Munkától károsult egészség - A munkáltató egészségkárosodásért fennálló kártérítési felelőssége

2020.03. 9. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A munkavállaló egészségének és testi épségének védelmét a munkavédelem, a biztonságos munkakörülmények és az egészségügyi gondozás szolgálja. De mi van akkor, ha munka közben mégis baleset éri vagy munkája következtében megbetegedik? Milyen esetben és mértékben áll fenn a munkáltató egészségkárosodásért való felelőssége?

A munkavállaló, aki munkaköre szerint favágó, reggel 5 órakor munkára képes állapotban megjelenik a munkahelyén és munkaeszközének kézhezvételét követően megkezdi a munkavégzését. Délután 3 órakor felüvölt, elejti motoros fűrészét és összeesik. Az orvosi diagnózis: a bal lábát térd alatt amputálni kell a motoros fűrész okozta sérülés miatt. Nem példa nélküli, hogy a sérült már a kórházba menet, a mentőautóban megkapja egy kártérítésre specializálódott ügyvéd névjegykártyáját, jogainak érvényesítése érdekében. Mivel a munkáltatók – tisztelet a kivételnek – önként nem fizetnek, ezért a tárgyalóteremben kell kiharcolni a kár megtérítését.

Milyen esetben áll fenn a munkáltató egészségkárosodásért való felelőssége?

A munkáltató kártérítési felelősségére a Munka törvénykönyve (Mt.), valamint a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak.

A munkavállalók egészségének és testi épségének védelmét a munkavédelem intézményes megszervezése, a biztonságos munkakörülmények megteremtése és az állandó egészségügyi gondozás szolgálja. A munkáltató kártérítési felelőssége objektív, vétkességtől független, mely szigorú szabályozás célja, hogy a munkáltatót a károk bekövetkezésének legszélesebb körű megelőzésére sarkallja a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtése, valamint a munkavédelem szabályainak megtartása révén. Célja azonban a szabályozásnak az is, hogy a munkavállalókat a munkájuk végzése során fokozott körültekintésre, a biztonsági előírások pontos megtartására nevelje.

A munkáltató kártérítési felelősségének megállapítása

A kár megtérítésének alapja, hogy a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben érje a baleset vagy a megbetegedés. Ebbe a körbe tartozónak tekintendő a Legfelsőbb Bíróság MK. 29. számú állásfoglalása szerint a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel (étkezés, tisztálkodás, közlekedés a munkahelyen, stb.), és a munka befejezésével együtt járó teendők végzése során keletkezett károsodások is. Munkaviszony hiányában a munkáltató kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Így pl. amennyiben a baleset a munkavállaló – munkáltatója engedélye nélküli – magánmunkája, fusizása során következett be, a munkáltató nem felel a balesetből eredő kárért. Vita esetén a munkaviszony fennállását, illetve a kárnak a munkaviszonnyal összefüggését valamennyi lényeges bizonyíték együttes értékelése alapján kell megállapítani. Annak ellenére megállapítható a munkaviszony fennállta, hogy a felek között nem jött létre írásba foglalt munkaszerződés, azonban a körülmények a tényleges munkavégzésre, a szerződés fennállására utalnak.

További feltétel a munkáltató kártérítési felelősségének megállapításához a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennállása, amelyet a munkavállalónak kell – a munkaviszony fennállásához és a kárhoz hasonlóan – bizonyítania. Az okozati összefüggés akkor állapítható meg a Mt.-hez fűzött kommentár szerint, ha az általános élettapasztalat szerint az adott cselekvés vagy mulasztás alkalmas volt a kár, mint eredmény létrehozására. Ennek megállapítása sokszor bonyolult, igazságügyi szakértő(k) bevonásával eldönthető kérdés. A szakértő figyelembe veszi a tudomány aktuális állását, az egészségkárosodottal azonos munkát végzők tanúvallomását, a háziorvos, az üzemorvos nyilatkozatát és a károsodást szenvedett orvosi iratait, stb. Mindezek alapján lehet az egészségkárosodott betegségét munkavégzéssel összefüggőnek vagy sorsszerűnek – akkor sorsszerű a betegség, ha oka nem ismert és a tudomány kétséget kizáróan nem hozza összefüggésbe a munkavégzéssel – minősíteni. Amikor az egészségkárosodás részben természetes kórokú, tehát részben a munkavállaló érdekkörébe is tartozó, akkor a részleges okozati összefüggése megállapításának is lehet helye. Azonban – az MK. 30. számú állásfoglalása szerint – önmagában a részoki összefüggés megállapítása nem zárja ki, hogy a munkáltató felelőssége a teljes kárért fennálljon. Ha például a félszemű munkavállaló a munkakörét teljes mértékben el tudta látni, de a munkaviszonyával összefüggésben elszenvedett baleset következtében az ép szemének látását is elveszti, a munkáltató a teljes kárért felel, függetlenül attól, hogy korábban már a munkavállalónak 50%-os munkaképességcsökkenése volt.

