Az uniós polgárság megköveteli, hogy valamely tagállam engedélyezze az e tagállam állampolgárságával rendelkező gyermek harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülei számára, hogy ott tartózkodjanak és dolgozzanak, amennyiben ennek megtagadása megfosztaná az említett gyermeket attól, hogy uniós polgárként meglévő jogállásával összefüggő jogai lényegét ténylegesen élvezze.
Ez a követelmény akkor is érvényes, ha a gyermek soha nem gyakorolta a tagállamok területén való szabad mozgáshoz való jogát.
G. Ruiz Zambrano és házastársa – akik mindketten kolumbiai állampolgárok – menedékjogot kértek Belgiumban a kolumbiai polgárháborús helyzet miatt. A belga hatóságok megtagadták a menekült jogállás megadását, és a belga terület elhagyását elrendelő végzést hoztak.
Miközben a házaspár továbbra is Belgiumban tartózkodott – tartózkodásuk rendezése iránti kérelmük elbírálását várva – G. Ruiz Zambrano házastársa két gyermeknek adott életet, akik belga állampolgárságot szereztek.
G. Ruiz Zambrano – jóllehet nem rendelkezett munkavállalási engedéllyel – teljes munkaidőre szóló határozatlan idejű munkaszerződést kötött egy Belgiumban székhellyel rendelkező vállalkozással. E foglalkoztatásnak köszönhetően – belga állampolgársággal rendelkező első gyermekének megszületésekor – elegendő forrással rendelkezett ahhoz, hogy megélhetését biztosítsa. Ezen túlmenően az említett szakmai tevékenység alapján társadalombiztosítási járulékok és munkáltatói járulékok megfizetésére is sor került.
Ezt követően G. Ruiz Zambrano több alkalommal vált munkanélkülivé, aminek következtében munkanélküli‑ellátások iránti kérelmeket nyújtott be. E kérelmeit elutasították, mert – a belga hatóságok szerint – nem felelt meg a külföldiek tartózkodásáról szóló belga jogszabályoknak, valamint nem volt jogosult Belgiumban dolgozni.
G. Ruiz Zambrano és házastársa egyebekben belga állampolgárok felmenő, egyenes ági rokonaiként Belgiumban való letelepedés iránti kérelmet nyújtottak be. A belga hatóságok azonban elutasították az említett kérelmet, mivel úgy vélték, hogy szándékosan mulasztották el megtenni a kolumbiai hatóságoknál a gyermekeik kolumbiai állampolgárságának elismeréséhez szükséges lépéseket, és tették mindezt éppen azzal a céllal, hogy az országban való saját tartózkodásukat jogszerűvé tegyék.
G. Ruiz Zambrano a letelepedési kérelem elutasítására, valamint a munkanélküli‑ellátások folyósításának megtagadására vonatkozó határozatokat bíróság előtt támadta meg többek között azzal az indokkal, hogy belga kiskorú gyermekeinek felmenő, egyenes ági rokonaként jogosultnak kell lennie arra, hogy Belgiumban tartózkodhasson és dolgozhasson.
A tribunal du travail de Bruxelles (brüsszeli munkaügyi bíróság, Belgium) – amelyhez a munkanélküli‑ellátások megtagadására vonatkozó határozatokkal fordultak – arra kívánt választ kapni a Bíróságtól, hogy G. Ruiz Zambrano – az uniós jog alapján – tartózkodhat‑e és dolgozhat‑e Belgiumban. Ezzel a kérdéssel a belga bíróság többek között azt kívánta megtudni, hogy az ügyben az uniós jogot akkor is alkalmazni kell‑e, ha G. Ruiz Zambrano belga gyermekei soha nem gyakorolták a tagállamok területén való szabad mozgáshoz való jogukat.
A Bíróság a mai napon hozott ítéletében emlékeztet arra, hogy jóllehet valamely tagállam állampolgárságának megszerzésére vonatkozó feltételek szabályozása az adott állam kizárólagos hatáskörébe tartozik, vitathatatlan, hogy G. Ruiz Zambrano Belgiumban született gyermekei megszerezték a belga állampolgárságot. Ennélfogva ezek a gyermekek uniós polgári jogállással rendelkeznek, amelynek célja, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen.
Ezzel összefüggésben a Bíróság hangsúlyozza, hogy az uniós joggal ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezésétől. Márpedig a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy esetében abban a tagállamban való tartózkodás megtagadása, amelyben az említett tagállam állampolgárságával rendelkező és általa eltartott kiskorú gyermekei tartózkodnak, valamint a munkavállalási engedély e személy részére történő megadásának megtagadása ilyen hatással járna.
Úgy kell ugyanis tekinteni, hogy a tartózkodás ehhez hasonló megtagadása azzal a következménnyel járna, hogy ezek a gyermekek kénytelenek lennének elhagyni az Unió területét azért, hogy szüleikkel tartsanak. Ugyanígy, ha nem adják meg a szülők számára a munkavállalási engedélyt, akkor fennáll annak a kockázata, hogy nem fognak rendelkezni a saját maguk és családjuk eltartásához szükséges forrásokkal, ami szintén azzal a következménnyel járna, hogy uniós polgársággal rendelkező gyermekeik kénytelenek lennének elhagyni annak területét. Ilyen körülmények között az említett gyermekek számára lehetetlen volna az uniós polgárként meglévő jogállásuk révén biztosított jogok lényegének gyakorlása.
E körülmények között a Bíróság rámutat, hogy ellentétes az uniós joggal, ha valamely tagállam egyrészről az uniós polgársággal rendelkező kiskorú gyermekeinek eltartásáról gondoskodó, harmadik országbeli állampolgártól megtagadja az azon tagállamban való tartózkodást, ahol az előbbiek tartózkodnak, és amelynek állampolgárai, másrészről pedig ha megtagadja a harmadik ország említett állampolgárától a munkavállalási engedélyt, mivel az ehhez hasonló döntések megfosztanák az említett gyermekeket attól, hogy uniós polgárként meglévő jogállásukkal összefüggő jogaik lényegét ténylegesen élvezzék.
