Ügyvéddé válni nem kell félnetek

2013.01. 7. Jogi Fórum / Sereg András

Az Alkotmánybíróság december 17-én elutasította azt az alkotmányjogi panaszt, amely sérelmezte, hogy az ügyvédi kamarai felvételhez legalább egy évi joggyakorlatot írnak elő. A szaktárca nyáron közzétett tervezete viszont eltörölné a 2011-ben bevezetett, két kormánypárti képviselő által kezdeményezett szigorítást.

„Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico” – válaszolta János esztergomi érsek a Gertrudis királyné elleni összeesküvés szervezőinek. Bár a szállóige történelmi hitelességét sokan megkérdőjelezik, a mondat („A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”) értelme az írásjelek hiánya miatt többértelmű.

Ha nem is az írásjelek hiánya miatt, de hasonlóképp többértelmű az a törvénymódosítás is, amelyet 2010 végén Vitányi István (Fidesz) és Rubovszky György (KDNP) országgyűlési képviselők kezdeményeztek. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXXXVI. törvény ugyanis szigorította az ügyvédi kamarai tagság megszerzéséhez szükséges feltételeket. A módosítás alapján – a korábban hatályban levő kritériumok mellett – a kamarai tagság további feltétele lett legalább egy év ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlat. A két képviselő indokolása szerint „a Javaslat új feltételének meghatározása közérdek, ugyanis az ügyvédekkel szembeni közbizalom fenntartása változatlan feltételekkel már nem biztosítható”. Rubovszky György, aki 1972-ben tett ügyvédi szakvizsgát, az Ügyvédvilágban elmondta, hogy a módosítás részleteiről folyamatosan egyeztettek a Magyar Ügyvédi Kamara elnökével. Hozzátette: a szigorítás már évek óta napirenden szerepelt a szakmában, csak eddig nem volt meg hozzá a kellő kormányzati támogatás.

A módosítást kedvezően fogadta az ügyvédi társadalom. Hidasi Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara oktatási bizottságának elnöke a szabályozás hatálybalépésekor azt nyilatkozta, hogy még ennél a törvénymódosításnál is szigorúbbat tartana szükségesnek. Szerinte az a probléma, hogy az ügyvédi pályára nagy számban érkeznek olyanok, akiknek van jogi szakvizsgájuk (például korábban a rendőrségnél, bankoknál vagy a közigazgatásban dolgoztak), de ügyvédként sohasem praktizáltak, soha nem voltak ügyvédjelöltek.

Mára telítetté vált az ügyvédi kar. A rendszerváltás éveiben a pálya megnyitása, az ügyvédi munkaközösségek megszüntetése szélesre tárta a kaput az ügyvédi hivatást választók előtt, hiszen a klasszikus jogászi szakmák közül ez volt az egyetlen, amelyben a pályán működők számát nem a költségvetési korlátok, hanem a piac szabályozta. Visszaállt a két világháború közötti helyzet: a jogásztársadalmon belül az ügyvédi hivatást választók aránya a legmagasabb. Csaknem tizenkétezer ügyvéd van az országban, minden második a fővárosban.

A jövő nehezen prognosztizálható. Míg a nyolcvanas évek végén hét-nyolcszáz frissen végzett került ki a jogi egyetemekről, ma a nyolc felsőoktatási intézményben összesen tizennyolcezer hallgató készül a jogi pályára. Ebből következik: évente háromezer-háromezerötszáz hallgató fejezi be a tanulmányait, és ha jogászi pályán akarnak elhelyezkedni, akkor lényegében nem marad más választásuk, mint az ügyvédjelölti pálya.

A két éve életbe lépett törvénymódosítás szinte az egész jogásztársadalmat érintette, hiszen a korábbi átjárhatóság megnehezült. Sokan úgy látják, hogy a szigorítás méltánytalanul nagy terhet rótt azokra a bírákra és ügyészekre, akiknek így sokévi szakmai tapasztalattal a hátuk mögött kell újrakezdeniük jelöltként, ha ügyvédként szeretnék folytatni a pályafutásukat. De nehéz helyzetbe kerültek azok is, akik a közszférában végrehajtott létszámleépítések után az ügyvédi hivatást választanák.

