Tartózkodási jog uniós polgár családtagra hivatkozással? - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2012.11.12. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Harmadik ország olyan állampolgára, aki jogszerűen tartózkodik a leánygyermeke és a házastársa származási tagállamában, miközben azok egy másik tagállamban telepedtek le, nem hivatkozhat azok uniós polgárságára annak érdekében, hogy tartózkodási jogát az uniós jogra alapítsa - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

Y. Iida japán állampolgár 1998-ban feleségül vett egy német állampolgárt, 2005 óta pedig Ulmban (Németország) él, ahol állandó munkahellyel rendelkezik. Leánygyermekük 2004 ben született meg az Egyesült Államokban, és német, japán, valamint amerikai állampolgársággal rendelkezik. A házastársak 2008 óta tartósan külön élnek, még ha nem is váltak el egymástól, mivel a feleség a lányával együtt Bécsben (Ausztria) telepedett le. A házastársak közösen gyakorolják a leánygyermekük feletti szülői felügyeleti jogot. Így Y. Iida havonta egyszer egy hétvégére meglátogatja lányát Bécsben, aki a szünidő nagy részét apjánál tölti Ulmban. Y. Iida családegyesítés keretében, majd a családja elköltözését követően a keresőtevékenységére tekintettel megkapta a németországi tartózkodási engedélyt. Mivel a tartózkodási engedélyének meghosszabbítása diszkrecionális jogkörbe tartozik, Y. Iida az uniós polgárságról szóló 2004/38 irányelv alapján „Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára” elnevezésű dokumentum kiállítása iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a német hatóságok elutasítottak.

A Verwaltungsgerichtshof Baden Württemberg (baden württembergi közigazgatási bíróság) azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy az uniós jog megengedi e az uniós polgárnak minősülő gyermek feletti szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülőnek, hogy a rendszeres személyes kapcsolat fenntartás érdekében a gyermek származási tagállamában (Németországban) maradjon, ha a gyermek közben egy másik tagállamban (Ausztriában) telepedett le.

A Bíróság először is rámutat arra, hogy főszabály szerint Y. Iidának kérelem alapján, családi helyzetétől függetlenül megadható a harmadik országok állampolgárairól szóló 2003/109 irányelv szerinti „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás. Ugyanis több mint öt éve jogszerűen tartózkodik Németországban, és úgy tűnik, hogy rendelkezik a saját maga eltartására elegendő jövedelemforrással, valamint egészségbiztosítással.

A Bíróság továbbá megállapítja, hogy Y. Iida nem hivatkozhat a 2004/38 irányelv alapján az uniós polgár családtagját megillető tartózkodási jogra. Az irányelv szerint ugyanis az egyenes ági felmenőnek a gyermek eltartottjának kell lennie. Y. Iida azonban nem tesz eleget ennek a feltételnek, mivel a leánygyermeke minősül az ő eltartottjának.

Egyébiránt bár Y. Iida a tőle különélő, de nem elvált házastársa családtagjának tekinthető, nem felel meg az irányelvben foglalt azon feltételnek, amely szerint a házastársát olyan tagállamba kísérte, vagy hozzá olyan tagállamban csatlakozott, amelynek az nem állampolgára.

Ezenkívül a Bíróság kifejti, hogy Y. Iida nem alapíthat tartózkodási jogot közvetlenül az Európai Unió működéséről szóló szerződésre a leánygyermeke, illetve a házastársa uniós polgárságára hivatkozva. A jelen ügy körülményeire tekintettel a leánygyermeke, illetve a házastársa uniós polgári jogállásából származtatott tartózkodási jog megtagadása nem jár azzal a veszéllyel, hogy megfosztja őket az uniós polgárság jogállásához kapcsolódó jogok lényegének tényleges élvezetétől, vagy akadályozza a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joguk gyakorlását.

A Bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy Y. Iida mindvégig a nemzeti joggal összhangban tartózkodott Németországban, és az uniós jogi tartózkodási jog hiánya nem tartotta vissza a leánygyermekét, illetve házastársát attól, hogy szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolva Ausztriába költözzenek. Ráadásul Y. Iida leánygyermeke és házastársa elköltözését követően is megkaphatja a németországi tartózkodási jogot más jogszabály alapján, és így nem szükséges leánygyermeke és házastársa uniós polgárságára hivatkoznia.

Végül Y. Iida Európai Unió Alapjogi Chartájára sem hivatkozhat, amely a magán és a családi élet tiszteletben tartásához való jogról és egyes gyermeki jogokról rendelkezik. Mivel ugyanis Y. Iida nem felel meg a 2004/38 irányelvben feltételeinek, és nem kérelmezte a 2003/109 irányelv szerinti „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, a helyzete nem mutat kapcsolatot az uniós joggal, és ezért az Európai Unió Alapjogi Chartája nem nyer alkalmazást.
 


1Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29 i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o. – helyesbítés: HL L 274., 47. o.).
2A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25 i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.).

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
MIGRÁCIÓ