Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

A jegybank panasza - Decemberi Ab-mustra

2019.01. 3. Jogi Fórum / Sereg András

Van-e jogosultsága a Magyar Nemzeti Banknak mint közhatalmat gyakorló szervezetnek alkotmányjogi panasszal élni? - Egyebek között erről is döntött decemberben az Alkotmánybíróság. A tizenöt alkotmánybíróból nyolcan igennel feleltek. - Az év vége legjelentősebb és legérdekesebb döntései

Rendelkezik-e az állam alapjogokkal? – IV/557/2018.

Az Ab december 11-én megállapította, hogy a Kúria Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az indítványozó Magyar Nemzeti Bank (MNB) alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletei ellen. Az ügy háttere: az MNB ellenőrizte egy befektetési társaság működését, majd kezdeményezte a társaság felszámolását, és vizsgálatot indított a társaság igazgatósági tagjával szemben. A vizsgálat eredményeképpen az igazgatósági tagot felügyeleti bírság megfizetésére kötelezték egy olyan határozatban, amelyet a bank egyik alelnöke írt alá „átruházott kiadmányozási jogkörben” eljárva, a „Pénzügyi Stabilitási Tanács felhatalmazása alapján”. A megbírságolt igazgatósági tag a kiadmányozás visszásságaira hivatkozva kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság hatályon kívül is helyezte azt, míg a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, mert a Kúria alaptörvénybeli kötelezettsége ellenére nem vette figyelembe a jogszabály célját. A bírói döntés önkényessé vált, mert kilépett abból a jogértelmezési keretből, amelyet számára az Alaptörvény előírt. Az Ab szerint a kiadmányozás fogalmának tartalma eltérő a hatósági és a bírósági eljárások esetében. A bíróság esetén a kiadmányozás a bíró által meghozott és aláírt döntés további példányainak hitelesítését jelenti. A közigazgatási, és főként a hatósági eljárásban a kiadmányozás emellett a döntés tényleges meghozatalát is magában foglalhatja. A határozathoz Pokol Béla, Szabó Marcel és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó, Salamon László, Schanda Balázs, Stumpf István és Szalay Péter különvéleményt csatolt. Az alkotmánybírák álláspontja elsősorban abban a kérdésben tért el, hogy a MNB-nek mint közhatalmat gyakorló szervezetnek van-e jogosultsága alkotmányjogi panasszal fordulni az Ab-hoz abban az esetben, ha hatósági jogkörben meghozott döntését bíróság megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi. Schanda Balázs szerint nem, mert az az Alaptörvény szövegszerű értelmezésével nem igazolható a hatásköri aktivizmus. Hörcherné Marosi Ildikó arra mutatott rá, hogy az államnak önmagával szemben nem keletkezhet alapjogi igénye, mert az állam nem rendelkezik alapjogokkal. „Mindebből csak az következik, hogy az alkotmányjogi panasz – mint speciális, kifejezetten és kizárólagosan az alapjogok védelmére szolgáló speciális jogorvoslat – az állam és az állami szervek számára nem áll rendelkezésre.” Stumpf István szerint is egy közigazgatási hatóságnak nincs alapvető joga, nem élhet alkotmányjogi panasszal a határozatát hatályon kívül helyező és a hatóságot új eljárásra kötelező bírói döntéssel szemben. (Eladó: Sulyok Tamás)

Nem alaptörvény-ellenes a plakáttörvény – II/1483/2017.