Az ellenmondást észlelve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 2012 nyarán, a kormányportálon közzétett tervezetében eltörölni javasolta a feltételt: „Visszatérve a 2011. január 1. előtti szabályozáshoz, az Ügyvédi tv. 13. § (3) bekezdés d) pontjának hatályon kívül helyezésével eltörlésre kerül az egy éves joggyakorlati idő előírása; ennek eredményeként már egyetlen jogi pályáról érkező kérelmező esetében sem feltétel az egy éves ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlat az ügyvédi kamarai felvételhez. Az ügyvédi kamarai tagság, és ezáltal az ügyvéddé válás feltételeinek biztosítása a jogi szakvizsgához kötött jogi szakmák gyakorlói tekintetében általában indokolt, természetesen, ha az egyéb feltételeknek megfelelnek. A 13. § (3) bekezdés d) pontjának hatályon kívül helyezésével szükséges a 13. § (7) bekezdésének hatályon kívül helyezése.”

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke emlékeztetett: a módosítást tavasszal kezdeményezte Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke abból a megfontolásból, hogy a nyugdíjazások folytán a bírói karból távozó, nagy tapasztalatú bíráknak ne kelljen egyéves joggyakorlatot kitölteniük, mielőtt ügyvéddé válnának. A kamarai elnök szerint az egységes jogi szakvizsga, illetve a kölcsönösség elve is a tervezett módosítás mellett szól, bár az ellen is hozhatók fel érvek. Kifejtette: elfogadható, hogy ne csupán az ügyvédi, ügyvédjelölti gyakorlat, hanem a bírói vagy ügyészi karban szerzett tapasztalat is elegendő legyen az ügyvéddé váláshoz. Ugyanakkor a tervezet jelenlegi formájában nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy valaki akár két-három évtizeddel ezelőtt szerzett szakirányú végzettség birtokában mindenféle gyakorlat nélkül is az ügyvédi kar tagjává váljon, holott ehhez valamilyen jogi munkakörben szerzett gyakorlat elengedhetetlen lenne – tette hozzá.

A történet másik szála a Donáti utcába vezet, Rajnai József dunaújvárosi jogász tudniillik alkotmányjogi panaszt terjesztett be az ügyvédi törvény inkriminált rendelkezése ellen. A panasz előzménye: Rajnai felvételi kérelmet nyújtott be a Fejér Megyei Ügyvédi Kamarához, amelynek elutasító határozatát a Magyar Ügyvédi Kamara helybenhagyta. Ezt követően a Fejér Megyei Bíróságon támadta meg a kérelmét jogerősen elutasító határozatot, a bíróság azonban a keresetet elutasította. Rajnai már az eljárás folyamán kérte, hogy az eljáró bíróság – az alkotmányellenességet észlelve – forduljon az Alkotmánybírósághoz, de kérelmének nem tettek eleget.

Rajnai József alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott rendelkezés miatt el van zárva az ügyvédi hivatástól, mivel a kamarai tagságnak – mások mellett – legalább egy éves ügyvédjelölti, alkalmazott ügyvédi gyakorlat elvégzése a feltétele. Ez a rendelkezés szerinte hátrányosan megkülönbözteti a jogi szakvizsgával rendelkező jogászokat aszerint, milyen területen szerezték joggyakorlatukat, és kizárólag azokat engedi az ügyvédi kamara tagjai közé felvenni, akik az ügyvédi pályán szereztek legalább egy éves gyakorlatot.

