik ügyfelünk ellen sem emeltek vádat, tehát közvetlen tapasztalatunk az, hogy ahol csak rendőri jelentések és rendőr tanúk általánosságokat tartalmazó vallomásai bizonyították volna az elkövetést, ott az ügyész ezt a bizonyítékot nem tartotta elégségesnek, és ezért megszüntette a nyomozást.

Egy olyan ügy sem került a nyilvánosságra, egy olyan ítéletről sem tudunk, amikor bíróság megállapította volna, hogy rendőrök ezekben az ügyekben hamis tanúvallomásokat tettek volna, egy eljárás sem indult hamis vád miatt. Az ötvenes évek és a szocialista rendszer koncepciós pereivel ellentétben sem jogászok, sem történészek nem kutatták a 2006-os ügyeket, és nem tártak fel olyan körülményeket, melyek megalapoznák az előterjesztő súlyos megállapításait. Meggyőződésünk szerint a Javaslat arra példa, hogy hogyan lehet a politika játékszerévé tenni a harmadik hatalmi ágat.

A TASZ 2006 őszén több alkalommal tiltakozott az indokolatlan rendőri brutalitás és a gyülekezési jog szükségtelen korlátozása ellen. Az alábbi linkeken a TASZ 2006-os utcai zavargások kapcsán tett állásfoglalásait találhatók.

A TASZ álláspontja szerint a törvényjavaslat alkotmányellenes. Annak elfogadása esetén az Országgyűlés alepvető jogállami normákat sértene meg, és súlyosan sértené a jogbiztonságot, ezért kérjük az országgyűlési képviselőket, hogy mondjanak nemet a javaslatra.

Budapest, 2011. február 25.

Társaság a Szabadságjogokért

  • kapcsolódó anyagok
JOGALKOTÁS
KORMÁNYZAT
TASZ