Ítélet a bélyeg-perben

2002.04. 2. Népszabadság Online

Egy bélyeggyűjtő három évvel ezelőtt megvásárolt egy hagyatékot. Azt sem ő, sem az örökösök nem tudták, hogy az ötezer bélyeg között egy nagy értékű ritkaság is lapul: a "Szigetvári provizórium" értéke elérheti az ötmillió forintot is. Az örökösök beperelték a gyűjtőt, akit ismét felmentett a bíróság.

A Bonyhádi Városi Bíróság kedden, új eljárásban hozott elsőfokú ítéletében felmentette azt a bélyeggyűjtőt, akit jogtalan elsajátítás vétségével vádoltak egy 3,5 millió forint értékű bélyegritkaság kapcsán. A "Szigetvári provizórium" nevű bélyeg három évvel ezelőtt egy hagyatékból került elő, amelyből a levelezést az örökösök - közvetítő révén ? eladásra kínálták fel. Egy gyűjtő mintegy 5000 darabot vásárolt a levelekből a rajtuk lévő bélyegekkel egyetemben, és a tulajdonába került az 1867-ből származó Szigetvári provizórium is.

A ritkaság voltaképpen egy korabeli ötkrajcáros bélyeg ügyes hamisítványa, melyet mindeddig ismeretlen okból és eljárással a szigetvári postamester készített. A világon két ilyen Szigetvári provizórium ismert, a másik egy bécsi magángyűjteményben található. A ritkaságnak számító hamisítványok becsült értéke 3,5 millió forint, de egyes szakértők szerint elérheti az ötmilliót is. A gyűjtő később felismerte, milyen kincs került a birtokába, árverésre bocsátotta azt, de amikor az örökösök megtudták, hogy a bélyeg kikiáltási ára 2,2 millió forint, jogtalan elsajátítás vétsége miatt feljelentést tettek. Arra hivatkoztak, hogy a nagy értékű bélyeget nem kívánták eladni, az akaratuktól függetlenül került ki a levélgyűjteményből.

A Dombóvári Városi Bíróság a gyűjtőt felmentette a vád alól, a másodfokon eljáró Tolna Megyei Bíróság azonban megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte az ítéletet, és új eljárást rendelt el. A Bonyhádi Városi Bíróság kedden szintén felmentő ítéletet hozott, melyet azzal indokolt, hogy a bélyeg jogszerű adásvétel útján került a gyűjtőhöz. A bíróság megállapította, hogy az adásvételkor nem állt rendelkezésre a bélyeg eredetiségét bizonyító hivatalos szakvélemény, ezért sem az eladó, sem a vevő nem tudhatta a bélyeg valódi értékét. Döntése meghozatalakor a bíróság figyelembe vette azt a bélyeggyűjtők közötti íratlan szabályt, hogy az eredetiséget igazoló hivatalos okmányok nélkül megkötött adásvételeket követően reklamációnak helye nincs, a vevő utólag nem köteles felhívni az eladó figyelmét, hogy mekkora értékű bélyegtől vált meg. A vádlott jogi képviselője egyetértett a döntéssel, de az ügyész három nap gondolkodási időt kért, ezért az ítélet nem jogerős.