A prompt inkasszó nyomában

2011.12.21. Jogi Fórum / Dr. Budavári Krisztina

A bírósági eljárások, valamint a fizetési meghagyások elintézésének gyorsítása a mindenkori törvényhozó indokolt törekvése.

Azonban a jogerős ítéletek, bírósági vagy fizetési meghagyások és más végrehajtandó határozatok érvényre juttatásának elhúzódása lerontja a bíróság vagy közjegyző előtt lefolytatott eljárások gyors befejezésének a társadalmi folyamatokra gyakorolt kedvező hatását.

A végrehajtási eljárás gyorsítása utóvégre mind a jogosultaknak, mind a kötelezetteknek együttes érdeke. Nem szükséges részletezni, hogy az elhúzódó behajtás következményeként a tartozás kamatainak növekedése, a gazdasági szereplők fokozódó tőkehiánya, ezáltal a gazdasági folyamatok lassulása és ebből adódóan valamennyiük pozíciójának romlása mennyire kedvezetlenül hat az össztársadalmi folyamatokra.

A szükséges garanciák megtartása, esetleg fokozása mellett a végrehajtás meggyorsítása, a követelések rövidebb időn belül történő behajtásának képessége rendkívül fontos.

A T/4918. előterjesztési számon az országgyűlés előtt tárgyalt új végrehajtási törvény markánsan magán viseli azt a jogpolitikai törekvést, hogy a végrehajtási eljárásba gyors és hatékony behajtást biztosító eszközöket építsenek be.

Jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon több mint 30.000 db végrehajtási eljárás van folyamatban, sajtóhírek szerint decemberben végrehajtási rekord születhet, mivel országosan a 400.000 új végrehajtási eljárás indulhat.

A végrehajtási törvénytervezet a végrehajtási kérelmek elintézésének határidejét megfelezni készül, amely a végrehajtási ügyeket intéző apparátus, egyben a fenntartási kiadások megnövekedésével járhat.

Jelen cikkemben a hatékonyság növelése érdekében szeretném felhívni a figyelmet az elfeledett azonnali beszedési megbízás intézményére, amely a 2009. évi LXXXV. törvény 65.§ (4) bekezdés b) pontja alapján 2009. november 1. napjától hatályosan nem része a végrehajtási rendszerünknek.

Az azonnali beszedési megbízás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 6. §-ában szabályozott olyan követelés behajtását szolgáló intézmény volt, amely nem minősült sem végrehajtási, sem hatósági eljárásnak.

Ezt a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet alapján egyfajta fizetési megbízásként a hitelintézet az általa nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások keretében teljesítette.

Ezért a benyújtása és teljesítése nem volt támadható a Vht. szerinti jogorvoslatokkal.

Az azonnali beszedési megbízás folyamata

A követelésnek azonnali beszedési megbízással történő érvényesítésére irányuló eljárásban a bírósági szervezetnek nem volt feladata sem az eljárás megindításánál, sem a foganatosításánál. Ezért a Vht. ezt az eljárást a követelés „érvényesítésének” tekintette, nem pedig bírósági végrehajtásnak.

A Vht. 2001. szeptember 1-je előtti szabályozása mind a jogosult, mind az adós részéről megkívánta pénzforgalmi bankszámla létét, azonban ez az alkalmazhatóság területét meglehetősen szűkre szabta, hiszen gyakorlatilag a gazdálkodó szervezetek egymás közötti igényérvényesítése során volt alkalmazható. 2001. szeptember 1. napját követően a Vht. 6. §-nak hatályon kívül helyezéséig egyedül az adós vonatkozásában volt kötelező a pénzforgalmi bankszámla megléte (9/2001. (MK147.) MNB rendelkezés 3.§ (1) bek., 232/2011. (XII. 10.) Kormányrendelet 2.§ b) pont).

A jogosult eljárva a bankszámláját vezető pénzintézetnél, a pénzintézetnek megbízást adott, hogy a bankszámlája javára, a kötelezett pénzforgalmi bankszámláját megterhelve, a csatolt végrehajtandó határozat alapján meghatározott összeget szedjen be.

