A meggymagos kálváriája - Demeter-per - Egy híres ügy a magyar jogtörténetből

2016.10.22. Jogi Fórum / Sereg András

A meggymagos kertész története hűen tükrözi a múlt századi magyar (agrár)történelem abszurditásait: Demeter Béla 1952-ben és 1971-ben is üzérkedőként került rács mögé, mert a korabeli igazságszolgáltatás bűnözőnek és nem üzleti zseninek tartotta az élelmes vállalkozót.

Úgyszólván mindenki hallott a meggymagos históriájáról, igaz, kevesen ismerik pontosan a történteket. Az egyik városi legenda szerint Demeter ingyen szerezte meg a konzervgyártól a kidobott meggymagot, hogy jó pénzért továbbadja a gyógyszergyárnak. Egy másik változat úgy szól, hogy tisztességtelen haszonszerzés miatt bíróság elé állították és lecsukták, ahonnan csak a rendszerváltozás után szabadult. De mindkét történet sántít.

Demeter Béla egy kilencgyermekes családban nőtt fel Szegeden. Édesapja rózsakertész volt, és annak tanította a fiait is. A család sokat dolgozott, de jól is éltek a virágtermesztésből. A Rákosi-rendszer azonban nem nézte jó szemmel a maszek kertész sikereit, ezért kuláklistára tették, majd három felnőtt fiát – köztük Bélát is – letartóztatták. 1952-ben összesen tizenöt év börtönbüntetést szabtak ki hármójukra hasonló vádak miatt, mint ahogy akkoriban a kuláknak bélyegzettekre szoktak.

A kuláküldözés 1951–1952-ben ért a tetőpontjára. Tóth Judit történész „A beszolgáltatás végrehajtásának eszköztára és alkalmazása Pest megyében” című értekezésében (2011) említ egy hihetetlen esetet, amikor sehogy sem tudták rábizonyítani egy volt csendőrre, hogy kulák lett volna, ezért a tehenét (!) minősítette kuláknak az első- és a másodfokú bíróság is. „A bíróságokkal szembeni kívánalom volt tehát, hogy az állampárti vezetés elvárásaihoz, azaz az MDP parasztpolitikájához igazodó ítéleteket prezentáljanak. Ez egyet jelentett azzal, hogy meghatározott társadalmi csoportból meghatározott számú gyanúsítottnak kellett a vádlottak padjára kerülnie, azaz az osztályhelyzet alapján történő elvszerű válogatás mellett annak számszerűségére is utasításokat adtak.”

Demeter Béla két és fél évig ült a szegedi Csillagbörtönben, de a raboskodás nem törte meg, mert szabadulása után megvásárolta azt a kéthektáros földet, ahol a nagyapja is gyümölcsfa csemetéket nevelt. Néhány év múlva már ő látta el facsemetékkel az állami kertészeteket.

Az újabb fordulat akkor következett be, amikor egy igen eredeti megoldást talált a meggyfa csemeték hiányára. Demeter fillérekért (hajszálpontosan: kilónként négy forintért) negyven mázsa meggymagot vásárolt a kecskeméti konzervgyártól. Először a konzervgyár vezetői nem is értették, mit akar tenni az ipari hulladékkal, és csak a kertész kimondott kérésére határoztak meg felvásárlási árat. Demeterék a negyven mázsa meggymagot megmosták, kiszárították, majd kiválogatták a vetőmagnak használható szemeket, amelyekből facsemeték nevelhetők. A feldolgozott vetőmag kilóját negyvennégy forintért értékesítették. „Én a szemétből csináltam aranyat, mások meg az aranyból csináltak szemetet” – kommentálta utóbb az ötletét.

1971 augusztusában egy autó állt meg a házuk előtt, amelyből Szabó László újságíró, a Kék fény című tévémagazin műsorvezetője és Dobos János őrnagy, a műsor állandó szakértője szállt ki. Mivel Demeter Béla, akit riportügyben kerestek, éppen a kertészetben dolgozott, fia, Demeter Dénes fogadta a vendégeket. Jól ment a kertészet, a bevételekből szép családi ház épült. Szabó László közölte, hogy valami csaló építési vállalkozóról csinálnak riportot a Kék fénybe, akiről megtudták, hogy Demeteréket is becsapta. A riporter az otthonlévő fiút a házuk elé állította, hogy ott beszélgessenek. Az alábbi beszélgetést a következő Kék fény sugározta:

Szabó László: A Demeter család villáját szintén Horváth Jenő építette magánvállalkozásban.

Demeter Dénes: Felépült, de rengeteg utánajárással, és nem tudni, hogy honnan, milyen anyagból.

Sz. L.: Tudja Ön, hogy mennyit fizetett az Ön édesapja Horváth Jenőnek? Tehát, hogy ez az épület mibe került körülbelül?

D. D.: Olyan 800 ezer körülbelül, mert a kerítést azt külön csinálta, hát, az is egy féléves munka volt.

Sz. L.: Hány szobás a villa?

D. D.: Ötszobás.

Sz. L.: Garázs?

D. D.: Van egy két férőhelyes garázs, és…

Sz. L.: De van is benne kocsi?

D. D.: Van, van…

Sz. L.: Három kocsi van?

