Ma már léteznek olyan szaglászó programok, amelyekkel a főnök, a kolléga, vagy valamelyik üzleti partner, sőt a házastársad figyelemmel kísérheti, hogy mi folyik a gépeden. Leskelődő programok már korábban is széles körben elterjedtek, de az csak mostanában lett divat, hogy a vállalati vezetők beosztottaik számítógépes tevékenysége után kutakodjanak. Hogy a valós félelmek, vagy a paranoia szülte-e meg ezt a piacot, arról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy különösen az internetes kalandozásokat, sőt az e-mail forgalmat is ma már tökéletesen lehet kontrollálni. A fejlődés ma már ott tart, hogy könnyen használható és olcsó szimat-szoftverek készek az otthoni felhasználók szolgálatára is, akik kifigyelhetik a házastárs, a gyerekek vagy a munkatársak minden online tevékenységét, méghozzá titokban. Az amerikai PC World négy 100 dolláros kisvállalati felhasználásra szánt snoopware (szimat-szoftver) terméket tesztelt a közelmúltban, s arra jutott, hogy valóban mindegyik rendkívül hatékony eszköz arra, hogy lopva rögzítse egy otthoni vagy irodai számítógép minden tevékenységét. Ugyanakkor valóban igen nehéz észrevenni, amikor éppen letapogatják a gépet, s így manapság tényleg nem tudni, hogy egy illetéktelen éppen nem regisztrál-e minden leütést a billentyűzeten. Nemrégiben az Amerikai Menedzsment Egyesület felmérést készített több mint kétezer tagját megkérdezve a monitorozásról, s arra a következtetésre jutott, hogy – beleértve az igen nagy cégeket is -, az Egyesült Államokban a vállalatok 74 százalékánál megfigyelik az alkalmazottak elektronikus kommunikációját, beleértve az Internet használatát, az e-mail-eket, a számítógépes fájlokat, sőt a telefonhívásokat is. Ez ez arány éppen kétszer akkora, mint a legutóbbi 1997 felmérés idején. A megfigyelések a jogászok szerint igen aggályosak, de ameddig a snoopware helyzete jogilag nem tisztázott, a mindent szabad, amit nem tilos elv alapján a főnökök buzgón turkálhatnak az alkalmazottak “félprivát” szférájában. De ház ez tudjuk Amerika.
