Összefoglaló a 2006. évi őszi eseményekkel összefüggő ügyészi intézkedések vizsgálatáról

2011.04.15. Jogi Fórum/ MKLU

Megállapítások az események kapcsán felvetődött, ügyészséget érintő kifogásokra vonatkozóan.

I. A 2006. évi őszi eseményekkel összefüggő ügyészi intézkedések vizsgálatának kiinduló pontjaként az alábbi jelentések főbb megállapításainak, illetve ügyészséget érintő észrevételeinek áttekintése történt meg:

  • az Országos Rendőr-főkapitányság jelentése a Budapesten 2006. szeptember 17-én 12.00 órától 2006. szeptember 19-én 12.00 óráig történt eseményekkel kapcsolatos rendőri intézkedések kivizsgálásáról (Ignácz- jelentés);
  • a Kormány által létrehozott szakértői munkacsoport vizsgálati jelentése a 2006 szeptember-októberi fővárosi demonstrációkkal, utcai rendzavarásokkal és rendfenntartó intézkedésekkel kapcsolatos eseményekről (Gönczöl-bizottság jelentése);
  • az Országos Rendőr-főkapitányság jelentése a Budapesten 2006. október 22-én 00.00 óra és 2006. október 25-én 00.00 óra között történt eseményekkel kapcsolatos rendőri tevékenység kivizsgálásáról (Papp- jelentés);
  • a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumvezetőjének 2007.El.IV.C.4/13. számú vizsgálati jelentése a nyomozási bíró eljárásáról;
  • a 2006. október 23-i budapesti erőszakos cselekmények kivizsgálására létrejött Civil Jogász Bizottság jelentése a 2006 szeptemberi- októberi emberi jogi jogsértésekről;
  • 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság jelentése.

II. Az ügyészséget érintő kifogásokkal összefüggő megállapítások az alábbi hat pontban foglalhatók össze:

1. A rendőrség információ-szolgáltatása:

E kérdéssel összefüggésben külön vizsgálandó a rendőrség, mint intézmény, illetve az eljárásba tanúként vagy gyanúsítottként bevont személyek tevékenysége.

A rendőrség, mint intézmény nagy mennyiségű információt bocsátott az ügyekben eljáró ügyészi szervek rendelkezésére. Sor került az intézkedésekről készült videofelvételek, rádióforgalmazások, a térfigyelőrendszerek felvételeinek, valamint az elkészült rendőri jelentések átadására. E körben azonban szükséges megjegyezni, hogy – bár a Magyar Köztársaság Rendőrsége Csapatszolgálati Szabályzatának kiadásáról szóló 11/1998. (IV. 23.) ORFK utasítás 317. pontja szerint a dokumentációs
csoport feladata éppen az, hogy képrögzítő eszközök segítségével dokumentálja bizonyításra alkalmas módon a tömegben elkövetett jogsértéseket, az elkövetőket, a sértetteket, az elkövető elfogására irányuló rendőri beavatkozást, valamint a későbbi azonosítás érdekében a már elfogott elkövetőt, a REBISZ által készített felvételeken több esetben csak azlátható, hogy az elfogott személy a kamerába mondja személyes adatait. Rendőri bántalmazásra utaló mozdulatot az átadott felvételek csak kivételesen tartalmaznak. Egy ügyben került átadásra ilyen felvétel, mely alapján azonban a bántalmazó rendőr kiléte – az azonosító jelvény vagy szám hiányában – nem volt megállapítható. A rendőrség rendőri túlkapás miatt kizárólag egy esetben tett feljelentést, ennek azonban az egyik kereskedelmi televízió felvétele volt az alapja.

A rendőri rádióforgalmazások elemzése során tapasztalható volt, hogy a kommunikáló felek több esetben abban állapodtak meg: „privátban”, feltehetően saját telefonjaik használatával folytatják a további beszélgetést. Az V. kerületben történt eseményekkel összefüggésben nem kerülhetett sor a térfigyelő-rendszer felvételeinek felhasználására, mivel a Budapesti V. Kerületi Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint a rendszer korszerűsítése érdekében 2006 augusztusában leszerelték a régi kamerákat, hogy 2007 elején új egységeket helyezhessenek üzembe.

Az intézkedésekről készült jelentések hitelessége a büntetőeljárások során nagymértékben megkérdőjeleződött. A jelentésekben leírt tényállások sok esetben általános megfogalmazásokat tartalmaztak, nélkülözték a szükséges egyéniesítést. Több ízben „sablonszöveggel” készültek; és utóbb
esetenként megállapítható volt, hogy nem az elfogást végző személy készítette azt, a kiemelés okaként megjelölt magatartás pedig az un. Rk lap hiányában került megfogalmazásra. Így a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 9.B.II.333/2008/16. számú, 2010. március 25-én jogerős ítéletével 4 rendbeli hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás és hamis vád bűntettében mondta ki bűnösnek a terheltet. Nyom.351/2008. számon kilenc rendőrrel szemben került sor hamis vád és közokirat-hamisítás bűntette miatt vádemelésre. (Az elsőfokú bíróság a vádlottakat – egy kivételével – 2011. január 31. napján felmentette; az ügyész a határozat ellen valamennyi terhelt terhére fellebbezést jelentett be.) A Fővárosi Bíróság 14.B.775/2007/22. számú ítéletében a bizonyítékok mérlegelése során megállapította, hogy a rendőri jelentéseket az alegység parancsnoka írta, azokat csupán aláíratta az előállítást végző személyekkel, az Rk. lapok „hiányosságait” pedig pótolta.

A Központi Nyomozó Főügyészség Nyom.422/2006. számú ügyében tapasztalta azt, hogy Révész Máriusz országgyűlési képviselő bántalmazásával összefüggő rendőri jelentés tárgyában az ORFK vezetése csak többszöri levélváltást követően adott kielégítő választ. Az eljárás során tanúként kihallgatott rendőrök magatartásáról helytállóan állapította meg a Fővárosi Bíróság 14.B.775/2007/22. számú ítéletében, hogy „közöttük a bajtársi szolidaritás olyan mély, hogy akár a hamis tanúzást is felvállalják annak érdekében, hogy a vádlottak padján ülő társaik felmentésére kerüljön sor. Leszögezhető, hogy a tanúk (néhányuk – akik nem voltak jelen – kivételével) bár egy intézkedésben vettek részt és többségük pontosan tudja, hogy kivel szemben ki intézkedett, nem terheli társát.”

A fentiek alapján hamis tanúzás miatti büntetőeljárás megindítására azonban nincs törvényes lehetőség. Az intézkedésekben részt vevő és tanúként kihallgatott rendőrök egy része valóban nem észlelhette a kialakult zűrzavarban a bántalmazó magatartást. Aki észlelte a cselekményt, ám nem jelentette azt, a Btk. 350. §-ába ütköző jelentési kötelezettség megszegését követte el; aki pedig részt vett benne – tettesként vagy részesként – a Btk. 226. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban elkövetője. A Btk. 241. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint nem büntethető hamis tanúzásért, aki a valóság feltárása esetén önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná. E körülményekre figyelemmel a bántalmazások elkövetőinek beazonosítása szinte lehetetlen feladat volt, amit jelez az ügycsoportban elért 29%-os váderedményesség is.

2. A bűnsegély kérdése:

Szükséges annak tisztázása, hogy miért nem került sor a bántalmazó személy kilétének megállapítása hiányában, a bántalmazást szükségképpen észlelő, annak feltételeit – például az un. „sün” alakzat kialakításával – biztosító rendőrök részesi elkövetés miatti felelősségre vonására.

Az un. „sün” alakzat lényege, hogy az alakulat tagjai az elfogott személy kiemelését végző rendőröket körbe fogva, kifelé nézve nyújtsanak védelmet, a kintről érkező esetleges támadással szemben. Erre tekintettel nem állapította meg a Fővárosi Bíróság 18.B.902/2007/8. számú ítéletében a terhelt bűnösségét hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége mellett könnyű testi sértés vétségben is. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a terhelt az elfogáskor feladatának megfelelően a történteknek háttal állt. Körülbelül akkor, amikor társai a sértettet a földre szorították, kilépett az alakzatból, és néhány lépést futva megtett egy vélt támadás visszaszorítása érdekében, majd visszafutott és a már megtört ellenállású sértett bal oldalába, kis erővel belerúgott. A sértett sérülései az elfogáskor alkalmazott, a terhelt háta mögött történtekből eredtek, azok és a terhelt rúgása között összefüggés nem volt megállapítható. A terhelt aláírta a sértett előállításáról készült rendőri jelentést, és elmondta, hogy kilépett a körből egy időre, így személye az esetről készült felvétel alapján beazonosítható volt. A többi, a sértettet erőteljesebben bántalmazó rendőr kiléte az eljárás során nem volt tisztázható.

A Fővárosi Bíróság 14.B.440/2007/12. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.92/2008/7. számú végzésével helybenhagyott felmentő rendelkezése is azon alapul, hogy a bíróságok nem látták bizonyítottnak, hogy a sün alakzatban részt vevő három terhelt látta, amint be nem azonosítható társaik előzőleg a sértettet ütötték, rugdosták. A bizonyítható bántalmazások általában a jogszerű intézkedés során rövid, egy-egy mozzanatos cselekményben nyilvánultak meg. Erre figyelemmel az esetleg azt észlelő személyek azon magatartása, hogy intézkedésükkel nem hagytak fel, bűnsegédi magatartásként nem értékelhető. Az elöljárói parancsra intézkedésben résztvevők – ahogy arra a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.245/2008/8. számú határozatában rámutatott – „nem tekinthetők egy szándékegységben jogellenesen sérülést okozó csoport tagjainak pusztán attól, hogy az intézkedésben részvevők valamelyike részéről indokolatlan bántalmazás történik.”

Egy esetben merült fel adat arra, hogy az un. „sün” alakzat létrehozatalára a bántalmazás megkezdése után került sor. E nyomozás során azt sem lehetett megállapítani, hogy mely egység tagjai alkották az
alakzatot. A lehetséges elkövetői kört csak 3 – egyenként 12 fős – bevetési csoportra lehetett szűkíteni, azt megállapítani, hogy a televíziós felvételen rögzített alakzatot alkotó 16 fő ki volt – azonosító számok hiányában – nem lehetett.

Mindezekre figyelemmel az ügyészi szervezeti egységek, illetve a bíróságok részességgel kapcsolatos álláspontja e körben nem kifogásolható.

3. Az azonosító jelvény használatnak elmaradása:

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 20. §-ának (1) bekezdése szerint a rendőrt intézkedése során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Tény, hogy az országos rendőrfőkapitány által a Magyar Köztársaság Rendőrsége Öltözködési Szabályzatának kiadásáról szóló 12/2006. (IX. 27.) ORFK utasítás a bevetési egységek speciális szolgálati egyenruházatának elemei között – szemben a szolgálati öltözet és a gyakorló öltözet különféle
változataival – nem tett említést a szolgálati azonosító jelvényről. A gyakorló öltözet esetén pedig lehetővé tette a szolgálati azonosító jelvény viselésének mellőzését a szolgálati elöljáró döntése alapján.

A rendőri azonosító jelvények használatának elmaradása miatt több feljelentés is érkezett dr. Bene László és Gergényi Péter ellen, melyeket a Központi Nyomozó Főügyészség a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és más bűncselekmények miatt Révész Máriusz országgyűlési képviselő feljelentése alapján indult Nyom.422/2006. számú bűnügyben bírált el.

A Főügyészség határozatának indokolásában helyesen állapította meg, hogy az ORFK utasítás ellentétes volt magasabb szintű jogszabállyal. Ugyanakkor az Utasítás a 2006. szeptember 19-22-i eseményekkor még nem volt hatályban, így az akkor történtekkel összefüggésben nem jelenthet hivatkozási alapot az azonosító jelvény mellőzésére. (Az Utasítás  megalkotását a 2006. április 27-én hatályba lépett, 20/2006. (IV.19.) BM rendelet 49. §-ának (2) bekezdése 90 napos határidővel írta elő.)

