Sarccal a kamara felé

2013.09.27. Jogi Fórum / Sereg András

Miután az Alkotmánybíróság júliusban hozott határozatában közteherként értékelte a 2012-ben bevezetett kötelező kamarai hozzájárulást, nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a gazdasági kamara évente csaknem négymilliárd forintot szedjen be a „kötelező kamarai tagság előszobájában”.

Az Országgyűlés 2011. november 21-én fogadta el az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely magába foglalta a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosítását is. A kamarai törvény módosítása 2012. január 1-jétől kötelezte a gazdálkodó szervezeteket kamarai nyilvántartásba vételük kezdeményezésére, valamint arra, hogy évente fizessenek a kamarai közfeladatok ellátásához ötezer forint hozzájárulást. A módosítás azt is kimondta, hogy a nyilvántartásba bejegyzett gazdálkodó szervezetek részére a kamara térítésmentesen köteles gazdasági, pénzügyi, adózási és hitelhez jutási tanácsadást nyújtani, valamint üzleti partnerkeresésben és pályázatfigyelésben segítséget adni. Nem kis summáról van szó, hiszen ha minden vállalkozás befizetné az ötezer forintot, akkor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) évi csaknem négymilliárd forinttal gazdagodna.

A kötelező kamarai hozzájárulást csodálkozással vegyes értetlenkedés fogadta a gazdálkodó szervezetek részéről. Nem értették, ha a vállalkozások nem válnak kamarai taggá, akkor mi alapozza meg a regisztrációs és a fizetési kötelezettségüket. Dunai Péter, az MKIK főtitkára a hozzájárulást a társadalombiztosításhoz hasonlította, amit „mindenki fizet, ha beteg, ha nem”, illetve a szakképzési hozzájárulást hozta fel példának, ami annak a vállalkozásnak is kötelező, amely nem tart tanulókat, és nem kap utánuk normatív támogatást. Dunai Péter egy interjújában egyenesen úgy fogalmazott, hogy nincsen messze az idő, amikor kötelező lesz a kamarai tagság, hiszen „az egy fejlettebb rendszer, ez annak az előszobája”. Parragh László, az MKIK elnöke pedig idén májusban, a kamara küldöttgyűlésén úgy értékelte, hogy a kötelező kamarai regisztráció fontos lépés a gazdaság átláthatóvá tételében.

A törvénymódosítás hatálybalépése után a kamarai hozzájárulás közteherré minősítése és a törvényi felhatalmazás nélkül kötelezően szolgáltatandó adatok ellen emelt szót a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE). Az egyesület szerint a kamarai regisztráció egyes műveletei ütköznek az azt elrendelő jogszabállyal, a számviteli és adózási előírásokkal. Az MKIK pedig olyan adatokat kér, amire nincs jogszabályi felhatalmazása. A regisztrációs díj nem közteher, mert nem az államháztartást illeti – állították az MKOE szakértői, akik szerint a közteherré minősítés ütközik a kamara közhatalmi hatáskörének hiányával. A könyvelők azt is nehezményezték, hogy a kamara olyan adatokat kér a vállalkozásoktól, amelyeket a törvény egyáltalán nem említ: például a gazdálkodó szervezet vezetőjének mobiltelefonszámát, vagy a vállalkozás bankszámlaszámát.

2012 februárjában – egy kft. képviseletében eljárva – Tordai Csaba ügyvéd alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozónak formai és tartalmi kifogásai is voltak. Szerinte a törvényjavaslat benyújtása házszabályellenesen történt, mert a módosító indítványt a részletes vita után, közvetlenül a zárószavazás előtt terjesztették be be, így az Országgyűlés nem is tárgyalhatott volna róla. Tordai Csaba kétségbe vonta, hogy a kamarai hozzájárulás közteher lenne, hiszen az Alkotmánybíróság korábban már kimondta, hogy köztehernek elsősorban az államháztartás javára teljesítendő befizetés számít, és hogy a kamarai bevétel nem minősül szoros értelemben véve az állam által közcélokra felhasználható bevételnek. Az indítványozó szerint a kamarai szolgáltatások finanszírozása nem minősül olyan közérdeknek, amely miatt tagságtól független kamarai hozzájárulás előírható lenne. Az ügyvéd elismerte ugyan, hogy a kamarák köztestületek, de vitatta közhatalmi hatáskörüket. Szerinte ugyanis a tanácsadás, partnerkeresés, pályázatfigyelés – vagyis azok a szolgáltatások, amelyeket a törvény ír elő számukra – nem közhatalmi jellegűek. A kamara szolgáltatásaihoz nem fűződik közérdek, ezek nem olyan tevékenységek, amelyeket közérdekből szervez meg az állam, korlátozva a tulajdonhoz való jogot

