Az óvadék - Pénzzel biztosított magatartási szabályok a magyar büntetőeljárásban

2020.04.21. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

Az óvadék „az amerikai jogrendszer gyermeke”, komoly előrelépést jelentett a védelem jogainak bővülésében és az alapvető jogok érvényesülésében. De hogyan szabályozza a hazai büntetőeljárási jog? Ki és mikor indítványozhatja? Mik a jogintézmény hazai jellegzetességei?

„Az általános szabály ne az legyen, hogy az ítélethozatalra váró személyt őrizetben kell tartani, azonban a szabadlábra helyezést függővé lehet tenni, olyan biztosítékoktól, amelyek szavatolják, hogy az érintett személy a tárgyaláson, a bírósági eljárás bármely más szakaszában, illetőleg adott esetben az ítélet végrehajtása céljából megjelenik.” A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának kívánalmát a büntetőeljárás során a kényszerintézkedések hivatottak megvalósítani, amelyek olyan hatósági aktusok, amelyek a büntetőeljárás eredményessége vagy rendje érdekében törvényi felhatalmazás alapján állampolgári jogokat – a személyi szabadsághoz és a tulajdonhoz való jogokat – sértenek, illetve korlátoznak (Tóth Mihály). „Bizonyos esetekben fontosabb az állam bűnüldözési érdeke, mint az egyén szabadságjoga, a terheltet megillető alapvető jogok nem akadályozhatják a bűncselekmény felderítését és a bizonyítást, végső soron az igazság megállapítását” (Fantoly Zsanett). A kényszerintézkedések intézményének jellemzője, hogy jogerős bírósági ítélet, tehát a bűnösség megállapítás nélkül korlátozzák a gyanúsított alapvető jogát.

Az óvadék „az amerikai jogrendszer gyermeke”, a magyar jogrendbe a korábbi büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény önálló kényszerintézkedésként vezette be. Az óvadék bevezetésekor felerősödtek az olyan hangok, hogy ”az új intézmény elsősorban a tehetősebbeknek fog kedvezni”, stb., azonban Hack Péter szerint a bevezetése komoly előrelépést jelentett a védelem jogainak a bővülésében és az alapvető jogok érvényesülésében. Ugyanakkor az óvadék alkalmazására kevés esetben került sor, ez – többek között – az összegszerűségének mind jogszabályi, mind a bírói gyakorlat általi kimunkálatlanságából fakadt.

Az új büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) alapján az óvadék az a „a bíróság által meghatározott pénzösszeg, amelynek célja a távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megtartásának és a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétének elősegítése”. Azaz a Be. az óvadékot nem, mint önálló kényszerintézkedést, hanem a fenti kényszerintézkedések magatartási szabályainak megtartását célzó biztosítékként – a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz mellett – vezette be. Herke Csongor véleménye szerin az óvadék – amennyiben helyesen állapítják meg a mértékét – megfelelő visszatartó erővel rendelkezik a meghatározott magatartási szabályok megtartatásában, ugyanis a terhelt az óvadék elvesztésétől való félelem miatt megjelenik az eljárási cselekményeken.

A terhelt vagy a védője indítványozhatja, hogy a bíróság állapítsa meg az óvadék összegét, és annak letétele esetére például letartóztatás helyett távoltartást és bűnügyi felügyeletet, enyhébb kényszerintézkedést rendeljen el. Előzetes kényszergyógykezelés, illetve távoltartás esetén enyhébb magatartási szabályok előírása érdekében nem lehet óvadék iránti indítványt előterjeszteni. Az indítványban meg kell jelölni a letenni kívánt összeget, amely nem lehet kevesebb 500 ezer forintnál. Az óvadékot a terhelt vagy a védője készpénzben, banki átutalással vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel teljesítheti, amelynek összegét a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyára, a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel állapítja meg. A Fenyő-ügyben felbujtással gyanúsított Gyárfás Tamásnak 200 millió forint óvadékot állapított meg a bíróság.

Amennyiben a bíróság helyt ad az óvadék megállapítására irányuló indítványnak, megállapítja annak összegszerűségét, ami ellen külön is fellebbezésessel lehet élni. Elutasítása esetén csak akkor terjeszthető elő ismételten indítvány, ha a terhelt vagy a védője új körülményre hivatkozik.

Az óvadék megállapítása esetén a bíróság enyhébb személyi szabadságot érintő kényszerintézkedést rendel el (pl. letartóztatás helyett bűnügyi felügyeletet); vagy a bűnügyi felügyeletet megszünteti. Pl. a Hableány katasztrófájában érintett Viking Sigyn ukrán kapitányának az lett előírva, hogy hetente kétszer jelenjen meg a nyomozást végző hatóságnál. Az óvadékot a megállapító határozat véglegessé válástól számított 3 hónapon belül lehet letenni, és a letett óvadék nem vonható vissza. A terhelt az óvadék összegét elveszti, ha az előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegi: eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és azt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, valamint akkor is elveszíti a letevő a jogát a letett óvadék összegére, ha a terhelt letartóztatását azért nem lehet elrendelni, mert a terhelt elérhetetlenné vált.

Az óvadék automatikusan visszajár a terheltnek – nem kell az eljárás jogerős befejezését megvárni –, ha  megszűnik vagy megszüntették azt a kényszerintézkedést, amelynek a biztosítására szolgál.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS