Az „engedélyezési” irányelv nem korlátozza a hírközlési különadót - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2013.07. 2. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Az „engedélyezési” irányelvvel nem ellentétes sem az elektronikus hírközlési szolgáltatókra Franciaországban kivetett különadó, sem a mobiltelefon–szolgáltatásokat terhelő máltai jövedéki adó. Az irányelv nem korlátozza a tagállamoknak az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását terhelő, nem igazgatási díjak kivetésére vonatkozó hatáskörét - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

Az „engedélyezési” irányelv1 lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatókra igazgatási díjat vessenek ki az e szolgáltatások nyújtására vonatkozó felhatalmazási rendszer fenntartására, valamint a szám és rádiófrekvencia-használati jogok megadására hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóság tevékenységeinek finanszírozása céljából. E díjak kizárólag a szabályozó hatóság által az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára nyújtott igazgatási szolgáltatások tényleges költségeinek fedezésére szolgálnak.

A C 485/11. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy

Franciaországban az elektronikus hírközlési szolgáltatókra kivetett különadó terheli a felhasználók által a szolgáltatóknak az elektronikus hírközlési szolgáltatás díjazásaként fizetett előfizetési díjakat és egyéb összegeket.

A Bizottság szerint e különadó ellentétes az irányelvvel, mivel az olyan igazgatási díjat képez, amelyet a szolgáltató tevékenységéhez vagy forgalmához kapcsolódó tényezők alapján, és nem a felhatalmazási rendszer tényleges költségei függvényében vetnek ki. Ezenkívül a Bizottság úgy véli, hogy ezen adó – ellentétben az irányelv követelményeivel – nem a nemzeti szabályozó hatóság tevékenységeinek finanszírozására szolgál. A Bizottság – mivel úgy ítélte meg, hogy a különadó nincs összhangban az irányelvvel – kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt Franciaország ellen2.

Ítéletében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy az irányelvben foglalt igazgatási díjak díjjellegűek, és kizárólag azt a célt szolgálhatják, hogy fedezzék az engedélyek kibocsátásával, intézésével, ellenőrzésével és az elektronikus hírközlésre vonatkozó általános felhatalmazási rendszer végrehajtásával kapcsolatos igazgatási költségeket. Következésképpen az olyan adó, amely tekintetében az adóztatandó tényállás3 az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacára való belépést lehetővé tevő általános felhatalmazási eljáráshoz kapcsolódik, az irányelv értelmében vett igazgatási díjnak minősül, és csak az abban meghatározott feltételek mellett vethető ki.

A Bíróság azonban megállapítja, hogy a szóban forgó adó esetében az adóztatandó tényállás nem kapcsolódik sem az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacára való belépést lehetővé tevő általános felhatalmazási eljáráshoz, sem pedig a rádiófrekvencia vagy számhasználati jogok megadásához. Ezen adó ugyanis a szolgáltató azon tevékenységével áll kapcsolatban, amely során az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújt a franciaországi végfelhasználóknak.

E tekintetben a Bíróság kimondja, hogy a vitatott adót nem vetik ki minden, általános felhatalmazással, illetve rádiófrekvencia vagy számhasználati joggal rendelkező elektronikus hírközlési szolgáltatóra, hanem csak azokra az általános felhatalmazással rendelkező szolgáltatókra, amelyek az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán már szolgáltatást nyújtanak a végfelhasználóknak. Az adót tehát nem az állandó felhatalmazással, illetve a rádiófrekvencia vagy számhasználati joggal rendelkezés puszta ténye alapján vetik ki, hanem az a szolgáltatónak a hírközlési szolgáltatások nyújtásában megvalósuló tevékenységéhez kapcsolódik.

Ilyen körülmények között a Bíróság kimondja, hogy a vitatott adó nem minősül az irányelv értelmében vett igazgatási díjnak, és így nem tartozik annak hatálya alá. Következésképpen a Bíróság elutasítja a Bizottság keresetét.

A C 71/12. sz. Vodafone Malta ügy

Máltán távközlési ágazatban működő szolgáltatók bíróságok előtt vitatják a mobiltelefon szolgáltatásokat terhelő jövedéki adó „engedélyezési” irányelvvel való összeegyeztethetőségét. E jövedéki adót – amelynek összege a szolgáltatások árának 3% át teszi ki – a felhasználók fizetik a szolgáltatóknak, amelyek aztán az adóhatósághoz továbbítják azt. A Qorti Kostituzzjonali (alkotmánybíróság, Málta) arra a kérdésre vár választ a Bíróságtól, hogy a szóban forgó jövedéki adó ellentétes e az irányelvvel.

A Bíróság azt a választ adja, hogy az olyan adó, amely tekintetében az adóztatandó tényállás nem az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacára való belépést lehetővé tevő általános felhatalmazási eljáráshoz kapcsolódik, hanem a szolgáltatók által nyújtott mobiltelefon-szolgáltatások használatához, és amelyet e szolgáltatások felhasználói viselnek, nem minősül az irányelv értelmében vett igazgatási díjnak. Végül a Bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a máltai bíróságnak kell megvizsgálnia a szóban forgó jövedéki adó valamennyi jellemzőjét, és hogy amennyiben e jövedéki adó ténylegesen fogyasztási adó, úgy nem ellentétes az irányelvvel.


1Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7 i 2002/220/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („engedélyezési irányelv”) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.).
2Hasonló, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások indultak Spanyolország (C 468/11. sz. ügy) és Magyarország (C 462/12. sz. ügy) ellen. E két tagállam a jelen ügyben Franciaországot támogatja.
3Adókötelezettséget keletkeztető jogi aktus vagy esemény.

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
HÍRKÖZLÉS
ADÓZÁS
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA