Vita a zsidó kárpótlás körül

2002.06.19. stop!

Belgiumban éles vita pattant ki a zsidó közösségnek a bankoktól és a biztosító intézetektől járó kárpótlása mértéke körül. Egy évvel a parlamenti bizottsági jelentés közzététele után a belga bankok szövetsége és a biztosítók még nem jutottak megállapodásra a háború és a vészkorszak nyomán gazdátlanná vált zsidó betétek, életbiztosítások utólagos kifizetése ügyében.

Az akkori döntés értelmében, ha a felek egy évig nem jutnak egymással megegyezésre, az állam dönti el a kárpótlás mértékét. Mint Mischael Modrikamen, a Belgiumi Zsidó Közösség Országos Bizottságának megbízottja kedden sajtóértekezleten elmondta, a hitközség 88,5 millió 1945-ös frank értékű kárpótlásra tart igényt a bankoktól és 10,9 millióra a biztosítóktól. Ezek az adatok a parlamenti bizottság három évi vizsgálódásának adataiból származnak. Modrikamen szerint a biztosítókkal már közel járnak a megállapodáshoz, a bankszövetséggel annál kevésbé. A zsidó képviselő szerint a bankok "az erkölcsi problémát szatócskodássá változtatták". David Susskind, a zsidó hitközség alelnöke szerint ez olyan helyzet, mintha a belgiumi zsidók még mindig sárga csillagot hordanának.

A Belga Bankszövetség vezérigazgatója, Guido Ravoet válaszul kijelentette, hogy a bankok szintén mgállapodásra törekszenek és csütörtökön újabb megbeszélést tartanak, bár addigra a kormány által szabott határidő lejár. Ravoet erélyesen védelmébe vette a bankokat a parlamenti jelentéssel szemben, mondván, hogy a belga bankok a háború alatt egyáltalán nem a német megszállók iránt meghunyászkodó módon viselkedtek, hanem védelmezték zsidó betéteseiket.

A belgiumi zsidó közösség azt is sérelmezi, hogy a belga törvények hátrányos megkülönböztetéssel sújtják a zsidókat. Az 1960-ban született belga-német megállapodás keretében ugyanis az NSZK 80 millió márkát fizetett az országnak a faji, vallási vagy ideológiai megkülönböztetést szenvedett belga állampolgárok kárpótlása céljaira. Ám az egy évvel később született belga törvény értelmében csak a politikai foglyok kaptak pénzt, és a kárpótlásból kizárták a zsidókat, mert vagy nem voltak politikai foglyok, illetve csak 6,6 százalékuk volt belga állampolgár. A belgiumi zsidók utólagos kárpótlásra tartanak igényt az 1961-es törvény alapján is.