Az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus komoly kihívások elé állítja a hazai idegenrendészeti hatóságot a háború elől országunkba tömegesen menekülő emberek miatt. Ilyen típusú ügyekkel foglalkozó ügyvédként mit tapasztal, mi változott 2022-ben az elmúlt évekhez képest?
W.Á: A WAGNER & WAGNER Ügyvédi Iroda menedékjoggal, menekültügyi eljárásokkal nem foglalkozik, ugyanakkor viszont az egyik fő szakterülete irodánknak a tartózkodási, letelepedési és állampolgársági jog, melyben külföldi állampolgárok számára teljeskörű támogatást nyújtunk. Amit én látok, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság már az ukrán konfliktus előtt is rendkívül leterhelt volt, de most egyszerűen képtelenül sok ügyük van az Ukrajnából megindult tömegek mozgása, elhelyezése miatt. Ráadásul nemcsak az OIF leterhelt, hanem a társhatóságok is: az Alkotmányvédelmi Hivatal, a TEK és az ORFK is. Ez a „normál” tartózkodási- és letelepedési eljárások elhúzódásához vezethetne, de az idegenrendészeti hatóság rendőrtisztjei próbálnak erőn felül helytállni, így nekem nincsenek rossz tapasztalataim. Ami egyértelműen érzékelhető az Budapesten, a Szegedi úti és Budafoki úti irodákban a hosszú várakozási idő az ügyfeleknek.
Honnan jött a külföldiek magyar tartózkodásának, letelepedésének jogi támogatása?
W.Á.: Kétségtelen, hogy ez azért általában nem az a jogterület, amelyet az ember az egyetemen kitalál magának, hogy majd a diploma után ezzel akar foglalkozni. A záróvizsga után én is először egy klasszikusnak mondható ügyvédi irodában helyezkedtem el, ahol polgári-, kereskedelmi- és médiajogi ügyek voltak egy nagy ingatlanos cég és egy országos sugárzású televízióadó képviselete során. Ekkor azonban már nagyon vágytam arra, hogy olyan irodában lehessek jelölt, amely kizárólag büntetőügyekkel foglalkozik. Lényegében az első jelölti év után sikerült átnyergelnem egy ilyen irodába, hogy aztán majd’ 10 évig szinte kizárólag büntetőügyekkel foglalkozzam jelöltként, majd a saját irodámban is. Mivel beszélek angolul, franciául és oroszul, így eleve, kezdettől fogva sok külföldi ügyfelem volt. Ha pedig egy külföldinek büntetőügye van, az általában valahogyan érinti a magyarországi tartózkodási jogát (illetve annak megvonását) is, így egyre több külföldi ügyfelem, akinek büntetővédője voltam, megbízott azzal, hogy képviseljem őket az OIF jogelődje, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal előtti fellebbviteli eljárásokban, vagy éppen perekben az idegenrendészeti hatósággal szemben. Aztán már jöttek akkor is, amikor nem volt büntetőügyük, csak mondjuk tartózkodási engedély helyett letelepedési engedélyt szerettek volna, vagy családtagot akartak Magyarországra hozni. Aztán elkezdtek ajánlani, sőt egyre több nagykövetségre is eljutott az irodám híre. Én pedig egyre érdekesebbnek, színesebbnek láttam ezeket az ügyeket, embereket, családokat, vágyakat, elképzeléseket – rengeteg-rengeteg vicces és furcsa élethelyzettel. Így végül mára, az elmúlt években irodám elsődleges lába, a külföldi természetes személyek és cégek jogi támogatása lett tartózkodási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel kapcsolatos, ill. magyar állampolgárság megszerzésére irányuló ügyekben. Olyannyira megnőtt a külföldi ügyfelek aránya, hogy a magyar mellett külön honlapot is készítettünk a számukra, amely az irodánk által napi szinten használt munkanyelveken áll rendelkezésükre. Mivel én magam erősen elkötelezett vagyok az orosz nép és kultúra irányába, így jelentős az orosz és volt szovjet utódállamokból kikerült visszatérő ügyfélkörünk is. De mivel irodánk teljesen politikamentes övezet, így ugyanilyen jó szívvel fogadjuk az Ukrajnából érkező ügyfeleket is.
Említette, hogy a bevándorlási, idegenrendészeti jog az irodája egyik fő területe. Mivel foglalkoznak még, illetve mennyire látja fontosnak egy ügyvéd számára a specializációt?
W.Á.: Ez nem könnyű kérdés, hiszen ott az unalomig ismert válasz, miszerint indokolt a jogi specializáció, mert senki sem érthet mindenhez stb. Ezzel alapvetően egyet is értek, de megítélésem szerint mindez az ügyvédi iroda földrajzi helyétől is függ. Vidéken, egy kisebb településen, nyilván kevésbé van lehetőség egy egyéni ügyvédnek csak egy bizonyos szakterületen jogi szolgáltatást nyújtani, mint a fővárosban. Budapesten és a vidéki nagyvárosokban ugyanakkor sokkal inkább van fizetőképes kereslet és igény a kizárólag egy-egy ügytípusban vagy jogterületen ügyeket vállaló ügyvédekre, akik jelentős és értékes tapasztalatot gyűjtenek az évek során.
