Dr. Bék Ágnes a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületének (továbbiakban TTOE) elnöke, emellett a Kossuth Rádió Napközben című műsorának társasházi szakértője – ingyenes jogi tanácsadással segíti a közös képviselők, társasházi tisztségviselők munkáját. A TTOE rövid idő alatt a legaktívabb társasházi szakmai szervezetté nőtte ki magát, s alapító tagja lett a Magyar Ingatlan Tanács társasházi szekciójának. Több mint 200 taggal rendelkezik, akik közel 25.000 albetét kezelését végzik. Dr. Bék Ágnessel a társasházi törvény 2009. évi módosításairól beszélgettünk.
Lehet olyan véleményeket is hallani, hogy a társasházi forma idegen a magyar jogrendszerben, sőt egész Európában egyedülálló, ahol a lakóépületeket általában a tulajdonostársak közös tulajdonaként kezelik. Indokoltnak látja ezt a formát, vagy egyszerűbb lenne a közös tulajdon?
A közös tulajdonnal kapcsolatos szabályok alkalmazása kisebb albetéttel rendelkező társasházaknál alkalmazható, viszont teljesen megvalósíthatatlan lenne a több száz albetéttel rendelkező társasházaknál. A Ptk. szabályai szerint a közös tulajdonnal kapcsolatos ingatlan állagmegóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni, és az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs köteles viselni. Nagyobb létszám esetében – a különböző típusú emberi magatartások és körülmények figyelembe vételével – ez a megoldás káoszhoz vezetne. Így a közel száz év óta működő rendszer szabályainak alkalmazása jobban megfelel egy társasház működtetésére – a többségi döntés mellett meghozott határozatok végrehajtására kijelölt közös képviselő, vagy intéző bizottság felelőssége mellett.
Melyek a társasházakkal kapcsolatosan leggyakrabban felmerülő problémák – egyrészt a lakók, másrészt a közös képviselők oldaláról? Lehet-e tipizálni az eseteket?
A tulajdonosok részéről még mindig nem érzékelhető, hogy a „saját tulajdonosi” szemlélet általánossá vált volna. Sokan egyáltalán nem járnak közgyűlésekre, nem törődnek a társasház gazdálkodásával, vagy a felújításával, korszerűsítésével. A többségi döntés helyett sok esetben az érdeklődő kisebbség dönt a társasház életében fontos kérdésekről: pl. pályázaton való indulás.
A közös képviselők által elkövetett leggyakoribb hiba, hogy nem biztosítanak kellő információt a tulajdonosoknak, nem készítik elő megfelelően a felújítási programokat, és nem fordítanak kellő időt a bizonytalankodó tulajdonosokkal való tárgyalásokra, nem tekintik partnernek a tulajdonosokat.
Vannak-e már tapasztalatok a 2010. évi beszámoló közgyűlésekről? Milyen visszajelzések érkeztek a módosításokkal kapcsolatosan? Egyszerűsödött-e a társasházak működése az új törvény által?
A törvénymódosítás a beszámoló közgyűlésekre vonatkozóan nem hozott egyszerűsítést, de sikerült olyan pontosításokat beépíteni, amelyek a tulajdonosok érdekeit szolgálják. Pl. a közgyűlési határozatok előzetes, írásban való megküldésének kötelezettsége a meghívóval együtt, hogy ne ott hallják először a döntéshez szükséges adatokat, hanem legyen idejük és lehetőségük a beszámolóban szereplő pénzforgalom megismerésére, a következő évre tervezett feladatok átgondolására, véleményezésére.
Melyek a 2009. évi módosítás erősségei?
A törvénymódosítás első üteme már 2009. október 1-től hatályba lépett. Ezek között kiemelendő az alapító okirat módosításával kapcsolatos eljárások pontosítása, a szükséges elfogadási arány rögzítése a különböző élethelyzetekre figyelemmel. Például a sok társasház életében előforduló, a felújítások anyagi hátterét biztosító tetőtér-eladás, amihez most már elégséges a tulajdoni hányad szerinti 4/5 igenlő szavazata az eddigi 100 %-hoz képest.
