Nincs fix tarifája a téves eljárás kártalanításának

2002.06.15. NOL - Népszabadság Online

Az állam a múlt évben 53 millió forintot fizetett ki kártalanításra. Egy-egy előzetes letartóztatásban töltött napnak nincs fix tarifája. A bíróság így eltérő összegeket ítél meg azoknak a fogva tartottaknak, akik ellen megszüntették a nyomozást, vagy felmentették őket.

Az állam azonban soha nem fizet automatikusan. Még akkor sem, ha utóbb kézre kerül az igazi tettes. A kártalanítást mindig kérvényezni kell.

Kétmillió forint kártalanítást ítélt meg a közelmúltban a Fővárosi Bíróság jogerősen annak a fiatalembernek, akit a rendőrség 1998-ban az M3-as autópálya kivezető szakaszán lévő Shell-kútnál történt rablógyilkosság elkövetésével gyanúsított. K. Richárd 95 napot ült előzetes letartóztatásban, mikor is a rendőrök azonosították a valódi elkövetőt. A cserébe kapott összeg nem jelentős, de dr. Hegedűs László, K. Richárd ügyvédje szerint a bírói gyakorlatot tekintve ilyen "rövid" idejű fogva tartásra korábban még nem ítéltek meg ennyi pénzt.

K. Richárd esete - már ami az alaptalannak bizonyult gyanúsítást illeti - nem egyedülálló. Kártalanítási perek mégsem indulnak tömegével. Egyrészt az érintettek nem tudnak erről a lehetőségről, másrészt a törvény nem is minden esetben ad rá lehetőséget.

  • Kártalanítási pert kizárólag az a gyanúsított vagy vádlott indíthat a magyar állammal szemben, aki rövidebb-hoszszabb ideig előzetes letartóztatásban volt úgy, hogy később bűncselekmény hiányában megszüntették vele szemben a nyomozást, az ügyész ejtette a vádat, avagy a bíróság bizonyítottság vagy bűncselekmény hiányában felmentette. Ha az utóbb ártatlannak bizonyult gyanúsított a többéves büntetőeljárás idején csak őrizetben volt vagy szabadlábon védekezett, úgy nem élhet ezzel a lehetőséggel - tájékoztatott dr. Fónyiné dr. Kazareczky Andrea, a Pesti Központi Kerületi Bíróság vagyonjogi csoportjának vezetőhelyettese. - Aki pedig perelhet, annak ügyelnie kell a határidőre. A kártalanítási igényeket a nyomozás megszüntetése után egy évig, a felmentő ítélet után pedig hat hónapig lehet benyújtani a bírósághoz. Ha a kereset ezt követően érkezik, úgy azt a bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül automatikusan el kell utasítania, mert elkésett. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a perindítók ezzel nincsenek tisztában, hiszen a keresetek jelentős részét emiatt kell elutasítani - mondta dr. Fónyiné dr. Kazareczky Andrea.

Dr. Bodrogi Bea, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) munkatársa szerint kívánatos lenne - még ha a törvény ezt nem írja is elő -, hogy a hatóságok a megszüntető határozat vagy a felmentő ítélet közlésekor tájékoztassák az érintetteket a perindítási lehetőségükről. Az irodához érkező levelekből, s az ügyfelek elbeszéléseiből ugyanis az derül ki, hogy sokan nem is hallottak erről a jogukról. Ha értesülnek is róla, akkor már túl vannak a perindítás határidején, így esélyük sincs arra, hogy kártalanítást kapjanak.

A határidő túllépése azonban csak egy a sok közül, ami kizárja a kártalanítást. A bírónő elmondása szerint ugyancsak nincs helye a kártalanításnak, - hiába igazolódott utóbb a vétlenség -, ha a gyanúsított például a büntetőeljárás idején elrejtőzött, s ezért körözte a rendőrség, avagy megszökött a fogdából. Ugyanígy hiába kér kártalanítást az a személy is, aki megpróbálta félrevezetni a hatóságot, például azzal, hogy szándékosan hamis vallomást tett. Dr. Bodrogi Bea szerint azonban a megtévesztés értelmezése kétélű lehet. Példaként említette annak az alacsony, bajszos roma fiatalembernek az esetét, aki egy rablás kapcsán úgy került hónapokig előzetes letartóztatásba, hogy a rendőrök valójában egy magas szőke nő után kutattak. Utóbb kiderült az ártatlansága, s megszüntették vele szemben a nyomozást. A kártalanítási perét azonban első fokon elvesztette, mondván, megtévesztette a hatóságot. A megtévesztés pedig abban állt, hogy amikor a rendőrök megkérdezték tőle, ismeri-e X. Y. hölgyet, ő nemmel felelt. Erre mutattak neki egy fényképet, amin a nővel együtt látható. A férfi ekkor nem is tagadta, hogy ismeri a hölgyet, aki egyébként prostituált, de csak a becenevét tudta, azt nem, hogy hogyan hívják. Erre a nyilatkozatra épült első fokon a kártalanítás elutasítása. Másodfokon a bíróság megítélte a kártalanítást. Az összegről még folyik a per.

