A Jogtudományi Közlöny 1890. évi 2. számában jelent meg Gruber Lajos írása A fegyenczek földmunkákkal foglalkoztatása témakörben. Az írást teljes terjedelemben közöljük.

„A fegyenczek földmunkákkal foglalkoztatását

 

négy év óta kiséreli az osztrák igazságügyminisztenum Pichs min. tanácsos kezdeményezése folytán és ezen kisérletet — a mint Marcovich Antal, a laibachi cs. k. férfi-fegyház igazgatója, jelentésében mondja — fényes siker koronázta. Hogy lehetőleg kerüljék Ausztriában a kártékony versenyt a szabad munkával, beszüntették a fegyintézeti munkagyárakban magánosok részére a munkát és most már csakis kincstári szükségletek kielégitésére szolgáló czikkek készittetnek azokban. Az igy rendelkezésre álló munkaerőket az osztr. minisztérium 1886 óta kezdte földmunkáknál is alkalmazni. Ezzel a fegyenczek egészségi állapota is jelentékenyen javult. Karinthiában a gyönyörű Gail völgyben, távol a törzsintézettől, először használtak 65 fegyenczet az ottani patak szabályozására; ezek a monarchia más tartományából valók és katonai fegyelmük, szorgalmuk és a munkánál tanusitott kitartásuk által a mérnökök csodálkozását, valamint a szabad lakosság élénk érdeklődését keltik fel. Nem csak fegyenczek, hanem szabad munkások — olaszok — is dolgoznak az emlitett szabályozásnál. Ha azonban a fegyenczek munkáját a szabad munkásokéval összehasonlitják, akkor ez ép oly különböző, mint maga az észlelhető haladás a munkánál. A fegyenczek egy utász-szakaszhoz hasonlitanak, melyet a melléjük rendelt 8 őr mintegy altisztekként vezet és ellenőriz. Két sorban, mint a katonák felszerelve állanak a munkások az árokban, jobbra és balra repül a kiemelt anyag, ugy hogy a gát láthatólag eléri az előirt magasságot. A munka nagyon megfeszitő és fárasztó. Mindennek daczára egy munkás naponkint egy 4 m3-nyi mennyiséget emelhet ki; ez oly mennyiség, hogy erre a mérnökök az előirányzat készitésénél nem is számitottak. Másként áll a dolog a szabad munkásoknál. Fegyelemről ezeknél nem lehet szó és a mi a munkát illeti, ezek aránylag 1/3-dal kevesebbet dolgoznak, mint a munkánál alkalmazott krajnai fegyenczek. A naponkinti munkaidő eltart reggeli 5 órától déli 12 óráig és d. u. 2 órától esti 1/2 8 óráig. A fegyenczek az épitészeti vezetőség részéről fejenként és naponkint 65 krnyi napszámban részesülnek, a mi igen olcsó munkaerőnek mondható. Már 1886 május vége óta tartózkodik a fegyencz-detachement Kötchachban (Tirol és Olaszország tőszomszédságában) csakis egy főőr vezénylete alatt, ki mellé 8 őr van rendelve és még egy jelentékenyebb kihágás sem fordult elő a fegyelem ellen. Az egészségügyi viszonyok kitünők, mert sulyos megbetegedések épen nem fordulnak elő és kezdetben csupán fáradtság miatt panaszkodtak az emberek. De az egészséges levegő, a jó ivóviz és az egészséges élelmezés nem sokára ezen bajt is