Fontos változásként értékelhető, hogy a törvény több helyen is lehetőséget biztosít a tulajdonosi közösség részére, hogy a törvényben rögzített működési szabályoktól a maguk által alkotott szervezeti-működési szabályzatban eltérhetnek, kialakíthatják a közgyűlés működésével kapcsolatos eljárást úgy, ahogy az ott élő tulajdonosoknak az a legjobban megfelel.
Új rendszerként került bevezetésre, hogy a számvizsgáló bizottság munkájának segítése érdekében külső, független szakértőt – könyvvizsgálót, vagy legalább regisztrált mérlegképes könyvelőt – kell igénybe vennie azokban társasházakban, ahol az albetétek száma a 50-et meghaladja, illetve ahol a pénzforgalom a 10 millió forintot túllépi.
2010. január 1-én lépett hatályba, de alig öt hónap múlva már meg is szüntették – tehát ma már nincs érvényben – a társasházak működése felett az ügyészségi törvényességi felügyelet, amelyet nagyon hosszú idő óta szorgalmaztunk, mert a törvényes működés helyreállítása miatt – ott ahol erre más eszközök nem voltak alkalmazhatók – szükségesnek tartottuk.
Melyek a 2009. évi módosítás gyenge pontjai?
A külső pénzügyi szakértő igénybe vételével kapcsolatosan merültek fel kérdések: pl. mit kell pénzforgalom alatt érteni? Beletartozik-e a közös költség befizetése és a működési költségek kiadásai? Ha igen, akkor bizony nagyon sok kisebb társasháznak is be kell tartani ezt az előírást. Sajnos a pénzforgalomra vonatkozóan jogszabályi háttér nem állt rendelkezésre, így egy Önkormányzati Minisztérium által kiadott állásfoglalás szerint az 5 millió forint bevételt és 5 millió forint kiadást elérő társasházak is ebbe a kategóriába kerültek. A külső könyvvizsgáló megbízási költsége pedig 70-120.000 Ft körüli összeg, ami sok esetben ellenállást váltott ki a tulajdonosokból főleg akkor, ha a tulajdonosok vagy a számvizsgáló bizottság tagjai között is volt, illetve van megfelelő szakképesítésű személy.
Indokoltnak tartja-e Ön a fentiekben is említett külső pénzügyi szakértő – avagy törvényben említett nevén ellenőrzést segítő személy – kötelezővé tételét meghatározott esetekben? Nem elégséges a meglévő ellenőrzési rendszer a hibák kiszűrésére?
A társasházi törvény a gazdálkodás ellenőrzését a számvizsgáló bizottságra bízta azzal a megkötéssel, hogy a számvizsgáló bizottság tagja csak tulajdonos lehet. Mivel nincs minden társasházban szakképzett pénzügyi szakember, így egyre nehezebb volt rábeszélni valakit, hogy vállalja el ezt a munkát, és ezzel együtt a felelősséget is. Ezen próbált segíteni a törvénymódosítás, azonban további pontosításokkal sokkal hatékonyabb, elfogadhatóbb lehet a törvényi szabályozás. Célszerű lenne felmentést adni azoknak a társasházaknak, ahol megfelelő szakember van a tulajdonosok között, vagy ott, ahol a könyvelést eleve mérlegképes könyvelő végzi. Így csak azokat a társasházakat terhelné a többletkiadás, ahol valóban szükséges egy külső szakértő általi átvizsgálás és tanácsadás a gazdálkodás jobbítására.
Mi az, ami kimaradt a módosításból?
Régóta gondot jelent, hogy nincs megfelelő szabályozás arra, hogy a tulajdonosok mennyi meghatalmazást gyűjthetnek össze a közgyűlésen személyesen megjelenni nem tudó (vagy nem akaró) tulajdonosoktól. Nagyon sok visszaélés történhet, ha egy-egy tulajdonos a meghatalmazások által magas szavazati aránnyal rendelkezve egyedül képes valamilyen kérdést eldönteni. Erre vonatkozóan jó lenne korlátot felállítani, vagy legalább lehetőséget biztosítani arra, hogy a tulajdonosi közösség a saját szervezeti és működési szabályzatában korlátozó szabályokat alkothasson a meghatalmazások számának kérdésében.