Az Ab december 11-én elutasította a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 11/G. §-a és 15/A. §-a ellen irányuló indítványt, amelyet ötvenöt országgyűlési képviselő jegyzett. A kifogásolt rendelkezések a médiahirdetési felület értékesítőjére és a reklámozóra tartalmaznak előírásokat, ha a reklámozó a költségvetésről szóló törvényben nevesített, támogatásban részesülő személy. Az indítványozók álláspontja szerint a módosítás közjogilag érvénytelen, mert megalkotására a házszabályi rendelkezéseket sértő módon került sor. Az indítványozók azt is kifogásolták, hogy ugyan a köztársasági által eredetileg megküldött törvény szövegétől eltérő, új jogszabályt alkotott. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a Házszabály valamely rendelkezésének megsértése nem eredményezi automatikusan a törvény közjogi érvénytelenségét. Az Alaptörvény sérelme akkor állapítható meg, ha a törvényhozási eljárás a Házszabály közvetlenül az Alaptörvényből fakadó rendelkezéseit sérti. Ez az értelmezés összhangban van történeti alkotmányunk vívmányaival is. A testület kiemelte: mivel az államfő az eredetileg elfogadott törvényt azzal a kéréssel küldte vissza az Országgyűlésnek, hogy azt „teljes egészében tárgyalja újra”, nem ellentétes az Alaptörvénnyel a visszaküldött törvény átfogó módosítása. Az Ab azzal sem értett egyet, hogy a szabályozás révén a kormányhivatalok jogosulttá válnak a pártok gazdálkodásának ellenőrzésére is, mondván a kormányhivatalok ellenőrzési tevékenysége csupán a médiahirdetésifelület-értékesítő és a reklámozó között kötött szerződésben alkalmazott ár megállapításának vizsgálatára, valamint annak alkalmazására irányul. A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást, míg Pokol Béla különvéleményt csatolt, aki csak a megsemmisítést tudta volna elfogadni. (Előadó: Varga Zs. András)

Forrás: Alkotmánybíróság

A klinika kártérítési felelőssége – IV/2030/2017.

Az Ab december 11-én megállapította, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó altatásos orrsövény műtéten esett át, és az ébresztése után beszédzavar és végtagbénulásos tünetek alakultak ki nála. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet agyállományi vérzés, magas vérnyomás, féloldali bénulás, valamint elhízás miatt 80 százalékos egészségkárosodást állapított meg. Az indítványozó a műtétet végző egészségügyi intézménnyel szemben keresetet nyújtott be, és a Fővárosi Törvényszék megállapította a klinika kártérítési felelősségét, amit a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyott. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Ab megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint a bírósághoz fordulás joga nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki megindíthatja a bírósági eljárást, hanem azt is, hogy a jogvitát a bíróság érdemben bírálja el. A Kúria az indítványozó keresetét úgy utasította el jogerősen, hogy kereseti kérelem egyik elemét egyetlen bírói fórum sem bírálta el érdemben. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)

Életmentő gyógyszer méltányossági támogatása – III/1518/2018.

Az Ab december 11-én megállapította, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 77. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 77. § (2) bekezdése a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 11.K.27.109/2018. sorszám alatt, illetve a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.519/2018. sorszám alatt, valamint a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható. Az ügy háttere: a felperes társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető gyógyszer árához méltányossági támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő Ártámogatási Főosztályához, amely a kérelmet elutasította. A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, többek közt arra hivatkozva, hogy ez az egyetlen esély az életben maradására. Az Ab megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró szerint a jogorvoslathoz való jog terjedelmét a támadott rendelkezés „meglehetősen szűkre szabja”, ráadásul olyan személyek esetében, akiknek a társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető, de kezelésük szempontjából elengedhetetlen gyógyszerek megvásárlásához nincs elegendő forrásuk. A határozat indokolása szerint a méltányosság ugyan széleskörű mérlegelést tesz lehetővé a hatóság számára, de ez nem jelentheti azt, hogy annak vizsgálata, hogy a jogszabályi keretek között maradt-e ez a mérlegelés, vagy sem, bírósági kontroll nélkül maradhat. (Előadó: Szalay Péter)

Az önkormányzatok szolidaritási hozzájárulása – 3383/2018. (XII. 14.) AB határozat

Az Ab december 4-én elutasította a Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény 39. § (4) bekezdése, az 1. melléklet XLII. A költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai fejezet, 5. cím, 5. Önkormányzati szolidaritási hozzájárulás alcíme, valamint a 2. melléklet V. BESZÁMÍTÁS, KIEGÉSZÍTÉS pontja szolidaritási hozzájárulásra vonatkozó rendelkezése a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája 9. cikk 1., 2. és 5. pontjaiba mint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt. Ötvenhét országgyűlési képviselő nyújtott be indítványt az Ab-hoz, amelyben a Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvénynek egyes, szolidaritási hozzájárulásra vonatkozó rendelkezéseit kifogásolták. Az indítvány szerint az érintett helyi önkormányzatok döntési szabadsága jelentősen szűkül, mivel nem csupán elvesztik a költségvetési támogatásukat, hanem akár befizetővé is válhatnak, így a támadott rendelkezések a Magyarország által is kihirdetett Helyi Önkormányzatok Európai Chartájába ütköznek. Az Ab a határozat indokolásában kiemelte: a Charta kifejezetten rögzíti, hogy az államok jogosultak a helyi önkormányzatok pénzügyi forrásainak korrekciójára is, amely nem kizárólag pozitív irányú lehet, hanem adott esetben akár a pénzügyi források elvonásában is testet ölthet. Az önkormányzatok között tapasztalható nagyfokú jövedelmi egyenlőtlenség kiegyenlítése az indítványozók állításával ellentétben kifejezetten összhangban áll a Charta célkitűzéseivel. (Előadó: Szabó Marcel)

A sértett pótmagánvádlókénti igényérvényesítése – 3384/2018. (XII. 14.) AB határozat

Az Ab december 4-én megállapította, hogy a Gödöllői Járásbíróság 5.B.48/2016/2. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék 14.Bf.227/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó ellen egy feljelentés alapján a hatóságok nyomozást folytattak, és ennek során gyanúsítottként nyilvántartásra vették és kihallgatták. Utóbb az eljáró hatóság a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. Ezt követően az indítványozó feljelentést tett az őt korábban feljelentő személy ellen hamis vád miatt. A nyomozást azonban az eljáró hatóság szintén megszüntette, majd az indítványozónak a határozat elleni panaszát elutasította. A hatóság arról is tájékoztatta az indítványozót, hogy hatvan napon belül pótmagánvádlóként léphet fel. Ő élni is kívánt ezzel a lehetőséggel, de a bíróságok sem első-, sem másodfokon nem folytattak érdemi eljárást, mert álláspontjuk szerint az indítványozó a hamis vád vonatkozásában nem minősült sértettnek, mert a bűncselekmény által okozott sérelem az esetében csupán áttételes volt. Az Ab az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint az eljáró bíróságok nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy az indítványozó a büntetőeljárás lefolytatását a hamis vád minősített esete alapján kezdeményezte. A sérelem közvetlensége ebben az esetben ugyanis más megítélést kíván, mint a – bírósági gyakorlatban kidolgozott és részletesen elemzett – alapesetben. A hamis vád ezen minősített esetében a hamisan megvádolt személyt meggyanúsították, ami azt jelenti, hogy a hatóság közölte vele az alapos gyanút, adatait nyilvántartásba vette, és gyanúsítottként kihallgatta. A hamis vád által okozott sérelem az indítványozó esetében közvetlennek minősült, ami a sértetti minőségét megalapozta. A bíróságok a konkrét esetben ezeket a tényeket nem értékelték kellő körültekintéssel, így döntéseik alaptalanul korlátozták az indítványozót abban, hogy a hamis vád minősített esete miatt pótmagánvádlóként lépjen fel. A határozathoz Szívós Mária különvéleményt csatolt, amelyhez csatlakozott Balsai István, Juhász Imre és Pokol Béla is. A különvélemény hangsúlyozta: „Az indítványozó volt házastársa az indítványozó ellen, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt tett feljelentésében azért nyilatkozott úgy, hogy a gyermektartásdíj az indítványozó által megjelölt időpontban nem érkezett meg, mert az indítványozó az utalás időpontjára vonatkozóan a tárgyaláson megtévesztő nyilatkozatot tett. Ebből következően, a vádindítvány bíróságok általi érdemi elbírálása sem hozhatott volna más eredményt, mint az indítványozó volt házastársának bűncselekmény hiánya okán történő felmentését.” (Eladó: Czine Ágnes)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának decemberi határozata

Jogtanácsosok az ügyvédi törvényben – IV/1096/2018.

