“A magyar versenyképesség kulcsa a jobb innovációs teljesítmény”1 – jelentette ki az illetékes, Palkovics László miniszter. És nagyon igaza van. Az ötletek születnek, a fejlesztők pedig kihez máshoz, mint ügyvédekhez fordulnak technológiai innovációjuk védelme kapcsán. Közben a külföldi versenytársak sem pihennek, és helyezgetik taposóaknáikat feltalálóink elé. – Pintz György szabadalmi ügyvivő írása.
“A magyar versenyképesség kulcsa a jobb innovációs teljesítmény”1 – jelentette ki az illetékes, Palkovics László miniszter. És nagyon igaza van, még akkor is, ha e felismerés korábban is előtérbe kerülhetett volna. Nem számíthatunk másra, nem várható új aranybányák és olajmezők felfedezése. Bár a multik hozzák a kötelezőt, az EU pénzek jelentősen apadnak, ezért a jövőben főleg a kis- és közepes vállalkozások, a kkv-k technológiai innovációitól remélhetjük gazdasági versenyképességünk javulását. Az aktuális kormánystratégia fontosnak tartja e célból az egyetemek és a vállalatok együttműködését. Úgy tűnik, most tényleg komoly a szándék, először jött létre Innovációs és Technológiai Minisztérium. Váci Mihályt idézve azért elmondhatjuk, hogy “a jószándék kevés, több kell…” A kormányzat részéről paradigmaváltás bátorságára lenne szükség. Ennek első lépéseként ugyan leváltották a szabadalmi hivatal (SZTNH) vezetőit, de helyük részben betöltetlen, és – legalábbis egyelőre – bénultság, elefántcsonttoronyba zártság és az elmúlt évtized gyakorlatát folytató koncepciótlanság jellemzi az innováció-védelmet.
Az élet azonban nem áll meg, az ötletek születnek, a fejlesztők pedig kihez máshoz, mint ügyvédekhez fordulnak technológiai innovációjuk védelme kapcsán. Közben a külföldi versenytársak sem pihennek, és helyezgetik taposóaknáikat feltalálóink elé.
A fejlesztésbe fogó magyar kkv-k oldaláról nézve a technológiai, piaci versenyben csak a szabályok egyenlők, az esélyek nem. Egy kigyúrt német atléta-cég könnyen felveszi a versenyt a mi járógipszes kkv versenyzőinkkel. Azonban jó, ha tudjuk, senki sem született atlétának! Ha találunk jó edzőt (ügyvédet, profi szabadalmi ügyvivőt), mi is felkészültebben léphetünk a piacra. Egyelőre bízzunk benne, hogy a Kormány leveszi gipszünket, biztosít edzőtermet, de gyúrni azért nem tud helyettünk. Ez a feladat a magyar kkv-kra vár. E felkészülésben fontos katalizátor szerepet töltenek be az ügyvédek, akik alaptanácsokkal látják el a fejlesztőket, és szükség szerint profi szabadalmi, innovációvédelmi szakemberhez irányítják őket.
To patent or not to patent
Talán ez az első kérdés, amelyet sok feltaláló-vállalkozó feltesz magának és ügyvédjének. A helyes válasz: to patent.
A sikeres technológiai innováció gyümölcse szellemi tulajdon, a nyilvánosságra jutott szellemi tulajdon pedig közkincs, hacsak külön nem gondoskodunk védelméről. Míg a kocsma mellé letámasztott biciklit legalább a Btk. védi, addig egy mellé támasztott találmány rajza – szabadalom hiányában – eltulajdonítható. Ellentétben a biciklizárral, egy gyenge szabadalmi lakat feltörhető, megkerülhető, ezért az sem mindegy, hogy ki védte le találmányunkat. E szempontból igen fontos a jogi szakember, szabadalmi ügyvivő felkészültsége. Egy ingatlan adás-vételi szerződés kapcsán – ha egy kicsit el is van szúrva a szerződés – egy lakás megmarad 60 nm-es. Egy szabadalomnál viszont a „lakás” a találmány újdonságától és a szabadalmi ügyvivő felkészültségétől függően 30-90 nm között változhat, azaz az oltalmi kör nagysága a szabadalmi ügyvivő képességétől, gyakorlatától is függ.
Ha egy termék vagy annak leírása nyilvánosan hozzáférhetővé válik – és nem védi erős szabadalom az adott országban – akkor az közkincs, általában szabadon másolható.2 Ezért mechanikai, elektronikai találmányoknál gyakorlatilag elkerülhetetlen a szabadalmaztatás, legalábbis ha nem akarjuk, hogy más szüretelje találmányunk gyümölcsét. De ha valaki úgy véli, hogy például gyógyszeripari találmányoknál nem lehet visszafejteni a megoldást, az nem tudja, hogy a legnagyobb szabadalmaztató cégek épp a vegyipari, gyógyszeripari vállalatok. Elérhető adatlapok, kromatográfiai vizsgálatok és jó szakemberek segítségével szinte minden megoldás visszafejthető.
De publikálnom kellett…
Egyetemi oktatók, kutatók, tudományos emberek teljesítményét világszerte mérik, a teljesítmény elismerésének fő jellemzői pedig a publikáláshoz köthetők (darabszám, minőség, lapszínvonal, idézettség stb.). Önmagában ezzel nem is lenne baj. A probléma nálunk abból adódik, hogy a publikáció sok esetben megelőzi a szabadalmaztatást. A kormányzat az egyetemeket az innováció főszereplőivé kívánja avatni. Ennek sikeréhez elengedhetetlen, hogy az egyetemek érintett kutatói felhagyjanak a szabadalmaztatás előtti publikációs gyakorlatukkal.
A szabadalmi rendszer nincs tekintettel a kutatók előmenetelére. Egy publikáció örökre közkinccsé teszi az adott megoldást. Nem lehet olyan sürgető publikációs kényszer, amely megfosztja az egyetemeket a későbbi bevételektől. Sokat tehetnek ez ügyben azok az ügyvédek, jogi szakemberek, akik egyetemekkel állnak kapcsolatban.
Az sem megoldás, ha a sürgősségre tekintettel egy amatőr szabadalmi bejelentés születik, még a publikáció előtt. Nem biztos, hogy az tartalmaz minden olyan műszaki információt, amely elégséges egy oltalom megalapozásához.
Kell-e titoktartási szerződés?
Bölcs dolog, ha a feltaláló vagy a fejlesztő cég nem árulja el legfrissebb titkait. Ezek alól azonban vannak kivételek. Az ügyvédet és szabadalmi ügyvivőt törvény és eskü kötelezi titoktartásra3, számukra nincs szükség titoktartási nyilatkozatra vagy szerződésre sem. Azonban, ha más személyeket kell bevonni a fejlesztés e szakaszába, azokkal érdemes titoktartási szerződést kötnünk, amelyhez ügyvédünk tud segítséget nyújtani. Aki titkolódzik szabadalmi ügyvivője, ügyvédje előtt, az nem tud személyre szabott tanácsot sem kapni. Ahogy egy orvos sem tudja alaposan megvizsgálni télikabátba bújó betegét.
Nem jobb, ha előbb én adom be, és aztán fordulok ügyvivőhöz?
Röviden: nem. Hosszabban: egyáltalán nem, csak magunk alatt vágjuk a fát. A sikeres, erős védelem érdekében előbb-utóbb el kell jussunk szabadalmi ügyvivőhöz. Ha ez később történik, az nem jelent a költségekben megtakarítást, viszont nagyon megnehezíti a szabadalmi ügyvivő dolgát, és veszélyezteti a védelmet. Egy találmány teljes műszaki tartalmának benne kell lennie már a legelső beadványban. Később már nem vihető be az anyagba további új műszaki információ vagy példa. Egy mesterszakács is akkor tud kiváló ételt főzni, ha ő vásárolhat be vagy ő állítja össze a bevásárlási listát. Ha abba a helyzetbe hozzuk, hogy már bevásároltunk a részére, akkor csak abból dolgozhat, ami az asztalon van, ugyanakkor nem biztos, hogy minden ott van, amire szüksége lenne.
A legrosszabb eset az, amikor látszólag felkészülten, formailag megfelelő beadványt nyújtunk be, de valamit elhallgatunk a beadványban, vagy pedig tartalmilag nem derül ki minden műszaki részlet a szabadalmi bejelentésből. Ebben az esetben az akta átmegy a formai ellenőrzésen, a találmány leírását 18 hónap után szabályosan közzéteszik, azaz tartalma nyilvánossá válik. Csak pár év múlva, az érdemi vizsgálat során derül ki a műszaki hiányosság, amely azonban már nem pótolható. Sőt, új bejelentést sem tehetünk, mert a nyilvános anyag ránk nézve is újdonságrontó, még ha az saját gyermekünk is. Viszont, ha beadványunk csapnivalóan rossz, akkor ennél sokkal jobb helyzetbe kerülünk, mert elbukik a korai formai vizsgálaton és nem is teszik közzé. Ilyenkor (12 hónapon belül) a korábbi bejelentés belső elsőbbségével még új, javított bejelentést tehetünk.4
Egyáltalán hol védjem le?
Először is tisztázzuk: nincs „világszabadalom”. A szabadalmi jogokat országonként, esetleg egyes régiókban lehet elnyerni, illetve kérelmezni. A költségek is országonként jelentkeznek, és magasak. Van azonban egy olyan nemzetközi egyezmény, amellyel élve egyáltalán nem olyan borús a helyzet. Ez a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által kezelt egyezmény egy olyan szabadalmi opció (PCT), amely annak 152 tagállamában teszi lehetővé a szabadalmaztatást. Kezdetben egy helyre, egy nyelven történik a nemzetközi szabadalmi bejelentés (WIPO, Genf). A tényleges nemzeti szabadalmi bejelentésekre az elsőbbségtől számítva 2,5 év áll rendelkezésre. Ilyenformán elég 2,5 év múlva dönteni, hol is akarunk szabadalmat.5
Ezen opciós útnak több előnye is van. A WIPO előzetes újdonságkutatást végez a bejelentés igénypontjaira, amely jogi támpontot nyújthat a szabadalom ereje és jogi kilátásai tekintetében. Nem mellékes, hogy 2,5 év múlva megfontoltabban választhatjuk ki a védendő országokat. A legfontosabb előny, hogy a nemzetközi bejelentést követően, akár már másnap megkezdhetjük a hasznosítást, így előfordulhat, hogy 2,5 év múlva maga a találmány termeli ki szabadalmaztatási költségeit. Azt azonban mindenképp elkerüljük, hogy a fejlesztés korai szakaszában kelljen a szabadalmaztatás költségeit állnunk.
Jó hír, hogy az európai szabadalom (ez nem EU szabadalom) körülbelül egy drágább ország díjáért igényelhető, akár azonnal, akár a PCT nemzetközi szabadalmi opció keretében. Az európai szabadalmat közösen adják meg, ezután az egyes tagállamokban külön formális eljárással kell érvényesíteni. Csak a szabadalom megadása után kell döntenünk arról, hogy a 38 tagállam közül hol érvényesítjük oltalmunkat.6 Ha PCT útján kívánunk európai szabadalmat szerezni, akkor célszerű óvakodnunk attól, hogy a magyar hatóság által előszeretettel ajánlott Visegrádi Intézetet jelöljük meg kutatási szervként. Az Európai Szabadalmi Hivatal ugyanis nem fogadja el maradéktalanul a Visegrádi Intézet munkáját, és pótkutatást végez. Ez elhúzza az európai megadási időt, és előfordulhat, hogy további újdonságrontó anyagokat hoznak fel találmányunk ellen. Ha a PCT kutatásnál rögtön az Európai Szabadalmi Hivatalt választjuk, akkor a nemzeti szakaszban a hivatal elfogadja saját korábbi kutatásának eredményét, és mentesülünk a Visegrádi Intézetből fakadó szakmai kockázatoktól.
Összefoglalva e választ, a védendő területről általában elég később döntenünk a piaci visszajelzések és forrásaink pontosabb ismeretében. Európát tekintve pedig még további évek állnak rendelkezésre a pontos oltalmi terület kiválasztásához.
Kínában minek…
Kérdezik sokan, úgyis ellopják… Kína valóban nem a szellemi tulajdonvédelem erkölcsi fellegvára, de már évtizedekkel korábban megszűnt az államilag vezérelt szellemi tulajdon-begyűjtés. Sőt, a szabályok Európához hasonlóak, akár hét évet is kaphat egy bitorló. Lopni persze ma is lopnak, de csak azt, amit hagynak. Ha a kínai piacra lépünk, akkor feltehetőleg van egy kínai partnerünk, akinek nem érdeke, hogy harmadik felek bitorolják a találmányt. És Kínában is megvannak azok az innovációvédelmi ügyvédi irodák, amelyek a bitorlók elleni fellépésre szakosodtak. Beszédes az is, hogy immár maguk a kínaiak is komolyan veszik saját innovációjuk védelmét. A világ legnagyobb szabadalmaztató országává Kína vált, a korábbi vezető USA számait megduplázva. Kína rohamléptékben halad előre a csúcstechnológiák területén (is). Egy szabadalom 20 évig tart, a védelemről azonban az időszak elején kell dönteni. Emiatt általában érdemes Kínában is levédeni találmányunkat.