Találkoztam olyan esettel, ahol a közös képviselő végigküldte a gondnokot, hogy mindenkitől kérdezze meg, hogy eljön-e a közgyűlésre. Ha nem, akkor adja át a meghatalmazását a közös képviselő részére. Így bizony a közös képviselő a jelenlévő tulajdonosokat messze meghaladó szavazattal rendelkezett a közgyűlésen, és minden határozathozatalnál az ő kedve szerint születtek a határozatok.
Természetesen lehetne hivatkozni az erkölcsi-etikai érzékre, de sajnos jogszabályi előírás nincs rá. Szívem szerint teljesen megtiltanám, hogy a közös képviselő részére meghatalmazást adhassanak a tulajdonosok, mivel az ő feladata nem a döntéshozatal, hanem a meghozott határozatok végrehajtása.
Fontos lenne annak beépítése a törvénybe, hogy a tulajdonosok a társasház számláiba, bankkivonataiba, könyvelésébe, szerződéseibe betekinthetnek. Egyre több olyan észrevételt, felháborodott levelet kapunk, ahol azt panaszolják, hogy a közös képviselő nem hajlandó a tulajdonosoknak betekintést engedni a a társasház irataiba arra hivatkozással, hogy erről a társasházi törvény nem rendelkezik. Természetesen a betekintés nem jelenthet ellenőrzést – hiszen az ellenőrzés a számvizsgáló bizottság feladata -, de sok per megelőzhető lenne, ha az érintett – vagy érdeklődő – tulajdonos meggyőződhetne a valós helyzetről, és nem alakulna ki eleve bizalmatlanság a közös képviselővel szemben: „Vajon mit takargat? Miért nem nézhetek bele a számlákba, bankkivonatokba, szerződésekbe, stb.”
Erre vonatkozóan egy előremutató kezdeményezés a webtársasház nevű program, melynek alapvető célja, hogy a regisztrált társasházak minden tulajdonosa bármikor naprakész információkkal rendelkezhessen a társasház gazdálkodásáról, illetve értesítést kapjon az előtte álló feladatokról (pl. közös költség befizetés, mérőóra állások beírása, stb.).
Az időközben megszűnt ügyészi törvényességi felügyelettel kapcsolatosan nagyon változatos – pozitív és negatív – véleményeket is lehetett olvasni/hallani jogászoktól. Szükség lenne-e rá, illetve milyen formában, milyen jogkörökkel lehetne a hatékonyságát növelni? Önmagában az ügyész jelenléte, egy felszólító levél megküldése bírna-e olyan tekintéllyel, hogy egy törvénysértő közös képviselő „jobb belátásra” térjen?
Valóban időközben az Országgyűlés hatályon kívül helyezte az ügyészség társasházak feletti törvényességi felügyeletét. Ezt a döntést nagyon sajnáljuk, mert a jelenleg törvénytelen állapotban lévő társasházakkal szemben senkinek nincs semmilyen intézkedési jogköre.
Sokszor félreérthetően próbálták az ügyészség szerepkörét feleslegesnek beállítani, és arra hivatkoztak, hogy a közös tulajdon felett nem lehet semmilyen törvényességi felügyelet. Az elvárás nem is ezen a területen volt, hanem a társasház működésével kapcsolatosan – közgyűlés, közös képviselet, intéző bizottság, számvizsgáló bizottság –, a szervezetek törvénytelen működésének megszüntetése érdekében.
Hiszen a bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha a közgyűlés által hozott határozatok törvénysértőek, vagy valamelyik tulajdonos, illetve kisebbség méltányos érdekét sérti. Ilyen esetben 60 napon belül keresetet lehet benyújtani, és majd a bíróság eldönti, hogy hatályában fenntartja vagy hatályon kívül helyezi az érintett határozatokat. Ha hatályon kívül helyezi a határozatokat – és ez a döntés nem gyorsan szokott megszületni, esetleg hónapok, évek múlva – akkor a kérdés ismét visszakerül a tulajdonosi közösséghez, és akár meghozhatják ugyanazt a törvénysértő határozatot. Tehát a pereskedés az esetek többségében nem megoldás, csak időhúzás. Ez például egy omladozó kémény vagy tető felújításának esetében akár életveszélyt is jelenthet.
Az ügyészség megfelelő tekintéllyel bír az állampolgárok körében, így feltételezhető, hogy egy ügyészségi felszólító levél – amelyben felkérik a tulajdonosokat a törvénytelen állapot megszüntetésére, illetve a közös képviselőt felszólítják a törvényes út betartására – bírt volna olyan hatással, hogy elkerülhető lett volna a bíróság igénybe vétele.
Mivel az ügyészségi felügyelet megszűnt, így keressük annak a lehetőségét, hogy valamilyen hatósághoz lehessen fordulni annak érdekében, hogy megoldódjanak az olyan – sajnos gyakorta előforduló – problémák, amikor pl. a közös képviselő évek óta nem hív össze közgyűlést, nem számol el a közösség pénzével, vagy a társasház nem készíti el a szervezeti-működési szabályzatát, amely már 2003. óta kötelező a társasházak részére.
Tudomásom szerint a TTOE – már jó ideje – maga is szorgalmazta a törvényességi felügyelet bevezetését a társasházak működési rendszerébe. Egy civil szervezet mennyire tud hatással lenni a jogalkotásra? Milyen csatornákon tud érvényesülni?
Amennyiben előre eltervezett jogszabályi felülvizsgálatra kerül sor, akkor általában van idő arra, hogy szakmai egyeztetéseken – az életből jövő problémák felvetésével, és azokra adható javaslatokkal – segítsük a pontosabb, szakmailag megfelelőbb jogszabályi környezet kialakulását.
Lehetőségünk van arra is, hogy a kibocsátó jogalkotótól értelmezést kérjünk egy-egy paragrafus alkalmazásával kapcsolatosan. Ilyen volt például a pénzforgalom értelmezése a gazdálkodás területén.
Természetesen a civil szervezetek csak javaslattal élhetnek. Ha megalapozott a kezdeményezésük, akkor van esély arra, hogy – a közigazgatási szakemberekkel együttműködve, a lehető legjobb megoldás kidolgozásával – javítsanak az érintett jogszabály rendelkezésein.
Lehetőségünk van általában a médiában is tájékoztatni az érintetteket a változásokról, és a hozzánk érkező észrevételeket, visszajelzéseket pedig továbbítjuk az illetékes szaktárcák felé.
Éppen az ügyészségi törvényességi felügyelet megszüntetése kapcsán kívánunk a területen dolgozó szakmai szervezetekkel, szövetségekkel és egyéb egyesületekkel egyeztető megbeszélést tartani és – amennyiben erre lehetőség mutatkozik – közös álláspontot kialakítani, az elérendő irányt közösen felvállalni.
A civil szervezetek előnye, hogy közvetlen kapcsolatban vannak azokkal, akik a jogszabályokat alkalmazzák, és nagyon rövid időn belül megérkeznek a javaslatok a további változtatások irányába a „hétköznapi emberektől”, amiket mi fel is dolgozunk.
A TTOE fejlődésének egyik záloga, hogy minden hozzánk érkező kérdésre válaszolunk, és ezeket rendszerezve gyűjtjük. Valljuk, hogy csak akkor lehet a közös tulajdonú lakóingatlanok területén fejlődést elérni, ha a társasházak ügyeiért felelős emberek – közös képviselők, tulajdonosok – tisztában vannak a jogaikkal és a kötelezettségeikkel.
Ennek elősegítésére az elmúlt hat év kérdéseiből, és természetesen a vonatkozó törvényekből, jogszabályokból szerkesztettünk egy 600 oldalas, társasházaknak szóló „házi jogtanácsadó” szakkönyvet, melyet 2010 tavaszán – egy országos körút során – 24 megyei jogú városban, a megjelent közel 2000 érdeklődőnek ingyenesen tudtunk biztosítani.
A gyakorlatban gyakran hallani a távhőről való leválás problematikájáról. Ön milyen álláspontot képvisel ezzel kapcsolatban? Hol húzható meg a határ a magánautonómia és a társasházi közösség igényei között?
E kérdés a törvénymódosítás azon rendelkezéséhez kapcsolódik, amely szerint az ún. rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz a tulajdonosok 100 %-ának hozzájárulása szükséges. A törvény magyarázata szerint viszont nem tartoznak ebbe a körbe a karbantartás, felújítás és korszerűsítés fogalmaknál meghatározottak. Erre figyelemmel a távhőről történő leválás – ha csak annyi a változás, hogy egy vezetékrendszer helyett egy önálló kazánhoz csatlakozik a ház rendszere – nem tartozik a 100 %-os egyetértést követelő döntések közé! Sőt: a közgyűlésen egyszerű többséggel lehet róla dönteni. Ugyanakkor – valóban – a távhőről szóló törvény előírja, hogy a leváláshoz a tulajdonosok 4/5-ének hozzájárulása szükséges, ezért azt kell elsődlegesen figyelembe venni. Tehát a leváláshoz szükséges a minősített többségű szavazat, így a tulajdonosok 80 %-ának egyet kell ezzel értenie.
Bizonyos tekintetben a fentiekhez kapcsolódó gyakorlati probléma, s napjainkban egyre nagyobb szerepet kap az akadálymentesítés. Itt arra az esetre kell gondolni, amikor egy fogyatékkal élő tulajdonos költözik a társasházba. Ez több kérdést is felvet: vannak-e „előjogai”, vagy minden speciális igényét csak a saját költségére valósíthatja meg?
Álláspontom szerint az akadálymentesítési kötelezettség csak a közintézményeket terheli. A társasházaktól ilyen kötelezettség nem kényszeríthető ki. Természetesen ha pl. lépcsőjavításra kerülne sor, úgy érdemes figyelemmel lenni a „speciális” igényekre és megoldani az akadálymentes közlekedést. A mozgáskorlátozottakon kívül a kisgyermekesek, babakocsival közlekedők igénye is ide tartozik. Fontos azonban, hogy a fogyatékkal élők speciális igényeinek kielégítése esetében a társasház nincs „egyedül”! Meg kell keresni az illetékes civil szervezeteket, pályázati lehetőségeket, önkormányzati vagy kormányzati támogatásokat, be kell adni pályázato(ka)t – a megfelelő dokumentumokkal – és ha hitelt érdemlően tudják bizonyítni a jogosultságot, bizonyosan kaphatnak támogatást pl. rámpa, ajtó-szélesítés, védőkorlát, vészcsengő stb. kialakítására.
A társasházkezelő szervezetek, közös képviselők szakmai-technikai felkészültsége mennyire megfelelő? Hogyan lehetne javítani rajta? A nyilvántartási rendszer mennyiben felel meg a gyakorlati elvárásoknak?
A törvénymódosítással szinte egy időben kiadásra került a 30/2009. (XI.3.) ÖM rendelet, amely kötelezően előírja, hogy aki üzletszerűen végez társasház-kezelői tevékenységet, úgy azt csak akkor teheti, ha a lakóhelye, vagy székhelye szerinti önkormányzatnál az ún. ingatlanvállalkozási hatóságnál nyilvántartásba veteti magát. Ezzel a rendelkezéssel megvalósulni látszik, hogy e tevékenységet hivatásszerűen végezzék, és szükséges legyen hozzá a megfelelő szakmai képesítés. Figyelemmel azonban arra, hogy a jó közös képviselőnek nagyon sokrétű ismeretre van szüksége, sok jogszabályt kell figyelemmel kísérnie, így elengedhetetlen a rendszeres informálás, a szakmai segédanyagok készítése számukra.