Az Ab tanácsa december 17-én elutasította az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 4. § (1) és (2) bekezdése, 66. § (1) és (4) bekezdése valamint 68. § (1) és (3) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. A panaszos szóvá tette, hogy a kifogásolt rendelkezések a korábban hatályos szabályozással szemben kötelezővé tették a jogi képviseletet ellátó jogtanácsos kamarai tagságát. A bíróságok előtt jogi képviselőként eljárni csak az a jogtanácsos jogosult, aki az illetékes ügyvédi kamaránál kamarai tagságot létesít. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A testület megállapította, hogy a több mint öt hónapos felkészülési idő nem tekinthető oly mértékben rövidnek, hogy az érintetteknek az új szabályozáshoz való alkalmazkodása rendkívüli nehézségekkel járt volna. Az Ab úgy ítélte meg, hogy a törvényi rendelkezések nem korlátozzák a jogtanácsosi tevékenység választhatóságát. Az, hogy a jogtanácsosi tevékenység részét képező egyes tevékenységek a támadott szabályozás hatályba lépését követően már csak kamarai tagság mellett végezhető, nem korlátja a korábban már gyakorolt jogtanácsosi tevékenységnek. (Előadó: Sulyok Tamás)

A bíróság ügyelosztási rendje – IV/166/2018.

Az Ab tanácsa december 17-én elutasította a Szegedi Törvényszék 4.Pf.21.097/2017/3. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az alperes és a felperes testvérek voltak, és édesanyjukkal öröklési és tulajdonközösséget megszüntető szerződést kötöttek. E szerződés értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a perbeli ingatlanban található ingóságok közül azok, amelyek az indítványozó tulajdonát képezik, az ingatlanban maradhatnak, amíg „magának másik olyan ingatlant nem vásárol, amelyben ingóságai elhelyezését biztosítani tudja”. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az indítványozó alperest ingóságai elszállítására, mert időközben öröklés útján megszerezte a szomszédos ingatlan tulajdonjogát. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, majd a másodfokú bíróság kötelezte az indítványozót, hogy a helyiségeket ingóságaitól kiürítve adja a felperes birtokába. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Ab-hoz. Álláspontja szerint sérült a törvényes bíróhoz való joga, mivel a vele szemben lefolytatott bírósági eljárás megindulásakor – az ügye szignálásakor – az elsőfokú bíróság nem rendelkezett ügyelosztási renddel. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény magában foglalja a törvényes bíróhoz való jogot, vagyis azt, hogy egy konkrét ügyben az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bíróság járjon el. Az ügyelosztási rendet a tárgyévet megelőző év december 10-éig kell meghatározni, ugyanakkor előfordulnak év közben olyan események, amelyek miatt elkerülhetetlen lehet az ügyelosztási rend módosítása. Jelen ügyben eljárt elsőfokú bíróság ügyelosztási rendje a nyilvánosság számára megismerhető volt. Az ügyelosztási rendet ugyanis a bíróság hirdetőtábláján és a bíróságok központi internetes honlapján igazoltan közzétették. (Előadó: Czine Ágnes)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának decemberi határozata

A szabálytalansági eljárás – 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat

Az Ab tanácsa december 4-én elutasította a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 99. § (4) bekezdése ellen irányuló bírói kezdeményezést. Az ügy háttere: a per felperese, valamint a Gazdaságfejlesztési Operatív Program Irányító Hatósága képviseletében eljáró szervezet, mint közreműködő között támogatási szerződés jött létre egyszeri, vissza nem térítendő támogatásra az Új Széchényi Terv keretében. A közreműködő szervezet annak vizsgálatát rendelte el, hogy a támogatási projekt nem takarékos, a beszerzés nem piaci áron történt és a gép nem újszerű. Az eljárást két alkalommal is „szabálytalanság történt” megállapítással zárták le, végül a felperes keresetet terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy a szabálytalansági eljárásban tett alperesi megállapítások nem voltak megalapozottak. Ezzel szemben az alperes arra hivatkozott, hogy a szabálytalansági eljárás keretében hozott döntés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezményei sajátos eljárási forma, amelyben keverednek a polgári jogi és közjogi elemek. A támadott szabályozás nem képezi akadályát a bírósági út igénybevételének, illetve a polgári perrendtartás szerinti jogorvoslati lehetőségek igénybevételének sem, továbbá annak sem, hogy a bíróság a szerződéstől elállás jogszerűségét érdemben megvizsgálja. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG