Hatályban az új uniós szerzői jogi irányelv - A szabályozás a problémamegoldás mellett új ellentmondásokat is felvet

2019.07. 4. Jogi Fórum / Baker McKenzie

Hosszú viták után hatályba lépett az új uniós szerzői jogi irányelv, amelyet a tagállamoknak két év alatt, 2021 júniusáig kell a nemzeti jogrendbe átültetniük. Vitathatatlan, hogy az internet korában a szerzői jogok szabályozása – a digitális egységes piac létrehozására irányuló tervekkel összhangban – reformra szorul, ám a szabályozás egyes pontjai számos kérdést vetnek fel.

Az irányelv alapvető célja, hogy a jogosultak a jelenleginél erősebb védelmet kapjanak. Az irányelv 15. (korábban 11.) cikke az EU-ban működő kiadók számára az egyes cikkek szerzői jogától elkülönítve bevezeti a kiegészítő (vagy „szomszédos”) szerzői jogokat. Ezzel azt kívánják biztosítani, hogy az internetes cégek a jelenleginél többet fizessenek a felhasznált tartalmak után a hírek előállítóinak. A linkadónak vagy „hír-adónak” is nevezett cikk szerint ezentúl bármilyen tartalom megjelenítése – néhány szó vagy nagyon rövid kivonatok kivételével – engedélyköteles lesz, a megjelenéstől számítva két évig, visszaható hatály nélkül. Az ellenzők szerint ez korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és az információkhoz való hozzáférést, és néhányan a fake news további terjedésétől is tartanak.

A rendelkezés több kérdést is felvet. Nem derül ki, milyen hosszú lehet a “nagyon rövid kivonat”. Hogyan vizsgálható, mennyire egyéni, eredeti az idézett rész, azaz áll-e egyáltalán szerzői jogi védelem alatt? Hogyan viszonyul ez a szabályozás a magyar szerzői jogi törvényhez, amely szerint a napi híreket nem védi a szerzői jog? Csak idő kérdése, mikor jön el az első eset, amikor a nemzeti bíróságoknak és az Európai Unió Bíróságának kell tisztázni a kétértelmű megfogalmazásból adódó vitát.

A 15. cikk nem kezeli a jogosult jogról való lemondásának kérdését. Ezt a jogalkotóknak a nemzeti jogba való átültetéskor figyelembe kell venniük – el kell dönteni, hogy engedélyezik-e a lemondást a szabad idézés érdekében vagy nem. A gyakorlatban már létezik hasonló szabályozás Európában, így látszik mindkét megoldás eredménye. Németországban le lehet mondani a jogról, így ott a nagy hírgyűjtő oldalak azonnal megállapodtak a kiadókkal, a kiadók lemondtak a jogukról. Spanyolországban, ahol nem lehetséges e jogról lemondani, a legnagyobb hírgyűjtő, a Google News 24 órával a törvény hatálybalépését követően leállította szolgáltatásait. Ennek következtében a hírportálok forgalma Spanyolországban átlagosan 30%-kal csökkent. Egyik megoldás sem vezetett az irányelv által elérni kívánt célhoz, azaz a jogosulti, a kiadói bevételek növekedéséhez.

Ugyancsak ellentmondásos a 17. (korábban 13.) cikk, amely kimondja, hogy az „online tartalommegosztó szolgáltatók” a felhasználók által létrehozott és szerzői jogilag védett művett tartalmazó tartalmak közzétételével nyilvánossághoz való közvetítést valósítanak meg szerzői jogi értelemben. Ezzel ez a cikk megalapozza az ilyen szolgáltatók elsődleges felelősségét. A jogosultak szerint joguk van munkájuk online felhasználása után a méltányos díjazásra, és elvárható a szolgáltatók részéről az engedélyek beszerzése. Az új szabályozás hatálya alá csak azok a szolgáltatók tartoznak majd, amelyek elsődleges célja a felhasználók által feltöltött jogvédett tartalmak „nagy mennyiségben való profitszerzési célú tárolása és elérhetővé tétele”. Ez a meghatározás magában foglalja a nagy online zenei és videóstreaming platformokat és a népszerű közösségimédia-oldalakat, de a nem profitorientált online enciklopédiák (pl. Wikipedia), a nonprofit oktatási és tudományos tárhelyek, a nyílt forráskódú szoftverfejlesztési és megosztási platformok (pl. GitHub), online piacterek (pl. Amazon), illetve az üzleti és személyes felhőszolgáltatások nem tartoznak bele ebbe a definícióba.

Az irányelv kifejezetten kimondja, hogy a szolgáltatók tevékenysége nyilvánossághoz való közvetítésnek minősül, így felelősséggel tartoznak azért, ha hozzáférhetővé teszik a felhasználók által feltöltött szerzői jog által védett tartalmat.

A szolgáltóknak a jogosultakkal – például szerzőkkel, előadókkal és műsorszolgáltatókkal – kell szerződést kötniük ahhoz, hogy a szerzői és szomszédos jogokkal védett alkotásokat megoszthassák a platformjukon. Azaz elméletileg a világ minden jogosultjával szerződniük kell, ami a gyakorlatban nyilván nem megvalósítható. Valószínűbbnek tűnik, hogy az irányelv nemzeti jogba való átültetése során a tagállamok speciálisabb engedélyezési feltételeket is biztosítanak, például közös jogkezelő szervezeteken keresztül. Mindez azt is jelenti, hogy a szolgáltatóknak monitorozniuk kell a felhasználók által létrehozott tartalmakat, amely ellentétes az e-kereskedelemről szóló irányelvvel, illetve az Európai Unió Bíróság korábbi döntéseivel is. "Az irányelv kritikusai szerint mindez a nem jogsértő tartalmak felesleges kiszűréséhez is vezethet, ami nyilvánvalóan nem volt célja az eredeti javaslatnak." - hangsúlyozta Lendvai Zsófia, a Baker McKenzie szellemi tulajdonjogi csoportjának vezető ügyvédje.

A tartalommegosztó platformok most azért fognak dolgozni, hogy még az irányelv nemzeti jogba való átültetése előtt megvizsgálják, milyen változtatásra van szükség üzleti modelljeikben. A legjelentősebb feladat az engedélyek megszerzése és a tartalmak vizsgálata lesz – mindez fel fogja vetni a kérdést: érdemes lesz-e még befektetni az ilyen eszközökbe a Magyarországhoz hasonló kis országokban, amely országok repertoárjából korlátozott profit várható.

Nem mindegyik uniós tagállam támogatja az irányelvet – így Svédország és Lengyelország is jelezte, hogy nem értenek egyet a változások irányával. Mivel az irányelv nemzeti végrehajtást igényel, az ilyen változó elfogadottság miatt kialakulhat a digitális szerzői jogrendszerek „kaleidoszkópja”, ami megnehezíti az alkalmazást minden szereplő számára.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
INTERNET
SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA
SZERZŐI JOG
EURÓPAI UNIÓ