A most bevezetett nyilvántartási rendszer továbbfejlesztésén már dolgoznak, várhatóan országos nyilvántartási rendszerré alakul, hiszen célját valójában csak akkor éri el, ha az ott szereplő adatok nyilvánosak, és bárki által elérhetőek lesznek.
Az idei módosítás gyakran megrökönyödést keltő pontja az alapító okirat módosításához kapcsolódik, mivel a jogalkotó „kivette” a hatályos szabályozásból a négyötödös szabályt – miszerint ha a négyötöd egyetért, és a kisebbség nem indít 30 napon belül keresetet, akkor hatályossá válik az alapító okirat módosítása. Indokoltnak tartja-e Ön ezt a változtatást? Lehet-e tudni, hogy milyen jogalkotói szándék/indok áll ennek a módosításnak a hátterében?
A változás pontosan csak azokra az esetekre alkalmazható, amikor a közös tulajdon értékesítéséről van szó, vagyis a volt házmesteri lakás, a tetőterek vagy mosókonyhák értékesítése kerülhet bele a kedvezményezett körbe, amikor 4/5-ös hozzájárulás elegendő ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a változásokat bejegyezzék.
Az alapító okirat bármilyen más okból történő módosítása esetén változatlanul szükséges a tulajdonosok egyhangú – 100 %-os – egyetértése.
A módosítást indokolta, hogy több évig tartó pereskedést vont maga után, ha a tulajdonosokból egy személyt nem lehetett meggyőzni a közös terület értékesítéséről, amelyből a legtöbb esetben a ház felújítását kívánta a tulajdonosközösség fedezni. A jelenlegi szabályozás szerint ha a kisebbségben maradó tulajdonostársak a meghatározott határidőn belül írásbeli nyilatkozatot nem tesznek, vagy arról nyilatkoznak, hogy keresetindítási jogukkal nem kívánnak élni, akkor az alapító okirat módosítása bejegyezhetővé válik az ingatlan-nyilvántartásba.
Július 1-jétől közjegyzői hatáskörbe kerülnek a fizetési meghagyások. Gyorsabb eljárásra lehet-e majd számítani? Kapnak-e fizetési kedvezményt a társasházak, s ha nem, lehet-e már tudni ennek a költségvonzatairól?
A Közjegyzői Kamara által elkészített és működtetett rendszer szerint a fizetési meghagyást a közös képviselő papír-alapon nyújthatja be, amelyet le lehet tölteni a MOK honlapjáról. A kiválasztott közjegyző segítségével gyorsan el lehet indítani a fizetési meghagyást, és egy héten belül az adós már meg is kapja az értesítést. Ha 15 napon belül nem mond ellent, akkor jogerőre emelkedik, és máris kérhető lesz a végrehajtás elrendelése – ugyancsak a Közjegyzői Kamarán keresztül.
Sajnos az eddigi kedvezményt már nem lehet igénybe venni, vagyis az eljárás előtt a követelés 3 %-át „sárga-csekken” be kell fizetni, de természetesen ezt a társasház majd visszakapja az egyéb követelésével együtt.
A társasházi törvényben találhatók olyan módosítások, amelyek tulajdonképpen a korábbi szabályozás pontosításaként foghatók fel (pl. meghívó tartalma; közgyűlési kizárólagos hatáskörök; megismételt közgyűlés megtartása a határozatképtelen közgyűlés napján stb.). Mennyire sikerültek ezek a pontosítások? Mennyire felelnek meg a gyakorlat elvárásainak? Keletkeztetnek-e esetleg újabb problémákat?
Nagyon jól alkalmazható az a módosítás, hogy a megismételt közgyűlés az eredetileg kitűzött napon is megtartható. Sok ellentmondó bírói ítélet született az ilyen típusú ügyekben, de az új szabályozással a tulajdonosok dönthetik el, hogy melyik formát választják: vagy a törvényben előírtat, vagy a saját SZMSZ-ükben meghatározott időpontot.