  • A tapasztalatok szerint a keresetek elutasításának a határidő túllépése mellett az a leggyakoribb oka, hogy a gyanúsított az eljárás során okot adott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja ráterelődjön - mondta dr. Fónyiné dr. Kazareczky Andrea. Hozzátette: e tekintetben mindig a büntetőeljárás adatait kell öszszefüggéseiben vizsgálni, s nem épülhet egyetlen kiragadott bizonyítékra ez a megállapítás. - Aki gyanúsítottá válik egy büntetőeljárásban, az attól kezdve gyanús. Éppen ezért szubjektív megítélés alá esik, hogy ki mivel szolgáltat okot arra, hogy a gyanú ráterelődjön - vélekedett dr. Hegedűs László, aki szerint e tekintetben mielőbbi törvénymódosításra lenne szükség, hiszen ezzel a kitétellel a bíróságok, de különösen a perben az államot képviselő igazságügyi tárca túl nagy mozgásteret kap a sértett rovására. A minisztérium álláspontja szerint viszont a jogszabály minden jogalkalmazóra egyformán kötelező, azaz a tárcának sem nyújt "különösen nagy mozgásteret".

A kártalanítási perek számáról nincsenek pontos adatok. A perekben a magyar államot képviselő Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint évente átlagosan 300-350 perben járnak el, és ebből száz-százhúsz közé tehető a jogerősen befejezett ügyek száma. Az állam évente 49-50 millió forintot különít el büntetőeljárási kártalanításra. A múlt évben 53 milliót fizettek ki az arra jogosultaknak.

Az IM adatai szerint a perek felében a bíróság úgy ítélte meg, hogy jár a kártalanítás. 2002 első felében például 54 per zárult le, amelyből 30 esetben az államnak fizetnie kellett. A kért és a bíróság által megítélt összeg között azonban eltérések vannak. Dr. Hegedűs László ezzel szemben úgy vélte, hogy a perek többsége inkább a kereset elutasításával zárul, illetve ha meg is ítélik a kártalanítást, annak összege különösen a nem vagyoni kár tekintetében igen alacsony. Hasonló véleményen van dr. Bodrogi Bea is, aki szerint a bíróságok a nem vagyoni kár kiszámításánál számtalan szubjektív tényezőt vesznek figyelembe, ami egyrészről természetes, másrészről komoly veszély forrása lehet. Az IM szerint ugyanakkor a bíróságok következetesen követett gyakorlata, hogy a szabadságmegvonás ténye már önmagában a személyhez fűződő jogok köztudomású, külön bizonyítást nem igénylő sérelmével jár.

  • A kártalanítási perekben esetenként más és más a megítélt összeg nagysága, hiszen ez minden eljárásban a bírói mérlegeléstől függ. A vagyoni kár kiszámítása viszonylag egyszerű. E körben például az előzetes letartóztatás idején kiesett jövedelmet, valamint a fogva tartás idején felmerült ügyvédi költségeket lehet érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint azonban azoknak a csomagoknak az értékét már nem lehet elszámolni, amit a hozzátartozók vittek a gyanúsítottnak az előzetes letartóztatása idején. Ez a kiadás ugyanis nem a gyanúsított, hanem a rokonok pénztárcáját terhelte - fogalmazott Fónyiné. A bírónő szavai szerint a nem vagyoni kár elbírálása már összetettebb feladat, és az összeg nagysága függ a fogvatartási napok számától is. A több évig tartó előzetes letartóztatás például értelemszerűen nagyobb pszichikai megterheléssel jár, mint ha valakit csak néhány napig tartanak fogva. Mivel nincs két egyforma ügy, így nem lehet átlagösszegekről sem beszélni. Tízmillió forintot meghaladó kártalanításról azonban a bírónő még nem hallott.
  • A kártalanítási kérelmekben az ügyfelek időnként irreálisan magas összeget kérnek. Általánosságban azonban az is elmondható, hogy a kártalanításért folyamodók inkább több pénzt igényelnek az általuk is reálisnak tartottnál, attól tartva, hogy a bíróság úgyis kevesebbet ítél meg. Ennek ugyanakkor semmi értelme, hiszen a bíróság mindig az adott ügy összes körülményeit figyelembe véve dönt. A megítélt kár összegét a károsult elszenvedett káraihoz, és más hasonló esetekhez is arányosítja, amikor mérlegelési jogkörében dönt - mondta dr. Fónyiné dr. Kazareczky Andrea.

A törvény szerint nincs akadálya annak, hogy a kártalanítási eljárásokban - a többi polgári perhez hasonlóan - a felek egyezséget kössenek. A bírónő tapasztalatai szerint az IM csak néhány perben ajánl egyezséget a felpereseknek, akik csak elvétve fogadják el azt. A többség abban bízik, hogy a bíróság majd magasabb összeget ítél meg a felajánlottnál. Az IM tájékoztatása szerint évente 5-8 esetben kötnek a bíróság által jóváhagyott egyezséget. Emellett arra is volt már példa, hogy a tárca peren kívül állapodott meg a felperessel. Ez esetben az IM sem a kártalanítás alapját, sem annak mértékét nem vitatta, így felesleges lett volna bíróság elé vinni az ügyet. Az állam azonban sohasem fizet automatikusan kártalanítást azoknak, akik ellen megszüntették az eljárást, vagy felmentették őket. Az állam csak a pert megelőzően bejelentett vagy a perben érvényesített igény elbírálása alapján kártalanít.