Felcsillant az első reménysugár Magyarország előtt, hogy valamilyen formában és valamilyen szintig kompenzálhatják a számára rendkívül előnytelen kohéziós politikai javaslatok miatt. Győri Enikő Európa-ügyi államtitkár szerint azonban ez csak az első lépés, többre van szükség.
A közös kiadások 73 százalékát kitevő két hagyományos nagy politika, a kohéziós és a közös agrárpolitika jövőjéről és 2014-2020 közötti finanszírozásáról folytattak vitát kedden Luxembourgban a kormányok képviselői. A vita kiindulópontja az a bizottsági javaslat volt, ami 2014 és 2020 között gyakorlatilag a 2013-as szinten fagyasztaná be nominálértékben a két nagy politikára fordított kiadásokat. A hét év ráfordításait tekintve a felzárkóztatásra szánt források a 2007 és 2013 közötti időszak 354 milliárd eurójáról valójában 336 milliárd euróra csökkennének a következő pénzügyi keretben, amibe beletartozik az a 10 milliárd euró is, amit a Bizottság a határokon átnyúló infrastruktúra-fejlesztési projektekre létrehozandó Európai Összekapcsolási Eszközre csoportosítana át a kohéziós büdzséből.
A keddi vitán az előzetes várakozások szerint összecsaptak egymással a kohéziós politika hívei (12 uniós tagállam és Horvátország, amelyek külön állásfoglalásban tették le a garast a felzárkózás mellett) és azok a nettó befizető országok, amelyek elsősorban ezen a területen spórolnának. A kohézió barátai (Csehország és Ciprus kivételével az összes új tagállam, továbbá Görögország, Portugália és a leendő tag Horvátország) nyilatkozatukban amellett érveltek, hogy a kohéziós politikának kulcsszerepet jut a válságból való kilábaláshoz szükséges beruházások megvalósításában, ezért szerintük erős uniós regionális politikára van szükség.
Az országcsoport „abszolút minimumnak” nevezi a Bizottság által a 2014 és 2020 közötti felzárkóztatásra javasolt büdzsét, és hangsúlyozzák, hogy a kohéziós politika nem válhat a megtakarítások fő terepévé. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a kohéziós politika forrásait a legszegényebb régiókra és tagállamokra kell koncentrálni. Elutasítanak minden olyan mechanizmust, amely a gyakorlatban a forrásoknak a szegényebb tagállamoktól a gazdagabb országok felé történő átcsoportosításához vezetnének, legyen szó az újonnan forgalomba került fordított biztonsági háló koncepciójáról, vagy a támogatási plafon igazságtalan hatásairól többek között azokra a tagállamokra is, amelyeknek 2007 és 2009 között jelentős mértékben csökkent a GDP-je (ezek közé tartozik a balti államok mellett Magyarország is).
A keddi tanácsi vitára a dán elnökség által készített anyag (az úgynevezett „tárgyalási doboz”) először tartalmaz utalást arra, hogy a magyar problémát valamiképpen orvosolják. Mint ismert, Magyarország becslések szerint a jelenlegi időszakhoz képest körülbelül 5,3 milliárd eurót (vagyis a most rendelkezésre álló keret körülbelül 20 százalékát) bukná az asztalon lévő bizottsági javaslattal, ami egyrészt egységesen 2,5 százalékos szinten húzná meg az egyes országok által felhasználható kohéziós források felső határát, másrészt hazánk számára különösen előnytelen növekedési előrejelzésre alapozza a számításait.
A friss dán elképzelés szerint más támogatási felső határt (a GDP százalékában) alkalmaznának azoknak az országoknak az esetében, ahol a növekedési átlag 2008 és 2010 között alacsonyabb volt az uniós átlagnál. Győri Enikő a vita során elhangzott felszólalásában, majd utólag a BruxInfónak nyilatkozva az első lépésnek nevezte ezt a helyes irányba, ám azt is jelezte, hogy ez még nincs összhangban a magyar ambíciókkal. A dán javaslat pozitív eleme mindenesetre az, hogy elismeri egy általános biztonsági háló szükségességét azon országok esetében, amelyek egy bizonyos százalékkal elmaradnának a 2007 és 2013-as időszakban kapott támogatási szinttől. A magyar EU-ügyi államtitkár szerint ugyanakkor hazánk a 2,5 százalékos plafonból fakadó veszteségekre is gyógyírt szeretne. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy az elnökségi dokumentumban a 2,5 százalékos maximális szint helyett most 2,X százalék szerepel, ami az első jele annak, hogy a Bizottság javaslata módosulhat. Emlékeztetőként: hazánk a 2007 és 2013 közötti időszakban GDP-jének körülbelül 3,5 százalékáig juthat fejlesztési forrásokhoz az EU költségvetéséből.
A nettó befizető országok ugyanakkor nem elégednének meg ezzel, ők arról is gondoskodnának, hogy egy tagország ne tudja túlnyerni magát a jelenlegi időszakhoz képest, ezért beillesztenének egy „fordított biztonsági hálót is”. Egy ilyen biztonsági szelep elsősorban Lengyelországot célozná meg, amelynek a legnagyobb mértékben növekednek majd a már amúgy is bőségesen csordogáló felzárkóztatási támogatásai 2014 és 2020 között. Mikolaj Dowgielewicz lengyel Európai-ügyi államtitkár ezt az elképzelést a vita során méltánytalannak, igazságtalannak nevezte és elutasította, mert ez szerinte a gazdagabb országok felé terelné a felzárkóztatási forrásokat a szegényebbektől. A kohézió barátai hasonló szellemben nyilatkoztak, megtámogatva a lengyeleket.
A 13 ország a szóban forgó nyilatkozatban óva intett attól, hogy a kifizetetlen kötelezettségvállalások (reste a liquidé, vagy RAL) körül zajló vita aláássa a többéves pénzügyi keret logikáját és a költségvetési eljárások 1988, az első keretköltségvetés elfogadása óta kialakult vívmányait. A probléma lényege, hogy spórolási szándékból néhány nettó befizető ország megkérdőjelezi a már hivatalosan tett pénzügyi kötelezettségvállalások kifizetését, miközben 2014-ben és 2015-ben a dolgok logikája (az ún. n+2-es szabály) szerint a kifizetéseknek éppen akkor kellene a csúcsra futniuk.
Ugyancsak a kohéziós csoport azon a véleményen van, hogy ha bevezetésre is kerül a makrogazdasági feltételesség, az további, alaposabb kimunkálásra szorul. Tanácsi döntést követően kizárólag a jövőbeli pénzügyi kötelezettségvállalásokat érintse, és ne a kifizetéseket, kiegyensúlyozott plafon tárgya kell, hogy legyen és egyenlő bánásmódot kell biztosítania a tagállamoknak (ez utalás arra, hogy amennyiben csak a kohéziós politikára alkalmaznák, akkor egyes országokat jobban sújtana, mint másokat).
Győri Enikő a vita során elhangzott felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a kohéziós politika nem válhat a lefaragások áldozatává, ez Magyarország számára teljesen elfogadhatatlan – tette hozzá. Egy nemrég készült lengyel tanulmányt idézve arra is felhívta a figyelmet, hogy a négy visegrádi államban befektetett minden egyes euróból 61 cent a nettó befizető országokból származó cégeknél landolt megrendelések és szerződések formájában. Az államtitkár ellenezte azt az elképzelést, hogy a kohéziós alapokból 10 milliárd eurót az Európai Összekapcsolási Eszközbe tegyenek át; síkra szállt az áfa elszámoltathatóságának megőrzéséért; a 85 százalékos uniós társfinanszírozási felső kulcs megtartásáért.
Győri a vitát követően hangsúlyozta, hogy nincs megállapodás a kohéziós politika költségvetésének csökkentéséről.
A külügyi államtitkár szerint a közös agrárpolitikának erős közösségi politikának kell maradnia és legalább a jelenlegi szinten kell biztosítani a finanszírozását. Úgy vélte, hogy a közvetlen agrártámogatások tagállamok közötti kiegyensúlyozását azoknak az államoknak kell finanszírozniuk, amelyek az átlagos uniós támogatási szint felett vannak.
