Jogosultak-e kártérítésre a szabadalom védelme érdekében kért ideiglenes intézkedések címzettjei? - Az Európai Bíróság ítélete magyar ügyben

2019.09.17. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A szabadalom jogosultja által e szabadalom védelme érdekében kért ideiglenes intézkedések címzettjei akkor sem jogosultak kártérítésre az intézkedések miatt elszenvedett kárukért, ha ezen intézkedéseket később hatályon kívül helyezik - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A Bíróságnak a C-688/17. sz. Bayer Pharma AG ügyben hozott ítélete

A Bayer Pharma nevű német gyógyszeripari cég a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (a Hivatal) szabadalmaztatott egy fogamzásgátló hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítménnyel kapcsolatos találmányt.

A Richter Gedeon és az Exeltis Magyarország nevű magyar vállalkozások a versenytársuknak biztosított, említett szabadalmi védelem ellenére kezdtek el forgalmazni Magyarországon fogamzásgátló gyógyszertermékeket. Ezzel egyidejűleg kérték a Hivataltól annak megállapítását, hogy a termékeik nem ütköznek a Bayer szabadalmába, továbbá kérték a szóban forgó szabadalom megsemmisítését is.

A Bayer ekkor ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be a magyar bíróságokhoz azt kérve, hogy a kérdéses szabadalom alapján tiltsák el az érintett két magyar céget az említett gyógyszertermékek forgalmazásától. E kérelemnek a magyar bíróságok először helyt is adtak, ami után a magyar cégek visszavonták a piacról a szóban forgó termékeiket.

Később a magyar bíróságok először eljárási hibák miatt hatályon kívül helyezték az ideiglenes intézkedéseket, majd megállapították, hogy ezen intézkedések elfogadásának kezdettől nem lett volna helye. Ezzel párhuzamosan a magyar cégek kérelmére eljáró Hivatal megsemmisítette a Bayer javára bejegyzett szabadalmat.

A magyar cégek mindezek után kérték a magyar bíróságoktól az ideiglenes intézkedésekkel számukra okozott káruk megtéríttetését. Az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló uniós irányelvvel (2004/48/EK irányelv) ellentétes-e az a magyar jogszabályi rendelkezés, amely az ideiglenes intézkedések hatályon kívül helyezése ellenére sem biztosítja az érintett magyar cégeknek a kártérítés megítélését azon időszak tekintetében, amikor az ezen intézkedések alapját képező szabadalom még hatályban volt. A vitatott jogszabályi rendelkezés ugyanis ilyen esetekben úgy tekinti, hogy az érintett cégek szándékosan jogellenesen léptek a piacra a szabadalmat bitorló termékeikkel azt megelőzően, hogy a szabadalom megsemmisítésre került, amivel saját maguk is okozóivá váltak a később az ideiglenes intézkedések elfogadása miatt keletkezett káruknak.

Ítéletében a Bíróság először is megállapítja, hogy amennyiben az ideiglenes intézkedéseket megszüntetik, vagy amennyiben a későbbiekben megállapítják, hogy nem történt szellemi tulajdonjogi jogsértés vagy annak veszélye nem állt fenn, a nemzeti bíróságok az irányelv alapján a szóban forgó intézkedések címzettjeinek a kérelmére elrendelhetik, hogy az intézkedésekkel védeni kívánt szabadalom jogosultja nyújtson megfelelő kártérítést e címzettek számára az ilyen intézkedések által okozott károkért (az ítélet 36. pontja).

Ezt követően a Bíróság pontosítja, hogy az irányelvben előírt megfelelő kártérítés olyan garanciát jelent, amelyet az uniós jogalkotó szükségesnek tartott ahhoz, hogy fedezze az ideiglenes intézkedések elrendelése iránti „megalapozatlan kérelemből” adódóan az ezen intézkedések címzettjei oldalán felmerült költségeket és károkat (60).

A Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy az irányelv értelmében az ideiglenes intézkedések különösen akkor indokoltak, ha a késedelem helyrehozhatatlan kárt okozna a szellemi tulajdonjog jogosultjának (61). Ebből következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozatlanságának megállapítása mindenekelőtt azt feltételezi, hogy nem áll fenn a veszélye annak, hogy helyrehozhatatlan kárt okoznak a szellemi tulajdonjog jogosultja számára abban az esetben, ha az általa kért intézkedések elrendelésére késedelmesen kerül sor (62).

E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy amennyiben az ideiglenes intézkedések címzettjei akkor is forgalmazzák termékeiket, ha szabadalmi bejelentés benyújtására került sor, vagy létezik olyan szabadalom, amely az ilyen forgalmazást akadályozza, úgy az ilyen magatartás első ránézésre úgy tekinthető, mint amely objektív jele annak, hogy e szabadalom jogosultjának helyrehozhatatlan kárt okozna, ha az általa kért intézkedéseket késedelmesen rendelnék el (63). Következésképpen az ez utóbbi által egy ilyen magatartásra válaszul benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem a priori nem minősíthető az irányelv értelmében véve „megalapozatlannak” (63).

A Bíróság szerint az a körülmény, hogy az alapügy tárgyát képező ideiglenes intézkedéseket hatályon kívül helyezték, önmagában véve nem tekinthető döntő bizonyítéknak a hatályon kívül helyezett ideiglenes intézkedések alapjául szolgáló kérelem megalapozatlan jellegét illetően (64). Az ettől eltérő következtetés ugyanis azzal a hatással járhatna, hogy visszatartja a szóban forgó szabadalom jogosultját az irányelv szerinti intézkedések igénybevételétől, és így ellentétes lenne ezen irányelv céljával, ami abban áll, hogy biztosítsa a szellemi tulajdon magas szintű védelmét (65).

Végül a Bíróság kimondja, hogy mivel az irányelv kifejezetten rendelkezik a szóban forgó intézkedések visszaélésszerű alkalmazásának tilalmáról, ezért a jelen ítéletben megállapítottak alkalmazásával összefüggésben a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a szabadalom jogosultja nem visszaélésszerűen vette-e igénybe az ideiglenes intézkedéseket (69-70).

Minderre tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy nem ellentétes az irányelvvel a jelen ügyben vita tárgyává tett azon magyar jogszabályi rendelkezés, amely az ideiglenes intézkedések hatályon kívül helyezése ellenére sem biztosítja az érintett magyar cégeknek a kártérítés megítélését azon időszak tekintetében, amikor az ezen intézkedések alapját képező szabadalom még hatályban volt, feltéve, hogy e szabályozás lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára az arról való meggyőződést, hogy a szabadalom jogosultja nem visszaélésszerűen vette-e igénybe az említett intézkedéseket.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
SZABADALOM
EGÉSZSÉGÜGY
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
KÁRTÉRÍTÉS