Új határátlépési technológiák bevezetésére tesz javaslatot tavasszal az Európai Bizottság annak érdekében, hogy a hatóságok képesek legyenek kezelni az EU külső határain a 2030-ra várhatóan megduplázódó forgalmat. Az ezzel kapcsolatos előzetes közleményt keddi, strasbourgi ülésén fogadta el az Európai Bizottság.
2030-ra több mint 80 százalékkal növekedhet az Európai Unióba irányuló légiforgalom. Ezzel indokolja az Európai Bizottság a külső uniós határokon alkalmazott beléptetési rendszerek megújítását, a testület ugyanis úgy látja, az utasforgalom drámai növekedését nem lehet pusztán újabb határőrök felvételével kezelni.
Az Európai Bizottság 2012 tavaszán mutatja majd be az ezzel kapcsolatos jogszabályi javaslatait, kedden viszont elfogadott egy közleményt, amely már tartalmazza a majdani tervezet főbb elemeit. Mindennek a célja, hogy előre felmérje, hogy a tagállamok és az Európai Parlament hogyan fogadná a javaslatot, és előre begyűjtse a tagországi preferenciákat.
Elvi ellenállásba vélhetően nem ütközik az ötlet, hiszen a rendszerek modernizálására éppen az Európai Tanács kérte fel a Bizottságot a június végi ülésén.
A kedden kiadott közlemény szerint számottevően csökkenhetnek a jövőben a sorok a repülőtereken és a külső szárazföldi határállomásokon, ami jelentősen megkönnyítheti a harmadik országok állampolgárai számára azt, hogy turistaként, vagy üzleti ügyben az Európai Unióba látogassanak.
Az „okos határ” kezdeményezésnek két eleme van. A Bizottság egyrészt létrehozna egy olyan beléptetési rendszert, amely egy számítógépes adatbázisban regisztrálná a be- és kilépés helyét, idejét, és az európai tartózkodás tervezett időtartamát. Mindezzel együtt meg is szűnne az útlevélbe pecsételés sok évtizedes hagyománya az EU külső határain.
Ugyancsak a csomag része a Bejegyzett Utas Program, amely lényegében azoknak a harmadik országbéli állampolgároknak a listáját tartalmazná, akik gyakran utaznak az EU-ba. Ha az érintettek (például üzletemberek, rendszeres családlátogatók) regisztrálnak a programba,a megfelelő előzetes vizsgálat során jóval egyszerűbben léphetnék át minden egyes alkalommal az EU határát, például a számukra fenntartott sávban, automatizált kapuknál.
A testület számításai szerint évente 4-5 millió állampolgár életét könnyítheti meg a Bejegyzett Utas Program.
A Bizottság leszögezi, hogy a most felvázolt ötletekből csak akkor lesz valódi jogszabályi javaslat, ha a két kezdeményezés valóban képvisel hozzáadott értéket a jelenlegi rendszerhez képest. Erről az érintettek visszajelzéseiből és hatástanulmányok segítségével kívánnak előzetesen meggyőződni. Úgy tűnik viszont, hogy mindenképpen előrelépést jelentene a javaslat, a most hatályban lévő határellenőrzési rendszer ugyanis nem tartalmaz túl hatékony módszereket arra, hogy az uniós hatóságok számon tartsák: kik lépték túl a megengedett tartózkodási időtartamot.
Brüsszel szerint a jelenlegi rendszer ráadásul nem is túlságosan rugalmas, ugyanis nem differenciál az úgynevezett harmadik országok állampolgárai között. Pedig a Bizottság úgy látja, egyes országok lakosai között hatalmas kockázati különbségek lehetnek.
Költségek
A testület szerint egyelőre több kérdés nyitott, egyebek mellett az is, hogy a két kezdeményezést együtt, vagy külön-külön fejlesztik, és hogy azokat mennyi idő alatt kell kifejleszteni. A beléptetési rendszer telepítése egyébként körülbelül 200 millió euróba kerülne, és évente mintegy 100 millió euróba kerülne az üzemeltetés.
Hasonló költségei lehetnek a Bejegyzett Utas Programnak is – véli a Bizottság, a szakemberek viszont hozzáteszik, hogy mindez mintegy 40 százalékkal, tehát körülbelül 500 millió dollárral mérsékelheti évente a határőrizet jelenlegi költségeit.
Részben már használatban
Be- és kilépést regisztráló valamilyen rendszert már jelenleg is alkalmaz hét uniós tagállam (Magyarország, Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Ciprus és Portugália), a rendszeres határátlépők regisztrációja, és így könnyebb határátlépése pedig már Nagy-Britanniában, Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Finnországban is működik. Ezek azonban a jelenlegi formájukban nem teszik lehetővé, hogy uniós rendszerként működjenek.
