A C-495/10. számú Centre hospitalier universitaire de Besançon kontra Thomas Dutrueux, Caisse primaire d’assurance maladie du Jura ügyben hozott ítélet.
Az egészségügyi közintézmény, mint szolgáltatásnyújtó felelőssége nem tartozik a hibás termékekért való felelősségről szóló irányelv hatálya alá.
Az irányelv tehát nem akadályozza meg, hogy a tagállamok olyan szabályozást alkossanak, amely értelmében az ilyen intézmény vétkessége hiányában is köteles megtéríteni a gyógyító tevékenység során használt termék meghibásodása miatt a betegét ért kárt.
A hibás termékekért való felelősségről szóló irányelv1 a vétkesség nélküli felelősség elvét fogalmazza meg, amely szerint a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért. Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden szállítója gyártónak tekintendő, kivéve ha ésszerű időn belül tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, aki a terméket szállította neki. Ami az Unióba importált termékeket illeti, az importőr ugyanúgy felel, mint a gyártó.
Az irányelvben bevezetett polgári jogi felelősségi rendszer a gazdasági szereplők közötti torzításmentes verseny biztosításának, az áruk szabad mozgása megkönnyítésének és a fogyasztóvédelem szintje kiegyenlítésének célját szolgálja. Egyébiránt az irányelv nem érinti a károsultnak a szerződéses vagy szerződésen kívüli vagy egy, az irányelvről szóló értesítés időpontjában fennálló különös felelősségi rendelkezések alapján fennálló igényét.
A francia jogban az egészségügyi közintézményeket a betegeikkel szemben terhelő felelősséget többek között a Conseil d’État (Franciaország) ítélkezési gyakorlatában megfogalmazott elv szabályozza, amely szerint a kórházi közintézménynek vétkessége hiányában is meg kell térítenie a nyújtott ellátások keretében használt készülék vagy termék hibája miatt a beteget ért kárt.
A jelen ügyben a Centre hospitalier universitaire (CHU) de Besançonban (Franciaország) 2000-ban elvégzett sebészeti beavatkozás során az akkor 13 éves Th. Dutrueux égési sérüléseket szenvedett. E sérüléseket azon fűthető ágybetét okozta, amelyen őt elhelyezték, és amelynek a hőmérséklet–szabályozó rendszere hibás volt. A CHU de Besançont az így keletkezett kár megtérítésére és arra kötelezték, hogy a károsult részére 9000 eurót, a Caisse primaire d’assurance maladie (CPAM) du Jura (Jura megye egészségbiztosítási pénztára) részére pedig körülbelül 5970 euró összeget fizessen meg. A CHU a Conseil d’État-hoz fordult azt állítva, hogy az irányelvből, ahogyan azt a francia belső jogba átültették, az következik, hogy az ágybetét gyártóját kell kizárólag felelőssé tenni, amennyiben személye megfelelő módon megállapítható.
A jogvitát véglegesen elbíráló Conseil d’État az irányelv értelmezésére irányuló kérdést terjeszt a Bíróság elé, nevezetesen arra keresi a választ, hogy a kórházi közintézmények vétkesség nélküli felelősségére vonatkozó francia szabályozás hatályban tartható-e az ezen irányelv által megalkotott gyártói felelősségi rendszer mellett. A mai napon hozott ítéletében a Bíróság emlékeztet arra, hogy az irányelv csupán a gyártó, vagy adott esetben az importőr, illetve a szállító hibás termékért való felelősségére vonatkozik. Az irányelvnek nem feladata, hogy a hibás termékekért való felelősség területét a hatályán túlmenően kimerítő jelleggel harmonizálja.
Következésképpen az olyan használóra esetlegesen háruló felelősség, amely – mint a CHU de Besançon – a betegnek kiterjedt ellátások nyújtása keretében korábban beszerzett terméket vagy készüléket, mint például fűthető ágybetétet, használ, nem tartozik az irányelv hatálya alá. Az ilyen használó ugyanis nem tekinthető a szóban forgó termék gyártási és értékesítési lánca résztvevőjének, sem pedig e termék szállítójának. Egyébiránt az irányelvben létrehozott gyártói felelősségi rendszer mellett pusztán olyan nemzeti szabályozás jelenléte, amely a szolgáltatásnyújtó vétkesség nélküli felelősségét írja elő, nem sérti
sem az említett gyártói felelősségi rendszer hatékony érvényesülését, sem az uniós jogalkotó által ez utóbbi rendszerrel követett célokat.
E tekintetben a Bíróság azonban kifejti, hogy a szolgáltatásnyújtó felelőssége nem sértheti az irányelvben létrehozott rendszert. A nemzeti szabályok alkalmazása ugyanis nem sértheti az irányelv hatékony érvényesülését. Következésképpen a gyártó felelősségére való hivatkozás lehetőségét is fenn kell tartani, ha az ilyen felelősség feltételei teljesülnek. A szolgáltatásnyújtó számára tehát olyan lehetőséget kell biztosítani, mint például a francia jog szerinti szavatosság érvényesítésére irányuló kereset, amely lehetővé teszi a gyártó felelősségének megállapítását.
Végül, folytatja a Bíróság, a szolgáltatásnyújtó adott esetben vétkesség nélküli felelőssége kiegészítheti az irányelvből következő gyártói felelősséget és hozzájárul a fogyasztóvédelem megerősítéséhez. Ebből következően a Bíróság azt a választ adja, hogy az olyan szolgáltatásnyújtó felelőssége, amely kórházi gyógyító tevékenységhez hasonló szolgáltatásnyújtás keretében olyan hibás készülékeket vagy termékeket használ, amelyeknek nem gyártója, és e használattal kárt okoz e szolgáltatás igénybevevőjének, nem tartozik az irányelv hatálya alá.
Az irányelvvel nem ellentétes tehát az, ha a tagállam olyan szabályozást alkot, amely az így keletkezett károkért az ilyen szolgáltatásnyújtó felelősségét írja elő az utóbbi vétkessége hiányában is, azzal a feltétellel, hogy fennmarad a károsult és/vagy az említett szolgáltató lehetősége, hogy az irányelv alapján hivatkozhasson a gyártó felelősségére.
Emlékeztető
Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a
tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.
1 A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25-i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.).