Itt szeretném megjegyezni, hogy sok társasház még mindig nem készített SzMSz-t, pedig a törvény szerint kötelező lenne. Az SzMSz hiányát ugyan a törvény nem szankcionálja – bár ha netán perre kerül sor, enélkül a bíróság nem is tárgyalja az ügyet! – de a „hétköznapi életben” sok hátrányt jelent. Például: ha nincs a társasháznak érvényes SzMSz-e, nem indulhat pályázaton! Az SzMSz elkészítése alapvető fontosságú a társasházak működése szempontjából.
A közgyűlések kizárólagos hatáskörébe bekerült a polgári jogi vita esetén a permegelőző közvetítői eljárás – úgyneveztt mediáció – kezdeményezése, amelynek a lebonyolítása igencsak problémás. A rendelkezés szerint közgyűlést kell összehívni akkor, ha a társasházon belül a perindítás helyett a mediációt választanák. Ugyanakkor – a közgyűlési határozat érvénytelensége miatt – 60 napon belül meg kell indítani a keresetet. Elég nehéz a megjelölt határidőn belül érdemi döntést hozni, arról nem beszélve, hogy a közvetítői eljárás eredménye sem születhet meg ilyen időtartam alatt.
A gyakorlatban sok segítséget ad, ha a közgyűlésen elhangzottakról pontos jegyzőkönyv készül, de úgy tapasztaltam, hogy ezen a területen nem árt bővíteni a közös képviselők ismeretét, hogy a jegyzőkönyv valóban olyan legyen, mint amilyet a törvény előír.
A jegyzőkönyvnek – a visszaellenőrizhetőség és a későbbi viták elkerülése szempontjából – nagyon fontos szerepe van, ezért a jegyzőkönyv vezetésére, megírására fordított figyelem, valamint a hitelesítők elkötelezettsége – a valós rögzítés érdekében – még javítandó.
Dr. Bék Ágnes szakmai életrajza:
Tanulmányok:
1975-1981 – Pécsi Jogtudományi Egyetem
1983-1985 – Jogi szakvizsga
2005 – ECDL hat modul vizsga
2007 – Társasasházkezelő (Európai Ingatlanszakmai Tanács „Eur” minősítésű vizsga)
Szakmai tapasztalatok:
1987-1988 – Somogy megyei Földhivatalnál jogtanácsos – ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos ismeretek, valamint perek vitele
1988-1990 – Fővárosi Tanács VB Fővárosi Kerületek Hivatal Központi Lakáscseres Osztály – teljes lakásügyi igazgatás és vezetői tapasztalatok megszerzése
1991-1993 – Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda team-vezető – vállalkozási ismeretek, vállalkozásbarát környezet kialakítása, oktatási-vezetői tapasztalatok megszerzése
1994-1996 – Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Lakásgazdálkodási – Ügyosztály vezető, majd jegyzői referens helyi lakásügyi rendelet kidolgozása, jegyzői munka támogatása és lakásügyi perek vitele
1996-2002 – Közlekedési-, Hirközlési és Vízügyi Minisztérium Jogi Főosztály – jogszabályok alkotásában való részvétel, általános jogi igazgatásban való munkavégzés
2002-2006 – KHVM jogutódjaként a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Jogi Főosztálya – szerződések felülvizsgálata, kamarák feletti törvényes képviseletben való közreműködés, telepengedélyekkel kapcsolatos szakmai felügyelet, felügyeleti intézkedések, gazdasági társaságok működésével kapcsolatos teendők, jogszabályokról tájékoztatás
Oktatási tevékenység az OKTÁV Zrt. szervezésében mérlegképes könyvelői, adótanácsadói és irodavezetői tanfolyamok jogi tananyagával kapcsolatosan.
Társasházak kezelésével, szervezeti-működési szabályzatok készítésével folyamatosan – kiegészítő tevékenységként – 1997. óta közel 300 SZMSZ-t készített. A társasházak és társasházkezelők lapja, a Társasházi Háztartás olvasói rovatán keresztül 2005 óta ingyenes jogi tanácsadást végez. E munka összegzéseként került kiadásra a „Társasházban él? Önnel is megtörténhet!” című 600 oldalas szakkönyv.