Az Alkotmánybíróság december 17-én hozott határozatában elutasította az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 13. § (3) bekezdés d) pontja és (7) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság az eddigi gyakorlatát és a vizsgált rendelkezések jogalkotási történetét is figyelembe véve úgy találta, hogy a támadott jogszabályok nem teszik objektíve lehetetlenné az ügyvédi kamarai tagság feltételeinek teljesítését a jelentkezők számára. Éppen ellenkezőleg, az egy éves ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi gyakorlat letöltésének lehetősége minden – egyéb feltételnek megfelelő – személy számára megkülönböztetés nélkül nyitva áll, így a kamarai tagságért folyamodó személy akaratától függ, hogy a feltételeket teljesíteni kívánja-e. A határozat indokolása szerint az egyéves időtartam nem tekinthető aránytalannak az elérni kívánt céllal összevetve, különös tekintettel arra, hogy az ügyvédi munkára jellemző egyéni felelősségvállaláson túl mások mellett az elektronikus ügykezelés állandóan változó és alakuló rendjén át, az etikai szabályok kellő elsajátítására ez az időszak alkalmas. Nem befolyásolta az ügyben elfoglalt alkotmányossági álláspontot az indítványozó azon hivatkozása, amely szerint sem lakóhelyén, sem attól távolabb nem talált olyan ügyvédet, aki őt a megfelelő ideig foglalkoztatta volna. A testület szerint ahhoz ugyanis valóban minden ügyvédnek megvan a joga, hogy az általa szabadon választott ügyvédjelöltet, alkalmazott ügyvédet vegye alkalmazásba, másik oldalról ne kössön munkaszerződést olyan személlyel, akit alkalmazni nem kíván.

Alkotmányossági szempontból az a releváns kérdés – mutatott rá az Alkotmánybíróság –, hogy az ügyvédi kamarai tagság feltételét, mint valamely foglalkozás választásához való jogot a jogalkotó más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben és az elérni kívánt céllal arányosan korlátozta-e. Az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlatában elfogadott érvek alapján az ügyvédi hivatás magas szintű szakmai kvalitásainak fenntartását, ezáltal közvetetten az ügyfelek védelmének érdekét olyan értéknek tekinti, amely indokolhatja azt, hogy egy bárki által elvégezhető, kötelezően megkívánt speciális gyakorlati idő teljesítéséhez kösse a jogalkotó a kamarai tagságot. Az egyéves időtartam pedig nem tekinthető aránytalannak az elérni kívánt céllal összevetve, különös tekintettel arra is, hogy az ügyvédi munkára jellemző egyéni felelősségvállaláson túl mások mellett az elektronikus ügykezelés állandóan változó és alakuló rendjén át, az etikai szabályok kellő elsajátítására és internalizálására stb. ez az időszak alkalmas. Eképpen biztosítható, hogy a kamara tagjává vált ügyvéd az ügyfél érdekeinek magas szintű képviseletéhez szükséges tárgyi tudáson túl – amelyet a szakvizsga letétele igazol – a gyakorlati ismeretekkel is kellően tisztában van, feladata ellátásának első pillanatától kezdve.

A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt, amelyhez Szívós Mária alkotmánybíró is csatlakozott. A többségi véleménnyel ellentétben ők úgy gondolták, hogy a vitatott jogszabály alkotmányellenes, ezért meg kellett volna semmisíteni. Szerintük a vizsgált szabály az ügyvédi foglalkozásba belépés korlátozása, amely egyértelműen a pályán belül lévők érdekeit védi a más jogászi foglalkozásokból az ügyvédi pályára belépni kívánókkal szemben. Nem igazolható az sem, hogy az egyéni ügyvédi pályára lépni kívánó, ügyvédi képesítéssel (szakvizsgával) rendelkező, de addig nem ügyvédként működő jogász – bíró, ügyész, jogtanácsos – magasabb színvonalú ügyvédi, azaz jogi szakmai, munkát fog végezni, ha egy évet alkalmazott ügyvédként dolgozik. Bragyováék szerint ez annál kevésbé fogadható el, mert az ügyvédi foglalkozás önálló űzésére a valamennyi jogi foglalkozásra egységes jogi szakvizsga képesít.
 

  • kapcsolódó anyagok
ÜGYVÉDSÉG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG