Határtalan betegjogok

2013.05. 8. Jogi Fórum / Fábián Erika

Több ingyenes orvosi ellátást kaphatunk külföldön az év végétől, és megnőhet az uniós állampolgárok érdeklődése is a hazai magán-orvosi ellátások iránt. - Egy uniós irányelv most szélesebb utat nyit a Közösségen belül a gyógyítás szabad áramlása előtt.

Néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy az ország határain túl vegyünk igénybe orvosi ellátást, hiszen közismerten drága kiruccanásnak számított az is, amikor valaki külföldi útja alkalmával egészségügyi ápolásra szorult. Uniós állampolgárságunk azonban lassacskán feljogosíthat bennünket arra, hogy egy másik uniós tagállamban ugyanolyan ellátást kapjunk, mint amilyenben saját hazánkban részesülhetünk, s mindezt a társadalombiztosító kontójára. A határok nélküli gyógyítás-gyógyulás megszületésére jó esélyek vannak kilátásban, a megvalósításhoz szükséges eszközök kidolgozása mégis döcögősen halad.

Az Európai Unió jogalkotása a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelvével szélesebb utat nyitott a Közösségen belül a gyógyítás szabad áramlása előtt. A jogszabály fő célja, hogy biztosítsa a határokon átívelő gyógyító ellátások jogi kereteit olyan európai betegek részére, akik az orvosi kezelést nem saját hazájukban, hanem egy másik uniós tagállamban kívánják igénybe venni. Magyarországnak – akárcsak a többi uniós tagországnak - október végéig kell átültetnie saját jogába az irányelvben foglalt rendelkezéseket.

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyítás liberalizálására törekvés nem új keletű találmány az EU-szabályozásban. A Közösségen belül igénybe vehető térítésmentes vagy támogatott ellátások eddig is léteztek. Az egyik ismert ellátási típus az Európai Egészségbiztosítási Kártya, mely a külföldi utazás vagy hosszabb tartózkodás alatt szükségessé váló, halaszthatatlan ellátásokat biztosítja a kártya tulajdonosának. A finanszírozási háttér ebben az esetben úgy néz ki, hogy az ellátást nyújtó szolgáltató saját államának társadalombiztosítójától kapja meg az ellátás költségét, amely később elszámol a beteg államának biztosítójával. Ennek ellenére kisebb nagyobb önrészt (kb. 5-20 euró) szinte minden tagállamban így is köteles kifizetni a beteg. A másik ismert európai ellátási mód az E112-es nyomtatvány segítségével igényelhető, mellyel egyes otthon elérhetetlen ellátásokhoz juthatunk hozzá. Az ilyen szolgáltatásoknál minden konkrét ellátáshoz szükséges beszerezni a hazai társadalombiztosító előzetes hozzájárulását ahhoz, hogy az ellátás térítésmentes legyen a beteg számára. A kezelés helye szerinti önrészt ebben az esetben is meg kell fizetnie a gyógyulni vágyónak, a finanszírozási rendszer pedig az Európai Egészségbiztosítási Kártyához hasonló módon működik.

A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó irányelv az említett két ellátási típustól eltérő alapokra helyezi a gyógyítás egységesítését. A jogi norma rendezni kívánja, hogy milyen jogok illetik meg azokat a betegeket, akik más uniós tagállamban veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. A külföldi ellátás költségeinek megtérítését olyan mértékben kívánja biztosítani, mint amilyen mértékben a beteg saját államának szabályai szerint jogosult az adott ellátás térítésére. Természetesen – főként a rendszer fenntarthatósága érdekében – nem minden ellátás tartozik a norma hatálya alá, így a kórházi ellátások és egyes nagy költségigényű, vagy speciális, nagy kockázatú szakellátások költségeit nem téríti meg automatikusan a társadalombiztosítás, azokhoz a nemzeti hatóság előzetes engedélyét szükséges beszerezni. Leegyszerűsítve tehát, az irányelv legfőbb következménye, hogy az olcsóbb ellátások szabadon, előzetes engedély nélkül is igényelhetőek lesznek, míg a drágább ellátások megtérítését továbbra is engedélyeztetni kell.

Annak érdekében, hogy a betegek megalapozott döntést hozhassanak, ha egy másik tagállamban kívánnak gyógyító ellátást igénybe venni, az ellátást nyújtó tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy a betegek kérésre megfelelő tájékoztatást kapjanak a vonatkozó előírásokról és azokról az egészségügyi szolgáltatókról, ahol a támogatható ellátások igényelhetők.

Míg az Európai Egészségbiztosítási Kártya és az E112-es nyomtatvány által biztosított egészségügyi ellátások esetén a betegnek nem kell megelőlegezni az ellátás költségét, addig a határon átnyúló egészségügyi ellátások esetében a betegnek általában előre ki kell fizetni a felmerülő költséget, amit később saját államának nemzeti hatósa visszatérít számára.

Az egészségügyet érintő európai ítélkezési gyakorlat egyre inkább azt sugallja, hogy a gyógyító ellátások területén sem tarthatóak fenn a szeparált nemzeti piacok a jövőben, s az egészségügyi szolgáltatások szabad áramlása előtt is megnyílnak a határok. Az irányelv rendelkezéseinek átültetésével különösen a külföldön élő nyugdíjasok, a ritka betegségben szenvedők, illetve a legjobb egészségügyi színvonalhoz közeli, határ menti településen élők járhatnak jól. Magyarországon leginkább az ambuláns szolgáltatások piaca élénkülhet meg az irányelv hatására, így a külföldi betegek nálunk vélhetően az egyébként is olcsónak számító gyógyfürdő-szolgáltatásokat, rehabilitációs ellátásokat fogják keresni. A nyugati határ mentén működő magánpraxisok további élénkülésre számíthatnak. Mivel Ausztriában lehetőség van arra, hogy nem szerződött szolgáltatók gyógykezeléseit is finanszírozza a társadalombiztosítás, így az osztrák betegeknek a Magyarországon igénybe vett magán orvosi ellátásait is megtérítheti majd az osztrák biztosító.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EGÉSZSÉGÜGY