A Nyomozó Főügyészség tanúkihallgatásokkal és korábbi sporteseményekről készült felvételek beszerzésével megállapította, hogy a rendőrségnél már 2006 őszét megelőzően az a gyakorlat alakult ki, hogy a csapaterős tevékenység során használt gyakorló/bevetési ruházaton nem viseltek azonosító jelvényt. Mindezekre figyelemmel a Főügyészség a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazáshoz kapcsolódó bűnsegélyt, illetve bűnpártolást nem látta megállapíthatónak.

A parlamenti albizottság feljelentése alapján azonban a Btk. 361. §-ába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztása miatt nyomozás elrendelésére került sor az azonosító jelvények, illetve azonosító számok használatának elmaradása miatt. A nyomozást – kijelölés alapján – a Debreceni Katonai Ügyészség folytatja.

Az Öltözködési Szabályzat módosítása a 15/2006. (XI. 3.) ORFK utasítás 1. pontjával megtörtént. E rendelkezés előírja, hogy az azonosító jelvény viselését nem lehet mellőzni. Amennyiben a speciális feladatot ellátó állomány egyenruháján nem biztosítható az azonosító jelvény elhelyezése, úgy más megfelelő módon (sorszám, jelsorozat elhelyezésével) kell gondoskodni az állomány egyes tagjainak egyedi azonosíthatóságáról.

4. Nem rendszeresített eszközök használata:

Az Rtv. – 2006 őszén hatályos – 59. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint jogellenes magatartást tanúsító tömeggel szemben – felszólítást követően – a Rendőrség, többek között, gumilövedéket alkalmazhatott. A törvény 49. §-ának (2) bekezdése szerint a rendőr a szolgálatban rendszeresített gumilövedéket ... alkalmazhat. A rendőrség által a tömegoszlatások során használt sörétes vadászpuskákat, gumilövedékes, illetve granulátumos lőszereket a Belügyminisztérium Rendszeresítési Szabályzatáról szóló 24/2002. (BK.17.) BM utasítás 6. számú melléklete – ahogy azt a Budapesti Nyomozó Ügyészség több ügyében beszerzett egyesített igazságügyi fegyverszakértői és orvosszakértői vélemény is rögzítette – nem tartalmazta a rendszeresített termékek és tárgyi eszközök között. A Budapesti Nyomozó Ügyészség a Be. 63/A. §-a alapján jelezte az ORFK REBISZ vezetőjének, hogy a vizsgált eszközök a rendszerbevételi eljárás befejezéséig jogszerűen nem használhatók.

A kérdés kapcsán az országos rendőrfőkapitánnyal folytatott levélváltás eredményeként megállapítható, hogy a szabályozás többszöri változásának köszönhetően maradt el a korábban beszerzett, rendszeresítettnek tekintett eszközök tényleges rendszeresítési okmányainak elkészítése.

 A 2007. évi XC. törvény 13. §-a – 2008. január hó 1. napi hatályba lépéssel – módosította az Rtv. hivatkozott rendelkezését kifejezetten azzal a céllal, hogy a tömegoszlatás során a tömeggel szemben alkalmazható eszközök és intézkedések között ne szerepeljen a gumilövedék alkalmazásának lehetősége.

A szakértő véleményében ugyanakkor azt is jelezte, hogy az ORFK REBISZ állományát egy régi termékkatalógusban található, már régen nem gyártott töltények hatásadatai alapján oktatták. A szakértőnek vizsgálatra átadott – ténylegesen használt – töltények lövedékei lényegesen nagyobb sebességűek, sokkal nagyobb energiájúak, tehát lényegesen veszélyesebbek is, nagyobb a sérülésokozó képességük. A tényleges és az oktatott távolság – kétségtelenül mulasztásra visszavezethető – eltérésének következtében a gumilövedékek használata során szükségszerűen létezett egy olyan sáv, melyben találat esetén a szándékolt, a jogsértéssel arányban lévő sérülésnél súlyosabb eredmény volt előidézhető. Az ebben a sávban tartózkodó személyre leadott lövés pillanatában közvetlen veszély alakult ki. Így a Btk. 171. §-ának (1) bekezdése szerinti foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés valamennyi tényállási eleme megvalósult. Az alkalmazott, illetve oktatott lőszerek különbözőségét nem ismerő személyek büntethetőségét a tévedés kizárta.