A munkáltató mentesülése a felelőssége alól

A munkáltató az ellenőrzési körén kívül eső okból keletkezett kár megtérítése alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az ellenőrzési körén kívül eső körülmény egyben olyan, amellyel nem kellett számolnia, továbbá nem volt elvárható hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Az ellenőrzési kör fogalmába tartozik minden olyan objektív tény és körülmény, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van. E körben vizsgálandó a baleset közvetlen oka és a balesethez vezető egész munkafolyamat, mint a munkamódszer megválasztása, az ahhoz biztosított munkaeszköz, a munkavállalói létszám, szakismeret, mert ezek biztosítása a munkáltató kötelezettsége, így ezekre ráhatása van. A Legfelsőbb Bíróság a munkáltató működési körébe tartozónak tekintette a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett stresszhelyzetet is. A bírói gyakorlat a közúton, közforgalomú közlekedési eszközön, a közlekedéssel összefüggő, átlagos körülmények között bekövetkezett károsodást ellenőrzési körön kívülinek minősíti, mégis előfordulhat, hogy többlettényállási elemek fennállása esetén a közúti baleset kizárólag a munkavállaló felróható magatartására visszavezethető módon a munkáltató mentesüléséhez vezet.

Amennyiben a kárt a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, úgy a következő lépésben azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató minden rendelkezésre álló eszköz használatával el tudta-e kerülni az ok keletkezését, és az kiküszöbölhető volt-e, azaz számolhatott-e a károkozó körülmény valószínű bekövetkezésével. A károkozó körülmény nem minősül elháríthatónak a 1/2018. (VI.25.) KMK vélemény (KMK vélemény) szerint, ha a munkáltató átlagos erőfeszítéssel, a technika átlagos eredményeinek felhasználásával nem befolyásolhatta annak keletkezését, vagy kiküszöbölését. Nem annak van jelentősége, hogy a munkáltató milyen intézkedéseket tett az elháríthatóság érdekében, hanem annak, hogy az adott helyzetben lévő munkáltatótól milyen ésszerű intézkedés meghozatala és milyen tájékozódás lett volna elvárható.

Akkor is mentesül a felelősség alól a munkáltató, ha a kárt kizárólag a munkavállaló okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ez esetben annak nincs relevanciája, hogy a munkavállaló magatartása vétkes-e vagy sem. Kizárólagos és elháríthatatlan károsulti magatartásnak minősül, ha a balesetet a gépkocsivezető munkakört betöltő munkavállaló ittas járművezetése okozta.

A kártérítési felelősség mértékének meghatározása

A munkáltató kártérítési felelőssége a teljes kárösszegre – a munkaviszony körében elmaradt jövedelemre, a munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemre, a dologi kárra és a költségre, a hozzátartozói kárra – vonatkozóan áll fenn. A kár vagy egy részének megfizetése alól akkor mentesül a munkáltató, ha bizonyítja, hogy az a károkozás idején nem volt előrelátható; vagy a kárt részben a munkavállaló vétkes magatartása okozta, vagy a kár vagy egy része abból származott, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Az előreláthatóság körében azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatónak a közvélekedés szerint számolnia kellett-e a károkozó körülménnyel. Azaz minden rendelkezésre álló eszköz használatával el tudta-e kerülni az ok keletkezését, és az kiküszöbölhető volt-e. A bíróság a saját gépjárművel közúton, pusztán a közlekedésben való részvétellel összefüggő károsodást nem, ugyanakkor a köztudottan mozgó védőkorlát tényleges elmozdulását előreláthatónak találta.

A kármegosztás alapján a munkáltató a kár részbeni megtérítése alól mentesül, ha a munkavállaló vétkes magatartása részben okozója volt a kárnak. Figyelemmel arra, hogy a munkáltató objektív felelőssége alapján a vétkességének bizonyítása nem szükséges, a kármegosztás arányát a munkavállaló vétkes közrehatásának mértéke határozza meg. Az előbbieket szemléltetvén egy eseti döntéssel: vétkes a többéves gyakorlattal rendelkező munkavállaló magatartása, ha nem viselte védőszemüvegét, ami rendelkezésre állt. Ugyanakkor a munkáltató terhére esett, hogy nem követelte meg a védőszemüveg használatát. A döntés 67 – 33 %-os kármegosztás a munkáltatóra terhesebben. Nem állapítható meg a munkavállaló vétkes közrehatása, ha nem részesült megfelelő oktatásban, és a munkavégzését nem ellenőrizte a munkáltató, továbbá amikor sérülését ösztönös (akaratlan) mozdulatával idézte elő, továbbá akkor sem, ha egy előre nem látható váratlan helyzetben a lehetséges magatartások közül nem a legelőnyösebbet választja.

A kárenyhítési kötelezettség a károsult egészségi állapotának és a munkaerő-piaci körülmények tükrében vizsgálandó. A kárenyhítési kötelezettség megszegésének a megállapításához figyelembe kell venni a sérült életkorát, a szakképzettségét, az átlagos közlekedési feltételekkel megközelíthető munkakör meglétét, az egészségi állapotát, az esetleges távmunka lehetőségét. A kárenyhítési kötelezettség teljesítésének elmulasztását a munkáltatónak kell bizonyítania (KMK vélemény).

Az Mt. lehetőséget biztosít, hogy a bíróság rendkívüli méltányosságból a munkáltatót részben mentesítse a kártérítési felelősség alól. Ebben az esetben is fennáll a munkáltató felelőssége a munkavállalót ért kárért, de valamilyen rendkívül méltányosságot érdemlő körülményre tekintettel a bíróság mégis csak a kár egy részének megtérítésére kötelezi a munkavállalót. Ilyen eset lehet, ha a természetes személy munkáltató kis egzisztenciájú és a magas összegű kártérítés veszélyeztetné a fennmaradását, illetve személyes létfenntartását.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
KÁRTÉRÍTÉS