Mit jelent az „innovációvédelem”?
Az innovációvédelem a technológiai innováció mikro- és makroszintű védelme. Magában foglalja a szellemi tulajdonvédelem, illetve az iparjogvédelem ágait, de a jogvédelmi eszközöket nem önállóan, hanem komplexen, gyakorlati oldalról, az egyén és a társadalom kölcsönös és előnyös együttműködésére építve közelíti meg7. Az innovációvédelembe értjük a K+F korai szakaszában, még a szellemi tulajdon létrejötte előtt végrehajtott, a külföldi, illetve piacvezető versenytárs fejlesztési tevékenységeit feltáró kutatást.
Egy K+F+I tevékenység során a fejlesztés korai, de már az eredményességet részleteiben is átlátó szakaszában érdemes szabadalmaztatni. A szabadalmaztatás után, a külső forma megalkotásakor, de még a nyilvánosságra jutás előtt érdemes a termék formatervezési oltalmát megszerezni. Ezt is országonként kell elnyerni, azzal, hogy itt is van néhány országot átölelő nemzetközi út, illetve itt létezik az EU-nak egy közös formatervezési oltalma. Ez egy gyors és olcsó oltalmi forma, amely öt évig érvényes, de az EU-ban még négyszer hosszabbítható.8 A gyorsaság a korai jogérvényesítést segíti. Az oltalom csak a külső megjelenést, formát védi, de a tapasztalatok szerint a bitorlók 2/3-ad része nem gondolkodik, és csupán szolgaian másol, így ők hamar fennakadnak ezen oltalmi formán.
Nem szabad megfeledkeznünk a legfontosabb piaci versenyeszközről, a védjegyről sem. A védjegy korlátlan ideig fenntartható, és nem feltétel az abszolút újdonság. Ez nem azt jelenti, hogy más nevét használhatjuk, hanem azt, hogy akár később is levédhetjük. Alapesetben a védjegy lehet szó, sajátos szlogen vagy logó, illetve ezek kombinációja. Nem lehet csupán leíró jellegű, például „super car”, „rapid szerver”.9 A legjobb védjegyek nem kötődnek a termékhez, pl. Sony, Philips, ugyanakkor egy védjegy lehet beszédes, pl. Nespresso. Itt is van EU védjegyre lehetőség, illetve nemzetközi egyezmény is segíti terjeszkedésünket.10 A védjegy nem egy drága dolog, ugyanakkor ugyanannyiba kerül a jó védjegy levédése, mint a rosszé. Nagyon fontos ezért az alapos szakmai előkészítés, mert egy későbbi átpozícionálás már igen sokba fájhat. A védjegy nem csak azonosság ellen véd, hanem összetéveszthetőség ellen is. Ugyanakkor egy áru- és szolgáltatás lista is társul hozzá, amelyekkel összefüggésben terjed ki a védelem.11 Különösen ez utóbbi összeállítása kíván gondosságot. A túl bőre szabott lista később használat hiánya miatt törlés okozója lehet. Fontos tudni azt is, hogy a magyar és nemzetközi védjegyek mellett mintegy kétmillió EU védjegy lebeg Damoklész kardjaként a magyar kkv-k felett. Elmúlt az az idő, amikor a magunk és párunk nevéből barkácsolt védjegyet általános ügyvédünk a védjegyosztályok fejlécével jelentette be oltalomra. A névválasztást komolyan kell venni, márkanevünknek ugyanis marketing szempontból is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztók felismerjék róla termékünket, szolgáltatásunkat.
_________________________________________________________________________________
1http://kamaraonline.hu/cikk/a-magyar-versenykepesseg-kulcsa-a-jobb-innovacios-teljesitmeny (2019.04.23.)
21995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, 2. § (1) és (2) bekezdés
31995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről, 15. §
2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről, 9. §
41995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, 61. § (1) bekezdés c) pont és (6) bekezdés
5Patent Cooperation Treaty, 1970. 06. 19. (módosítva: 1979. 09. 28., 1984. 02. 03., 2001. 10. 03., 22.) fejezet, (1) bekezdés
61995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, 84/H. §
7www.innovaciovedelem.hu
8A Tanács 6/2002/EK rendelete a közösségi formatervezési mintáról, 12. cikk 1. bekezdés
91997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról, 1. és 2. §
10AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/1001 RENDELETE az európai uniós védjegyről, a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1891. évi Madridi Megállapodás, a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Madridi Jegyzőkönyv
111997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról, 12. § (2) bekezdés