elenyésztették. Kötschachban a fegyenczek egy várszerű házban vannak elhelyezve, a hol a konyha is létezik. A rabok élelmezése saját regieben történik itt. A fegyenczek szilárd fegyelmét a következő eset illustrálja. F. év augusztus 14 dikén a fegyenczek lakházával határos postaépületben tüz ütött ki. A fegyenczek ekkor már 1/4 órai távolságban fekvő munkahelyen voltak. Az első vészjelzés hallatára saját elhatározásukból kérték, hogy a mentés munkájánál résztvehessenek és ebbeli kérelmük teljesive is lett. Az őrök vezénylete alatt a tüz szinhelyére siettek. A detachement egy része a legnagyobb veszélyben forgó herczeg Porzia-féle palotába dirigáltatott, mely a fegyenczek elhelyezésére szolgál. Itt minden, a házban levő ingóságot megmentettek. Egy más részük szakaszokra osztva a tüzoltóparancsnok rendelkezésére lett bocsátva és a tüzi fecskendőkhöz beosztva, mig a többiek az oltással és más tárgyak elhordásával voltak elfoglalva. A fegyenczek és az őrök magaviselete hősies volt. A lakosság a legnagyobb hálával van eltelve irántok és bizonyitja, hogy ha a fegyenczek nem lettek volna jelen, akkor egész Kötschach a lángok martalékává lett volna. A tüzoltóság minden felhivásának legottan engedelmeskedtek és kivált a katonai fegyelem volt itt mérvadó. A járásbiró a detachement szolgálatait a legáldásosabbnak jelentette ki és különösen kiemeli bátor és félelem nélküli magatartásukat, mert a Kötschachban alkalmazott 200 szabad munkásnak segélye elégtelen és fegyelem nélküli volt, mert már délután 5 órakor elszéledtek és nem lehetett többé ezeket teljes számban és egységesen müködésbe hozni. A fegyenczek azonban bátran kitartottak. A hol a szabad munkások elhagyták helyeiket, ott erélyesen hozzáláttak a munkához és versenyeztek a tüzoltósággal. A várt, a templomot, a paplakot és a klastromot egyedül ők mentették meg. A lakosság rendkivül dicséri a fegyencz-osztályt annál is inkább, mert a szabályozási munkának általuk létesitett eredményeit is kitünőknek tartják. A tüz elfojtása után a fegyenczek szabályszerüen sorakoztak és létszámuk teljes volt. Az ottani helyi lapok is dicsérve emlékeztek meg a fegyenczek vitéz viseletéről. Egy tudósitás a következőket mondta: «. . . . Diese «Verlorenen» retteten die Ortschaft vor gänzlichem Ruine.» Továbbá kiemeli e lap a fegyenczek nagy szorgalmát, ezek kitartását és példaszerü viseletét a vizszabályozásnál. Ugyanezen tulajdonságokat mutatták ezek a nagy tüzvésznél is és e lap megjegyzi, hogy a fegyenczek nélkül, kik egész éjen át teljes kimerülésig dolgoztak, a plébánia temploma és a helység másik fele kétségtelenül elveszett volna; mindez mindennemü szökési kisérlet nélkül történt, a mi a rettenetes zavarnál könnyen lehetséges lett volna; mindebből kitűnik, hogy az eszme, mely szerint a fegyenczeket földmunkával foglalkoztatják, kitünőnek mondható.

      Ezen tevékenység elismerése fejében az uralkodó a kötschachi fegyencz-detachement főőrének az ezüst koronás érdemkeresztet adományozta; valamennyi fegyencznek elengedte a bőjtnek itéletileg kiszabott büntetés-szigoritását az egész büntetési idő tartamára nézve és 16 fegyencznek jelentékenyen leszállitotta itéletileg kiszabott büntetését. Mult év szept. 26-án a gráczi főügyész ünnepélyesen és lélekemelő módon hirdette ki az uralkodó kegyelem eme tényét. Az ünnepély segédlet melletti misével kezdődött az ünnepiesen feldiszitett és kivilágitott plébánia templomában.

      Innét az ünnepi vendégek egy e czélra átengedett gyümölcsösbe vonultak, hol egy réten az uralkodó képével diszitett szónoki állvány volt elhelyezve. Miután a fegyenczeket felállitották és az ünnepi vendégek, valamint a helybeli lelkészek megjelentek az ünnepély szinhelyén, melyen nagyszámu közönség is jelen volt (a környékből számos dalárda, más egyletek és egy zenekar is megjelent), akkor a főügyész foglalta el a szónoki emelvényt és gyujtó beszédben ecsetelte az ünnepély nagy jelentőségét, melyben különösen arra utalt, hogy a fegyenczek mintaszerü magaviselete a munkaidő alatt és feláldozó önkénytes tevékenységük a tüzvésznél azt bizonyítják, hogy az osztrák fegyintézeteknek humán és a fegyenczek nevelésére és javitására irányuló intézményei teljesen beválnak és hogy az első kisérlet fegyenczekkel földmivelési munkáknál teljesen sikerültnek mondható. Ez után következett a kir. kegyelmi ténynek kihirdetése német és szlovén nyelven. Ennek a fegyenczek előtti kihirdetését egy szlovén beszéd előzte meg, mely hatalmas benyomást gyakorolt a fegyenczekre. Nem egy fegyencz szemében voltak láthatók a meghatottság könyüi és megható látvány volt, midőn a 16 fegyencz, kiknél a büntetés egy részét elengedték, egyenkint előlépett és mély megindulásról tanuskodó hangon köszönetet mondott. Egy fegyencz valamennyi megkegyelmezett nevében egyszerű szavakban kifejezte köszönetét és kérte, hogy ezt a király tudomására juttassák. Végül az őrségnek szóló miniszteri dicsérő dekretumok kiosztása után szónok megköszönte az ünnepi vendégeknek az ünnepélyen való megjelenését és köszönetet mondott mindazoknak, kik hozzájárultak az ottani fegyencz-telep missiójának sikeréhez és beszédét az uralkodó éltetésével végezte, mihez valamennyi jelenlevő lelkesülten hozzájárult. Ezen ünnepély tulnyomólag azok számára lett rendezve, kiket az emberi társadalom kebeléből kitaszitott.

      A munkát 1886 november 30-án befejezték Kötschachban és akkor a fegyencz-telep ismét bevonult az anyaintézetbe. A fegyenczek 7262 napig dolgoztak naponkinti 65 krajczárért és összesen bevételeztek 4719 frt 80 krt. Ebből a fegyenczekre eső jutalék kitett 726 frt 17 1/2 krt és az államra eső 3993 frt 62 1/2 krt. Ezzel szemben különböző kiadások merültek fel u. m.: a fegyenczek szállitásának dija, fuvarköltségek, az őrök pótlékai, a fegyenczek bor-pótlékai, lakbér, orvosi tiszteletdij stb. összesen 3182 frt 53 1/2 krnyi magasságban ugy, hogy az állam tiszta jövedelme 811 frt 9 krt tett ki. Ez naponkint és fejenkint számitva 11’3 krnyi tiszta jövedelmet tüntet fel, mely összeg kicsinynek mondandó ugyan, ez azonban a mindennapi élelmezési költségek felénél valamivel többet mégis fedez. A jövő campagne-nál — mondja a laibachi fegyházi igazgató — 80 krnyi napszám is lenne követelhető, mert a szabad munkások naponkint 1 frt 40 krtól 2 frtig terjedő napszámot kapnak. És ezen fölemelendő napszám még mindig mérsékeltnek mondható szemben azon megbizható, állandó és erős munkaerővel, melyet a fegyintézet szolgáltatott. Az osztrák képviselők ismételten ismerték el az osztrák kormánynak a fegyenczek földmivelési foglalkoztatására irányuló tevékenységével elért sikereket. Az idén ismét elkezdték a fegyenczeket a szabadban foglalkoztatni és e czélra jelenleg már két fegyencz-detachementja a laibachi fegyintézetnek — mely mintegy kisérleti állomást képez — van müködésben Karinthiában záporpatak-szabályozásoknál. Az egyik ismét Kötschachban, a másik azonban Kleblach-Lindben, mely hely 2400 lábbal magasabban fekszik mint Kötschach, t. i. az 5436 lábnyi magas Stifflitzalp-on. Az utóbbi detachement ott fent külön lakást (barrakk) létesitett és itt mindennemü nehézségekkel kell megküzdeni. A teher- és élelmiszer-szállitás csakis teherhordó állatok segélyével lehetséges és a felérkezés 3 1/2óráig tart. A barrakk körül, mely közvetlenül a munkahely mellett van, vadon uralkodik. Mindennek daczára csak 3 őr esik 30 fegyenczre, kiknél vasfegyelem uralkodik. A laibachi fegyintézeti igazgatóság azon elvből indul ki, hogy a fegyintézet mindenekelőtt javitó-intézet kell hogy legyen és ugyanazért különös figyelmet fordit a fegyenczek nevelésére és ennél a fegyenczekkel való megfelelő bánásmód jó eredményeket is szül.

Dr. G. L.