A megvizsgált iratok között nem volt olyan adat, mely alapján megállapítható lenne, hogy valaki az említett sávban tartózkodva közvetlen veszélybe került volna. Az elévülésre figyelemmel pedig ilyen személy felkutatásának (videofelvételek, rádióforgalmazások áttekintésével) törvényi akadálya van.

Az eddigi nyomozások során több olyan eset vizsgálatára került sor, melyekben a gumilövedék súlyos sérülést vagy maradandó fogyatékosságot okozott. Ezekben az esetekben nemcsak a lövést leadó személy kiléte, de a lőtávolság, a találat közvetlen vagy gurulatos volta sem volt pontosan megállapítható. Így ezen esetekben az említett mulasztás, mint foglalkozási szabályszegés és az eredmény közötti okozati összefüggés sem támasztható alá. Egy esetben került sor a lövést leadó személy vádemelésre alkalmas módon történő beazonosítására, ez esetben azonban közvetlen közelről 2-3 méteres távolságból került sor az eszköz használatára, mely nyilvánvalóan szabálytalan, az említett mulasztással okozati összefüggésbe nem hozható. (A terheltet a bíróság felmentette.)

Szükséges annak jelzése, hogy téves a Budapesti Nyomozó Ügyészség több ügyben kifejtett azon álláspontja, mely szerint a hivatásos állományú rendőrök a foglakozás körében elkövetett veszélyeztetést nem követhetik el; a gumilövedék, mint eszköz pedig nem minősül lőfegyvernek, így használatának szabályai nem minősülnek foglakozási szabálynak. A kifejtett álláspont annyiban helyes, hogy az Rtv. 53. §-ának (3) bekezdése szerint nem minősül lőfegyverhasználatnak a tömegoszlatás, rendfenntartás céljára rendszeresített gumilövedék lőfegyverrel történő célba juttatása; így az eszköz használata nem vonható a Btk. 171. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezés hatálya alá. Ez a rendelkezés azonban kiterjeszti a foglalkozási szabályok alkalmazásának körét olyan területekre is, amelyek egyébként nem esnének valamely meghatározott foglalkozás szűkebb értelemben vett fogalma alá. A rendőrség által végzett tömegoszlatás azonban olyan tevékenység, melyet erre kiképzett személyek végeznek, az Rtv., a Rendőrség Szolgálati Szabályzata, valamint a kiképzés során megismert íratlan szabályok alapján. E szabályhalmaz elemei foglalkozási szabálynak minősülnek, azok megszegése esetén a hivatásos állományú rendőr is a Btk. 171. §-ában írt bűncselekmény alanyává válhat. (A kifejtett álláspontot a rendőr alanyiságával összefüggésben alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság BH 2008.234. számon közzétett eseti döntése is.)

Természetesen a testi sértésre irányuló szándék esetén a rendőr magatartása nem e bűncselekmény, hanem a Btk. 226. §-ában írt bántalmazás hivatalos eljárásban illetve a testi sértés megfelelő eseteinek alkalmazásával értékelhető.

5. A letartóztatási indítványok megalapozottsága:

A fővárosi főügyész-helyettes jelentése szerint 177 személy előzetes letartóztatásának elrendelését indítványozták. Az első fokon eljáró nyomozási bírók 147 esetben elrendelték a letartóztatást, 6 esetben házi őrizetet, 9 esetben pedig lakhelyelhagyási tilalmat (összesen 162 kényszerintézkedést) alkalmaztak. 15 esetben került sor azonnali szabadlábra helyezésre, ennek oka 4 esetben a megalapozott gyanú hiánya; 2 esetben tényállási elem hiánya; 9 esetben pedig a különös ok hiánya volt.
Az elsőfokú határozatok ellen 128 személy érdekében jelentettek be fellebbezést.

A másodfokú eljárás során mindössze 18 személy letartóztatását ítélték meg indokoltnak; a legsúlyosabb kényszerintézkedés helyett 24 esetben lakhelyelhagyási tilalmat, 6 esetben pedig házi őrizetet rendeltek el (48 kényszerintézkedés). 58 esetben a különös ok; 22 esetben pedig a megalapozott gyanú hiányában a terhelt szabadlábra helyezéséről rendelkeztek.

A letartóztatási indítványok megalapozottságáról kizárólag az elkészítésükkor rendelkezésre álló adatok alapján lehet dönteni.
Ilyen jellegű vizsgálatot a Fővárosi Főügyészség 2006. október 27. napján végzett el. A vizsgálat kiemelten foglalkozott azon ügyekkel, melyek esetében akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság a megalapozott gyanú, illetve tényállási elem hiányára hivatkozva mellőzte a kényszerintézkedés alkalmazását.

Öt személy esetében volt megállapítható, hogy még rendőri jelentés formájában sem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, mely szerint a terheltek részt vettek erőszakos magatartás tanúsításában, illetve, hogy a terhelt a rendőri jelentés és az intézkedő rendőrök tanúvallomása szerint sem tanúsított olyan magatartást, mely a terhére rótt garázdaság elkövetési magatartásaként lenne értékelhető.

A fennmaradó ügyek közül 19 személy esetében megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a gyanúsítottak védekezését elfogadva a rendőri jelentésekkel szemben, a bizonyítékokat mérlegelve, állapította meg a megalapozott gyanú hiányát. (A másodfokú bíróság ezen eljárása ellentétes volt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának BK 122. számú állásfoglalásnak III. pontjában írtakkal, melyek fenn nem tartásáról a Kollégium csak 2/2007. BK véleményével 2007. április 16-án döntött. Az
állásfoglalás indokolása szerint a kényszerintézkedés tárgyában döntő bíróság vizsgálódása kiterjed a bűncselekmény alapos gyanújának fennforgására, de nem jelentheti a bizonyítékok bizonyító erejének
értékelését.)

Két esetben a másodfokú bíróság azért nem látta a rendőri jelentéssel kellőképpen alátámasztottnak a bűncselekmény megalapozott gyanúját, mivel az nem tartalmazott adatokat a gyanúsításkor közölt tényállásban szereplő – az ügyészi indítvány tényállásából azonban mellőzött – azon állításra, mely szerint a terheltek hangosan buzdították társaikat erőszakos, garázda magatartás elkövetésére. A bíróság a rendőri jelentés alapján csak bűncselekmény gyanúját látta megállapíthatónak, annak megalapozottságát azonban aggályosnak találta.

A Főügyészség vizsgálatának megállapítása szerint egy esetben a bíróság álláspontja azért volt téves, mivel a terhelt – aki erőszakos magatartást valóban nem tanúsított – szándékerősítő jelenlétével legalább bűnsegédként megvalósította a garázdaság bűntettét.

Az eljárás során a hatóságok birtokába került egy e-mail üzenet szövege, melyben a terhelt beszámolt arról, hogy „az első frontvonalból nyomta végig a budapesti csatát, mely hihetetlen nagy harc volt, most érezte magát először évek óta férfinak, ott volt a Blaha Lujza téren, ahol több száz boros üveg záporként zúdult a rendőrökre, és mikor egy rendőrautót ostromoltak”. E dokumentum már a letartóztatás indítványozásakor is rendelkezésre állt. Utóbb a Budapesti Nyomozó Ügyészség a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt a terhelt ellen indult nyomozást megszüntette, mivel nem volt megállapítható, hogy a terhelt tevékenyen részt vett volna bármilyen bűncselekmény elkövetésében, illetve jelenléte a rendőröket dobáló személyekre szándékerősítően hatott volna.

A megszüntető határozat téves jogi álláspontot tartalmaz. A rögzített tényállás ugyanis, különösen az e-mail idézett szövegére figyelemmel, alkalmas a Btk. 229. §-a (4) bekezdésében írt bűncselekmény megállapítására. A hivatkozott törvényhely szerint, aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétséget követ el. Hasonló hiányosság állapítható meg több ügyészségi nyomozást megszüntető határozatban is, melyek tényként rögzítették, hogy a terheltek a tömegoszlatási feladatokat ellátó rendőrökkel szemben agresszív magatartást tanúsító, a sorfalat különféle tárgyakkal dobáló csoportokkal együtt mozogtak. Ennek ellenére nem került sor a hivatalos személy elleni erőszak vétségének vizsgálatára.

