Az Eiffel-torony pénztárosai kilenc évig zavartalanul dolgoztak saját zsebre, anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna a Szajna-parti építészeti attrakció évi 50 millió euróra (mintegy 12,5 milliárd forint) rúgó bevételéből egy évtizednyi idő alatt elsikkasztott 3-4 millió euró (750 millió – egymilliárd forint) hiánya.
Az “ötletgazda” személye egyelőre ismeretlen, az Eiffel-torony hasznosító társaság (SNTE) a 320 méteres vasszerkezet négy lábánál üzemelő pénztárak 27 alkalmazottja közül 15 ellen tett feljelentést a komputerek magáncélú haszonszerzés szándékával történt manipulálása címén. A szorgos kasszakezelők közül valamelyik 1993-ban, a jegykiadás számítógépes rendszerének bevezetésekor eszelte ki, hogy ha a komputervezérlésű pénztárgépből időnként kishibásan, mondjuk elmosódott nyomtatással kikerülő belépőjegyeket csak virtuálisan semmisítik meg, a valóságban azonban érvényesként eladják, havonta tisztességes mellékjövedelemre tehetnek szert.
Nyilván kellett valamiféle szakértelem a komputerdefekt előállításához, de nem lehetett túl bonyolult az eljárás. Az utóbbi években már naponta többször is beállt a jövedelmező “üzemzavar”: a kasszakomputer sorozatban állította elő a selejtes jegyeket, melyeket a pénztárosok a hivatalos tarifáért kiadtak a türelmesen várakozó turistáknak, anélkül, hogy az ellenértéket beütötték volna a gépbe, hiszen a hibás árut nem szabad forgalomba hozni.
A kollektív csapolás talán még mindig tartana, ha a párizsi Városházán tavaly tavasszal hivatalba lépett szocialista önkormányzatot ambiciózus újítási tervekkel bombázó vadonatúj összetételű SNTE egy hónapja el nem határozza, hogy kényelmesebbé teszi a francia főváros jelképéhez évente elzarándokoló 6 millió turista életét. Azon gondolkodtak, mi módon lehetne ésszerűsíteni és meggyorsítani a hosszú sorban állást igénylő jegykiadást, vagy esetleg elővételi lehetőséget biztosítani a város több pontján az érdeklődőknek.
A helyzetfelmérés és adatgyűjtés közepette ugrott ki, hogy a komputerekben szereplő jegyeladás és a toronyra feljutó turisták létszáma között évi 50 ezres különbség mutatkozik, s hogy az informatikai rendszer feltűnően sűrűn gyengélkedik. A jelenlegi becslések szerint kilenc év alatt 450 ezerrel több látogató kereste fel a világ legnépszerűbb látványosságát, mint amennyi az SNTE pénztárgépei szerint szabályosan megváltotta a belépőt. A csalás felfedése óta egyetlen komputerhiba sem fordult elő, és ezek után nincs csodálnivaló azon sem, hogy a bevételek is növekedtek. A közmondásbeli sánta kutya azonban ebben a történetben kitartó hosszútávfutónak bizonyult.