A jogosult bankszámláját vezető hitelintézet mielőtt befogadta volna a megbízást, ellenőrizte a jogosultakra vonatkozó adatokat, a jogosult számlatulajdonos és a pénzforgalmi jelzőszám egyezőségét, a rendelkezésre jogosultnak a hitelintézetnél bejelentett aláírását, de mindenek előtt a Vht. 6.§ (2) bekezdésében írtak szerint a végrehajtás általános feltételeinek fennálltát. Tehát, hogy a jogosult rendelkezzen jogerős vagy előzetesen végrehajtható marasztaló határozattal, amelynek a teljesítési határideje már letelt. Avagy a bírósági határozattal egyenértékű közjegyzői határozattal, illetve a Vht. 21. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelő közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalással.

Az inkasszóhoz csatolni kellett a végrehajtás alapjául szolgáló bírósági, közjegyzői határozatok kiadmányát, illetve a közjegyzői okiratot, avagy az említett iratok közjegyző által készített hiteles másolatát.

A követelés kétszeres megtérülésének elkerülése érdekében az inkasszó előterjesztésekor a jogosultnak nyilatkoznia kellett, hogy bírósági végrehajtás nincs folyamatban és nem is kezdeményezett ilyen eljárást az ügyben, illetve a követelése nem nyert kielégítést.

A hitelintézet az inkasszó befogadását a feltételek vagy fedezet hiány esetén visszautasíthatta, sorba állíthatta, és részfizetést is teljesíthetett.

Ugyanakkor a követelés megtérülésének biztosítása érdekében a kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet a teljesítés/részteljesítés, illetőleg sorba állítás előtt nem értesíthette az adóst.

A bankok mégis sokszor az ügyfelük vonatkozásában érzett rosszul értelmezett szolidaritás folytán értesítésükkel lehetővé tették, hogy az adós az inkasszó teljesítése előtt bankszámláját kiürítse.

A hatékonyságot biztosító jogszabályi környezet

A jogintézmény gyorsaságát és hatékonyságát több – jelenleg is hatályos – más jogszabály is biztosította, így:

  • 1.) A belföldi jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság – ha a törvény kivételt nem tesz – köteles pénzforgalmi bankszámlát tartani, amelynek adatai a cégjegyzékben szerepelnek. (A cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról 1997. évi CXLV. törvény 12.§ (1) bekezdés k) pontja, (4) bekezdés, és a jelenleg hatályos, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 24. § (1) bekezdés j) pontja). A pénzforgalmi bankszámlák megnyitásának, megszüntetésének tényét a számlát vezető pénzintézet köteles a megnyitástól/megszüntetéstől számított 30 napon belül a Cégbíróság felé bejelenteni.Az ÁFA fizetésére köteles magánszemélyek, egyéni vállalkozók a gazdasági tevékenységükkel kapcsolatos pénzeszközök tekintetében ugyancsak rendelkeznek pénzforgalmi bankszámlával, ezért az alkalmazhatóság köre széles volt.
  • 2.) A jogosult a cégnyilvántartás közhiteles adataiból egyszerű betekintéssel is megállapíthatta az adós pénzforgalmi számlájára vonatkozó adatokat. Ennek hiányában a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróság megkereste az adóhatóságot a pénzforgalmi jelzőszám közlésére (a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet). A Vht. és a Pp. rendelkezései alapján az adóhatóság haladéktalanul, díjazás nélkül volt köteles e megkeresésnek eleget tenni.
  • 3.) Amennyiben a kötelezett ugyanazon pénzintézetnél több pénzforgalmi számlával rendelkezett, bizonyos meghatározott követelések behajtása vonatkozásában azok egy bankszámlának minősültek (232/2001. (XII. 10.) Kormányrendelet 6.§ (5) bek.).
  • 4.) A hitelintézet a bankszámla megterhelésére vonatkozó megbízásokat az érkezés sorrendjében teljesítette. Az érkezés sorrendjét illetően a pénzintézet nyilvántartást tartott fenn (232/2001. (XII. 10.) Kormányrendelet 6.§ (2) bek.).
  • 5.) Külön garanciális elemként az inkasszó eredménytelensége, vagy részleges eredményessége esetén kezdeményezett bírósági végrehajtási eljárás megindításának feltételeként igazolni kellett az inkasszó részleges vagy teljes eredménytelenségét, ennek hiányában a bíróság a Vht. 6.§ (1) (2) bekezdésére hivatkozással a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A mindenkori bírósági gyakorlat szerint a jogosult nyilatkozata a pénzintézet által kiadott igazolást nem pótolta (BH.1993.575.).