Nem tagadom, az én irodám is kiemelten foglalkozik bizonyos ügytípusokkal: ilyenek a már említett idegenrendészet, tartózkodás, letelepedés és állampolgársági ügyek. Ezen kívül az elmúlt több mint másfél évtizedben rengeteg kártérítési peren kívüli- és peres eljárásban vettem részt. A baleseti kártérítési ügyek jogi piaca ugyanakkor nagyon telített Magyarországon, így ezen belül további specializáció volt indokolt. Én érdekes módon elsősorban a nemzetközi kapcsolódású kártérítési ügyekben találtam meg a saját hangomat. Itt többnyire vagy a kárkifizető (károkozó, biztosítója stb.) vagy a károkozás helye van külföldön, de mégis van valamilyen elem (pl. a károsult személye), amely az ügyet hazánkhoz is köti. Ilyenkor aranyat ér egy ügyvéd, aki képes többfajta idegen nyelven érdemi munkát végezni, peren kívüli tárgyalásokat folytatni külföldi cégekkel, munkáltatókkal, biztosítókkal. Magyar ügyvédként is nagy mozgásterünk van (peren kívül) ezekben az eljárásokban, sőt többször előfordult már az is, hogy egy külföldi kárügyhöz kapcsolódó büntetőügyben magyar ügyvédként sértetti jogi képviselőként eljárhattam, és részt vehettem egy ottani bírósági tárgyaláson. Szoros együttműködésben dolgozunk külföldi ügyvédi irodákkal is. A világ minden táján volt már kártérítési ügyünk, Egyiptomtól Kínáig, Brazíliától Ausztráliág, és természetesen a legtöbb európai országban.
Büntetőügyekkel foglalkozik még? Vannak olyan ügyek, amiket egyáltalán nem vállal?
W.Á.: Bár a büntetőügyekben történő védői munkából az elmúlt másfél évtized, no meg az ügyészség 98,9%-os váderedményessége valamennyire kiábrándított, még mindig úgy gondolom, hogy ez a jogág a jog királynője. Sajnos, vagy szerencsére, azonban az irodám leterheltsége nem teszi lehetővé, hogy annyi büntetőügyet vállaljak, amennyit szeretnék, így itt is elkezdtem egyfajta specializációt, vagyis szelektálok az ügyek között az ügy tárgya, a cselekmény jellege szerint. Vagyon elleni, gazdasági jellegű, gazdálkodás rendjét sértő, szellemi tulajdonjog elleni bűncselekményekben védői- és sértetti képviseletet is vállalok, de egyáltalán nem foglalkozom már erőszakos, élet ill. testi épség elleni bűncselekményekkel és kábszeres ügyekkel. Kizárt továbbá, hogy védői képviseletet lássak el olyan ügyben, amelyet kiskorú sérelmére követtek el.
Mi okozza a legnagyobb hivatásbéli örömet munkája gyakorlása során és mi a legnagyobb kudarcot?
W.Á.: A legnagyobb öröm számomra, ha a munkám során el tudok jutni egyfajta flow alkotói állapotba. Az elmúlt esztendőben elhunyt Csikszentmihályi Mihály magyar-amerikai pszichológus flow-elméletének nagy tisztelője vagyok. A flow egy olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. Ilyenkor a hétköznapi problémák megszűnnek és az időérzékelés is megváltozik. Én azt hiszem, hogy a jogi írásbeli munkák során, amikor egy nagyobb lélegzetvételű beadványt, iratot készítek, megélem ezt a flow-állapotot és ez örömmel tölt el. A legnagyobb kudarcot az interjú korábbi részében már említett büntetőügyekben éltem és élem meg. Sokszor éreztem már úgy a pályám során, hogy bármilyen érveim is vannak, bármennyire is helytállónak gondolom a védőbeszédet, a büntetőtanácsok előtt láthatatlan falakba ütközöm. Egyszerűen lehetetlen helyzet, hogy a váderedményesség ennyire kiemelten magas, mint ahogyan az is, hogy még most is sokszor tapasztalom az aktív bírói bizonyítás során a korábbi Be. törvényi parancsának, a vád kimerítésének továbbélését. Öreg ügyvédként szeretném majd egyszer megélni – bár nem hiszem, hogy ez sikerülni fog – azt az állapotot, amikor egy büntetőügyben a bíró, aktívan nem vesz részt a bizonyítás bonyolításában, hanem hátradől a tárgyalás elején és azt mondja, hogy akkor ügyészség /védelem, lehet kérdezni a tanúktól, szakértőtől stb. Szeretném, hogy a bíró „csak” értékelje a rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat, legyen játékvezető az eljárási szabályok betartása szempontjából, de ne legyen se feladata, se kötelessége, se lehetősége egyébként a vádhatóság és védelem által felajánlott bizonyítás alakítására, kiegészítésére.
Hogyan vélekedik a jogász egyetemisták lehetőségeiről? Mit tanácsol nekik? Mit tart a legfontosabb kitörési pontnak egy pályakezdő jogász esetében?
W.Á.: Én nagyon kifogásolhatónak tartom azt a szülői megközelítést, hogy lányom/fiam válaszd csak a jogot, mert az bármire jó lesz, és majd később eldöntöd, hogy mi legyen. Amennyire a jogászi hivatás örömet és boldogságot hozhat, ugyanannyira megnyomoríthatja annak az életét, aki kényszerből, szülői nyomásra választja. A jogászi végzettség is egy szakma. Olyan, mint az orvosi vagy mérnöki. Mégis sokkal kevesebb laikus szülő tolja abba az irányba a gyermekét, hogy orvos legyen, mint, hogy jogász. Mintha a jog valami különleges joker kártya lenne a pakliban. Pedig a jogászi létnek speciális kódja van, speciális dogmatika, gondolkodásmód, logika tartozik hozzá. Aki eleve nem szeretettel tekint erre, később nehezen szeretheti meg. Az még érthető, hogy ha valaki rögtön középiskola után nem tudja, hogy mit is jelent a jogi gondolkodás, de ha valaki még egyetem vége felé sem szerette meg a jogi tantárgyakat, akkor annak érdemes elgondolkodni a váltáson. Mint minden hivatást, ezt is szeretni kell. Nem attól lesz valaki jó jogász – hát még ügyvéd –, hogy milyen tanuló vagy mennyire tud magolni. Van, aki végig kitűnő az egyetemen és a való életben mégsem tudja a szakmájában megállni a helyét, mert bár biflázni tud, de valójában be van oltva jog ellen. Szóval, az első, amit erről gondolok, hogy aki a jogi hivatást választja, az ne kényszerből tegye, hanem szeresse ezt a szakmát.
Különböző elméletek vannak arról, hogy mi a jobb: dolgozni egyetem alatt vagy sem. Én abszolút annak a híve vagyok, hogy a joghallgató – ha tud – legalább részmunkaidőben, néhány alkalommal és órát hetente, de dolgozzon valamilyen jogi közösségben, főként ügyvédi irodában az egyetemi tanulmányok alatt és mellett. Ha már van valamilyen gyakorlat, az egyébként az elhelyezkedést is segíti. Amit én egyébként nagyon bánok, és még több, mint tizenöt évvel az egyetemi tanulmányaim után is sokszor elmondok magamnak, hogy milyen butaság volt, hogy nem jártam sokkal-sokkal gyakrabban bírósági tárgyalásokra. A tárgyalások döntően mind a büntető, mind a polgári ügyekben nyilvánosak. Óriási előnyre lehet szert tenni azzal, ha valaki azt mondja, hogy minden héten 1 polgári és 1 büntetőügy tárgyalására beül.
Végül, van még valami, amit én fontosnak tartok, bár lehet, hogy kicsit meglepő lesz, hiszen a sokszor száraznak tartott jogi gondolkodástól elsőre idegennek tűnhet. Ez pedig a jogi fantázia, a jogi képzelőerő. Az emberek általában úgy gondolják, hogy fantázia és képzelőerő a meseíráshoz, meg a festéshez kell. Pedig a jog által szabályozott életviszonyok megértéséhez, az összefüggések feltárásához, a jogszabályok értelmezéséhez és sok, elsőre egymástól távol eső jogi norma együttes alkalmazásához sokszor legalább annyi fantázia szükséges, mint egy vers megírásához. A szabadon szárnyaló jogi fantázia az alapja a prekoncepcióktól megtisztított, lecsupaszított ötleteknek, az ötletekből pedig olyan jogi megoldások születhetnek, melyek az elsődleges értelmezéshez képest egész más lencsén keresztül is megvilágíthatnak egy ügyet a jogalkalmazó számára. Ez talán az egyik legizgalmasabb része az ügyvédi munkának is. Amikor az ember valami új (vagy csak a saját hübrisze miatt újnak hitt) dologra jön rá.
________________________________________________________________________________
Wagner Ádám ügyvéd jogi tanulmányait Szentpéterváron, Budapesten és Párizsban végezte. Az ELTE Jogi Karán tanult, és a Bibó István Szakkollégium tagja volt. Nős, két kislány édesapja. Felesége egyetemi és bibós évfolyamtársa volt, és jelenleg nagyvállalati jogtanácsosként dolgozik. Szeretnek kirándulni, teniszezni és egész családjuk legfőbb hobbija az utazás, „minden mennyiségben.”