D. D.: Kettő.

Sz. L.: De láttam egy harmadikat is. Az?

D. D.: …

Sz. L.: Nem az Önöké?

D. D.: De az, de a Moszkvicsot most adjuk el.

Sz. L.: Értem. Mi az édesapjának a foglalkozása?

D. D.: Kertész.

Sz. L.: Csemetefákkal…

D. D.: Díszcserje, cserje.

Sz. L.: Persze. Akárki azért nem tud 800 ezret összekeresni, bármennyit is dolgozik.

D. D.: Hát, az biztos. De megdolgozott érte.

A fiú érezte, hogy a riportert valójában nem az állítólagos csaló, hanem jóval inkább a család anyagi helyzete érdekelte. Szabó még évtizedekkel később is meg volt győződve Demeter bűnösségéről: „Az a haszon, amit ő csinált a meggymaggal kapcsolatban, azt én nem egy szakmai bravúrnak tartom, hanem egy szakmai stiklinek.”

Az ominózus riport után megfagyott Demeterék körül a levegő. Egy kis fekete autó állandóan követte őket. Két hét múlva a rendőrség házkutatást tartott náluk, és Demeter Bélát üzérkedés gyanújával letartóztatták. A fogdában Szabó találkozott a gyanúsítottal, de az interjú inkább hasonlított egy kőkemény kihallgatáshoz, mint egy tévés beszélgetéshez.

A nyomozás során a rendőrséget leginkább az érdekelte, hol van a meggymagokból összejött pénz, amire a gyanúsított lakonikusan azt felelte: „Kérem, menjenek Budakalászra, és megtalálják a földben.”

Hiába tett meg mindent ügyvédje, Berend György, a bíróság üzérkedés bűntette miatt első fokon négy és fél év szigorított börtönbüntetést szabott ki, amit másodfokon három év két hónapra mérsékeltek. Demeter Béla két évtized után ismét a szegedi Csillagbörtön lakója lett.

A képen: Demeter Béla Zolnay Pál „Törjünk fel egy meggymagot” című dokumentumfilmjében (1995)

Az akkor hatályos Büntető törvénykönyv, az 1961. évi V. törvény 299. §-a úgy rendelkezett, hogy üzérkedést valósít meg az, aki jogosulatlanul kereskedelmi tevékenységet folytat vagy vállalkozást tart fenn, illetőleg áruval gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedést űz, vagy azzal árdrágításra alkalmas módon üzérkedik. Minősítő körülménynek számított, ha az üzérkedést üzletszerűen, netán jelentős mennyiségű vagy értékű árura követték el.

Mai szemmel nézve a tényállás több sebből vérzik: hogyan lehetséges ugyanazt a körülményt, ami alapesetben szükségképpeni, a súlyosabb minősítés elemeként is értékelni? Aztán ott van a magyar jog régi „gumicsontja”, a „jelentős mennyiség”. Mihez képest jelentős mennyiség? Az ellátottsághoz, a piaci viszonyokhoz? A hatvanas-hetvenes években piaci viszonyok csak a kapitalista országokban voltak. Ami az ellátottságot illeti, a hetvenes évek elején már három kiló banán is kimerítette a jelentős mennyiség fogalmát. És három kiló alma?

A bizonytalan büntetőjogi fogalmak kapóra jöttek a Kádár-rendszernek, amely 1971–72-ben – elsősorban szovjet nyomásra – fokozatosan kezdett kihátrálni a gazdasági reformok mögül. A keményvonalas politikusok elérték, hogy Nyers Rezsőt, akinek a neve az MSZMP Politikai Bizottságának tagjaként összeforrt az új gazdasági mechanizmus fogalmával, leváltották. A politikus Zolnay Pál Törjünk fel egy meggymagot” című dokumentumfilmjében (1995) elismerte, hogy a reform bukásával egyidejűleg a leleményes maszekokból néhány nap alatt bűnözők, üzérkedők lettek. „Ezek mind-mind arra irányultak – utalt az üzérkedés vádjával indított perekre –, hogy a piaci szabadságot korlátozni kell, és az akkori gondolkodás szerint erkölcstelen jövedelmeket pedig részben meg kell gátolni, részben büntetni kell, ha már egyszer ezek létrejöttek.”

Demeter Béla mindamellett azért kerülhetett a hatóságok látóterébe, mert kezük ügyébe került régi aktája, amelyből kiderült, hogy korábban már elítélték üzérkedésért. A fia, Dénes szerint „igyekeztek példát statuálni, tehát megállítani, meghúzni egy határt, egy jövedelmezőségi határt, hogy ettől ne tovább. Tehát nehogy az embereknek eszébe jusson, hogy most már aztán itt a kapitalizmus, és most már aztán el lehet engedni a gyeplőt.”

Amikor másodszor is elhagyta a börtönt, Demeter Béla cukorbetegen újra nekifeszült, ki tudja hányadszor, hogy felvirágoztassa a családi vállalkozást. Erőfeszítéseit ismét siker koronázta. A rendszerváltozás után nyolc évvel abba földbe temették el, amelynek egész életét szentelte.

A képen: Demeter Dénes

  • kapcsolódó anyagok
JOGTÖRTÉNET