A 2009. november 1. napját követő szabályozás, az inkasszó kritikája

A 2009. november 1. napját követő szabályozás értelmében a jogosult közvetlenül nem kezdeményezhet inkasszót a pénzintézeteknél, a Vht. 82/A.§ szerint a végrehajtó intézkedhet a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg végrehajtás alá vonása iránt, valamint a Vht 80.§-a szerint a végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság a végrehajtást kérő kérelmére átutalási végzéssel, az adós rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegeket végrehajtás alá vonhatja.

Az azonnali beszedési megbízás egyszerű és gyors alkalmazhatósága a régi szabályozás szerint egyben magát a jogintézmény hátrányát is jelentette, hiszen a végrehajtási jogon kívüli mivolta nem tette lehetővé a bírósági végrehajtás során biztosított jogorvoslatok igénybevételét, ugyanígy nem érvényesültek az adóst védő alapelvek sem. Azáltal, hogy bankok döntöttek az inkasszó befogadásáról, vagy visszautasításáról a bankokra túlzott – anyagi – felelősség hárult.

A bankok mérlegelés nélkül a végrehajtandó határozatok rendelkezéseihez voltak kötve, így munkaügyi perekben a munkabér megfizetésére történő marasztalás esetén a munkabér bruttó összegét inkasszálták, mivel az ítéletekben ez kerül meghatározásra.

Legfőbb kritikaként az fogalmazódott meg, hogy az adós esetleges önkéntes teljesítése esetén, mivel a bank az adóst az inkasszó benyújtásáról nem értesítette, a jogosult az adós bankszámlájáról a követelést behajtva akár kétszeresen is követeléséhez juthatott.

Ezen kritika vonatkozásában meg kell fogalmazni, hogy mivel az inkasszó előterjesztésére a teljesítési határidő eredménytelen letelte után kerülhetett sor, az adós jogkövető magatartásával kizárhatta a kétszeres megtérülés veszélyét.

Amennyiben mégis kétszeresen teljesített a kötelezett, peres úton, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján járhatott el a jogosulttal szemben.

Álláspontom szerint az azonnali beszedési megbízást a készülő végrehajtási törvényben megfelelő változtatások eszközlését követően ismét alkalmazhatóvá kellene tenni.

Összegezve, a végrehajtást vagyoni kényszer jellemzi. A vagyoni kényszer akkor alkalmazható a legegyszerűbben, ha az adós végrehajtás alá vonni kívánt vagyoni jogának korlátozása nem teszi szükségessé az adós által gyakorolt tényleges használat, birtoklás stb. megváltoztatását, ha tehát ennek megfelelően nincs szükség helyszíni eljárásra, sem az adós jelenlétére vagy közreműködésére.

Az azonnali beszedési megbízás megfelelő újraszabályozásával elérhető, hogy a végrehajtás során megkívánt vagyoni kényszer ne lépje túl a követelés behajtása érdekében szükséges mértéket, egyben megmaradjon az intézmény által biztosított gyors és egyszerű behajtás.

Anélkül, hogy a prompt inkasszó gyorsasága számottevően sérülne, az azonnali beszedési megbízás szabályait pontosítva, esetleg alkalmazhatósági körét szűkítve, az adós részére a Vht. jogorvoslatainak részbeni, vagy a végrehajtási jog más intézményeinek korlátozott igénybevételét lehetővé téve, meg kellene őrizni azokat az előnyöket, amelyek a korábbi szabályozás mellett is megmutatkoztak.

Az eredményes inkasszó a végrehajtási eljárások bizonyos százalékának megindítását elkerülhetővé tenné, eredménytelensége esetén pedig a bírósági végrehajtási eljárás megindulásával a hagyományos úton lenne lehetőség a követelések behajtására.

A jelenlegi végrehajtási reform során célszerű lenne a jogosult által kezdeményezhető azonnali beszedési megbízás újragondolása, átdolgozása, egyben újra a végrehajtási rendszerbe illesztése.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
PÉNZÜGYI JOG
PÉNZÜGYI SZEKTOR