Az említett határozatok kivétel nélkül 2007 első félévében születtek, így – az elévülésre tekintettel – azok megváltoztatására nincs törvényes lehetőség.

Megtörtént a letartóztatás különös okaival kapcsolatos bírói kifogások vizsgálata is. Több esetben utalt a Fővárosi Bíróság arra, hogy az ügyészség a szökés, elrejtőzés veszélyének alapját önmagában a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyában jelölte meg. E szempontból több indítvány valóban hiányos, mivel semmiféle körülményt nem tartalmaz a szökés veszélyének alátámasztásaként.

Számos esetben állapította meg a másodfokú bíróság a letartóztatás különös okának hiányát, mivel a terhelt személyi körülményeiből, előéletéből, az eljárás során tanúsított magatartásából nem vonható le a bűnismétlés veszélyét alátámasztó következtetés.

E határozatok indokolása szerint a kényszerintézkedés elrendelésének alapjául nem szolgálhat az a behatárolhatatlan és a büntetőeljárási alapelvek szempontjából a tényszerűség kritériumainak még csak érintőlegesen sem megfelelő azon feltételezés, amely az elmúlt napok eseményeire hivatkozva tételezi fel, hogy a gyanúsított szabadlábon hagyása esetén szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt valósítana meg. A Fővárosi Bíróság más határozatokban kifejtett álláspontja szerint az a
megállapítás, mely szerint „az elmúlt napokban történt köznyugalmat súlyosan sértő cselekményeket szervezetten követték el és ezen cselekmények folytatódni fognak”, a jelen ügy gyanúsítottjaihoz nem köthető.

Az utcai zavargások idején több olyan személy követett el jogellenes cselekményeket, akik megszokott, hétköznapi körülmények között ilyen magatartást valóban nem tanúsítanak. E személyek esetében alappal hivatkoztak az eljáró ügyészek arra, hogy a helyzet normalizálódásáig esetükben a bűnismétlés veszélye fennáll.

A rendőri jelentések megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékként történő elfogadása szintén nem kifogásolható. Ezt a Fővárosi Bíróság 24.Bnf.1984/2006/2. számú, 2006. október 3. napján kelt végzésében maga is rögzítette. Utóbb, a nyomozások során adatok merültek fel a jelentések megbízhatóságával, hitelességével összefüggésben, tisztázódtak keletkezésük körülményei. Ezt követően az eljáró ügyészek azok bizonyító erejét már megfelelően értékelték, vádemelésre általában csak egyéb bizonyítékok léte esetén került sor.

Azt az állítást, hogy az eljáró ügyészek automatizmusként, a rendőri előterjesztések tartalmi vizsgálata nélkül készítették volna indítványaikat, kétségtelenül cáfolja az a tény, hogy a kérdéses időszakban 24 személyt érintően – a rendőri előterjesztés ellenére – nem tettek indítványt az előzetes letartóztatás elrendelésére. Több esetben előfordult, hogy az eljáró ügyészek szüntették meg a bíróság által elrendelt kényszerintézkedést.

Összességében megállapítható, hogy a hibák a rendkívüli szituációra és az óriási mennyiségű előterjesztésre vezethetők vissza. A Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészség 2006. szeptember 21-én 52; 22-én 25 indítványt készített. (Az említett szervezeti egység 2010-ben egy év alatt készített el 125
letartóztatási indítványt.)

Ennek jövőbeli elkerülése érdekében szükségesnek látszik valamennyi megyei főügyészség felhívása arra, hogy dolgozzon ki a hasonló, kritikus helyzetekben alkalmazandó intézkedési tervet, mely részletesen tartalmazza a szükséges munkaerő átcsoportosítások megoldási módozatait is. A fővárosi főügyész valamennyi érintett kerületi ügyészség vezetőjét mindenre kiterjedő folyamatos jelentéstételre hívta fel, az érdemi nyomozási cselekményeket soron kívül jelentette a Legfőbb Ügyészségnek. A megállapított hiányosságok alapján azonban rögzíthető, hogy a jelentések sokasága a valódi, tartalmi problémák feltárására, kiszűrésére nem volt alkalmas. A jelentések elkészítése ugyanakkor többlet munkaterhet rótt az amúgy is túlterhelt szervezeti egységekre.

E tapasztalatokra figyelemmel megfontolandó, hogy a javasolt intézkedési tervek tartalmazzanak – például az indítvány kiadása előtti kötelező revízió előírásával – tartalmi, az iratok vizsgálatára is kiterjedő ellenőrzési mechanizmusokat.

6. Rendőri jelentések és tanúvallomások alapján marasztalt személyek:

A korábbiakban ismertetett tények alapján nem zárható ki, hogy utóbb kétségessé váló rendőri jelentések, illetve tanúvallomások alapján került sor bírósági marasztaló döntés meghozatalára. Ilyen természetű ítélkezési hibák orvoslására a jelenleg hatályos jogi szabályozás keretei között a perújítás során van elvi lehetőség, ennek azonban feltétele, hogy az egyedi ügyben merüljön fel olyan új bizonyíték, mely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben lényegesen enyhébb joghátrányt kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni. A perújítás okaként szóba jöhető bizonyítási eszközök felkutatása érdekében perújítási nyomozás rendelhető el. Általános jellegű vélekedések azonban, konkrét tények hiányában perújítási nyomozás elrendelésnek alapjául nem szolgálhatnak. Annak tisztázása érdekében, hogy a kérdéses ügyekben helye lehet-e perújítási nyomozás elrendelésének, megtörtént a kizárólag rendőri jelentések, illetve rendőr tanúk vallomásai alapján elítélt személyek bírósági iratainak áttekintése, abból a szempontból, hogy a konkrét ügyben van-e bármilyen konkrét adat, amely a terhelt bűnösségének megállapítása körében kételyt ébreszt.

A vizsgálat előkészítése során az ügyészségi házi iratok áttekintése alapján került sor az érintett ügyek kigyűjtésére, majd a bírósági iratok beszerzésére. A Fővárosi Főügyészség 31 terhelt 22 ügyét terjesztette fel. A vizsgálat megállapításai szerint a felterjesztett ügyek közül 9 terhelt esetében egyéb bizonyíték értékelésére is sor került a bűnösség megállapítása során.

A megvizsgált ügyek közül kettőben már a terheltek, illetve védőik kezdeményeztek perújítási eljárást. Az egyik ügyben a perújítási indítvány elutasítására első ízben azért került sor, mert a Hír TV becsatolt felvétele – rövid időtartamára tekintettel – nem volt alkalmas annak kizárására, hogy a terhelt a helyszínen tartózkodott. Az ugyanezen ügyben a rendőri bántalmazásra hivatkozó perújítási indítvány pedig nem jelölt meg új bizonyítékot. A másik ügyben az indítványban megjelölt új tanúkra tekintettel sor került a perújítás elrendelésére. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére nem került sor, mivel az új tanúvallomások nem voltak alkalmasak eltérő tényállás megállapítására.

Az áttekintett iratok között csupán egy esetben voltak olyan körülmények észlelhetők, melyek perújítási nyomozás alapjául szolgálhatnak. Ebben az ügyben indokolt a Fővárosi Főügyészséget perújítási nyomozás elrendelésére felhívni.

III. A leírtakra tekintettel az alábbi intézkedések megtételére került sor:

  • 1. A Legfőbb Ügyészség nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési főosztálya, valamint büntetőbírósági ügyek főosztálya együttes iránymutatást adtak ki a rendőrök által elkövetett foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéssel, illetve a Btk. 229. §-ának (4) bekezdésének helyes értelmezésével összefüggésben.
  • 2. Intézkedés történt annak érdekében, hogy a főügyészségek dolgozzanak ki tervet a megszokottat jelentősen meghaladó számú ügyészi intézkedést igénylő szituációk kezelésére, különös figyelemmel a munkaerő átcsoportosítás módjaira és az intézkedések tartalmi revíziójának megerősítésére.
  • 3. A II/6. pontban jelzett bűnügyben megtörtént a perújítási nyomozás elrendelése.
  • kapcsolódó anyagok
ÜGYÉSZSÉG
RENDŐRSÉG