Az Alkotmánybíróság július 15-én hozott határozatával elutasította az alkotmányjogi panaszt. A 3149/2013. (VII. 24.) AB határozat indokolása emlékeztetett, hogy a gazdasági kamarákról szóló korábbi, 1994. évi XVI. törvénnyel kapcsolatban mind a kötelező kamarai tagságról, mind a kötelező működési hozzájárulásról döntött az Alkotmánybíróság. A 38/1997. (VII. 1.) AB határozat leszögezte: „a gazdasági kamarákról szóló törvény egészének alkotmányossági vizsgálatához döntő szempont, hogy a gazdasági kamarák valóban közfeladatot látnak-e el. A közfeladat fogalmát jogszabály nem határozza meg. A Ptk.-nak a köztestületeket a magyar jogba ismét bevezető rendelkezéseihez készült indokolás szerint közfeladat általában olyan feladat, amelyet egyébként az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene megvalósítania. Ebben a körben a közfeladat kétségkívül közigazgatási feladat, amelyhez a köztestületnek megfelelő hatáskörökkel is rendelkeznie kell; a köztestület az állam és a helyi önkormányzatok mellett egy harmadik, önálló válfajt, a testületi önkormányzatot valósítja meg. A közfeladat azonban nem korlátozható az igazgatási feladat (kötelező) ellátására. Az állam által igényelt tanácsadó közreműködés is lehet közfeladat.” A testület az 1252/B/2010. AB határozatban pedig megállapította, hogy közfeladatnak minősül a köztestületi formában működő szervezet tagjai által végzett tevékenységhez szorosan kapcsolódó, azokat nagymértékben elősegítő nyilvántartások vezetése is.

Az Alkotmánybíróság elnöke, Paczolay Péter előadó alkotmánybíró által jegyzett határozat indokolása hangsúlyozta: „Az indítványozó álláspontjával ellentétben nem minden közfeladat ellátása minősül közhatalmi tevékenységnek, így nem feltétlenül követelhető meg a közhatalmi, hatósági feladatkör a közfeladat ellátásának megvalósulásához. Egyes kamarák ellátnak, más kamarák már egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem látnak el hatósági típusú feladatot, de közfeladatot igen, miután közfeladat lehet a gazdaság- és üzletélénkítésben részvétel, az adott gazdasági terület összérdekének meghatározása, a gazdálkodó szervezetek összefogott és átlátható működése elősegítését célzó nyilvántartások vezetése, üzleti környezetet élénkítő tanácsadás stb. is.”

Az Alkotmánybíróság a jogállamiságot, az országgyűlési képviselők tevékenységéhez fűződő garanciákat, a megfontolt törvényalkotást veszélyeztető olyan eljárási hibát nem állapított meg, amely a közjogi érvénytelenség megállapítására alapot adott volna. A határozat szerint a hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége a kamarával tagsági viszonyban nem állók részéről elsősorban az állam által delegált közfeladat finanszírozásához történő részleges hozzájárulásként értékelhető. Az alkotmánybírák a kifogásolt szabályozásban megjelenő kamarai hozzájárulást közteherként értékelték, és megállapították, hogy a gazdálkodó szervezetek éves eredménymutatóitól, bevételétől függetlenül is, önmagában a társasági vagyonhoz és gazdálkodási tevékenység végzése folytán fennálló teherviselő képességhez mérten az évi egyszeri 5000 forint fizetési kötelezettség nem minősül aránytalannak, eltúlzott mértékűnek.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
GAZDASÁGI JOG