“A háborús állapotok alapvető változásokat hoztak az ügyvédek életébe és az ügyvédi szolgáltatások piacán. A nemzetközi ügyfelekkel nem rendelkező vagy kevesebb jogterületen szolgáltató irodák nehéz helyzetbe kerültek, több kisebb iroda elveszítette a működéshez szükséges eszközeit” – meséli Tetiana Dyvak, aki ukrajna egyik legnagyobb ügyvédi irodájának dolgozik, jelenleg Budapestről, az Oppenheim Ügyvédi Iroda támogatásával. Döntéséről, magyarországi tapasztalatiról, az ukrán ügyvédség jelenlegi helyzetéről és az ukrán jogászképzésről is beszélgettünk.
Tudomásom szerint ügyvédként praktizált Ukrajnában, mielőtt Magyarországra érkezett, jelenleg pedig az Oppenheim Ügyvédi Iroda támogatásával tartózkodik nálunk. Miért pont Magyarország, miért az Oppenheim?
A február 24-én a hazám ellen indított háborút követően döntenem kellett: biztonságos menedéket keresek vagy maradok Ukrajnában. Az Oppenheim már évek óta kiváló szakmai kapcsolatban áll azzal az ukrán ügyvédi irodával, ahol ügyvédként praktizálok. Nagyon segítőkészek voltak és azonnal felajánlották – egyeztetve az ukrán irodámmal –, hogy Magyarországon folytathassam az életemet és a munkámat is egyben.
Április elején érkeztem Magyarországra egy Kijev melletti településről, amit akkor már sorozatosan bombázott az orosz hadsereg. A Budapestig tartó 30 órás út nagyon kimerítő volt és mivel teljes légtérzár volt, a határon gyalog kellett átkelnem. Ezt követően vonattal folytattam az utat. Lelkileg talán az volt a legmegterhelőbb, hogy nem tudhattam, adott napon mi fog következni, milyen nehézséggel kell megküzdeni és milyen előre nem látható események fogják akadályozni az utazásomat. Amikor Budapestre értem és az Oppenheimbe kerültem, úgy éreztem, jó döntést hoztam.
A családjával él itt Budapesten? Mennyi időre tud egyáltalán előre tervezni?
Az itt tartózkodásom alapjait az otthoni irodám és az Oppenheim közötti megállapodás képezi. Mivel Ukrajna szinte egész területén heves harcok dúlnak, gyakorlatilag lehetetlen előre tervezni azzal kapcsolatban, hogy mikor térhetek haza. Még nehezebbé teszi a helyzetet, hogy a családom nincs itt velem, így egyedül élek abban a lakásban, amelyet szintén a magyar kollégák segítségével találtam és tartok fenn.
Jól értem, hogy nem hezitált az Oppenheim felajánlásával kapcsolatban?
Igen, valóban így volt, annak ellenére, hogy részleteiben nem ismertem az iroda működését és a munkakörnyezetet. Nem tudhattam, hogy mi vár rám pontosan. Minden ország ügyvédi irodái a saját jogszabályaik alapján végzik a munkájukat, így nehéz volt előre látni, milyen is lesz az itteni szakmai tevékenységem. Mostanra már kikristályosodott, hogy bár fizikailag innen dolgozom, szakmailag az ukrán irodának segítek be továbbra is. Túl azon, hogy itt biztonságban érezhetem magam, a tapasztalatszerzés lehetőségét is megláttam ebben a helyzetben és igyekeztem is élni a lehetőséggel, amiben a magyar kollégák – akik maguk is nagyon elfoglaltak – maximálisan segítségemre voltak.
Melyik jogterületen dolgozott ügyvédként Ukrajnában?
Ukrajnában társasági joggal, vállalatfelvásárlással [M&A („mergers and acquisition”)] és bankjoggal foglalkoztam, és a budapesti irodából továbbra is ezeken az ügyeken dolgozom az otthoni irodának.
Tartja a kapcsolatot az ukrán kollégákkal? Ők most hogyan folytatják a praxist?
Természetesen ukrán kollégáimmal folyamatosan tartom a kapcsolatot, hiszen egy nagyon összetartó közösség voltunk – nem csak szakmai értelemben. Annak ellenére, hogy a volt kollégáim és egyben barátaim jó része a világ különböző részein talált menedéket, többen is Ukrajnában maradtak. Közös azonban bennünk, hogy változatlan elkötelezettséggel látjuk el a munkánkat. Több kollégám is hasonló módon maradhatott Németországban és Angliában, mint én Magyarországon – van, aki csak fél évre, van aki határozatlan időre maradt külföldön.
Hogyan tudná jellemezni az ukrán ügyvédek jelenlegi helyzetét? Jelenleg is tagja a kinti ügyvédi kamarának?
Annak ellenére, hogy jelenleg is az ukrán ügyvédi kamara tagja vagyok, a háborús állapotok nem hagyták érintetlenül az ügyvédi működést: alapvető változások történtek az ügyvédek helyzetében és az ügyvédi szolgáltatások piacán. Én az egyik legnagyobb ügyvédi irodában dolgozom Ukrajnában, amely közel 160 fővel az üzleti jog szinte minden területén nyújt szolgáltatásokat. Szerencsések vagyunk, mert az irodánkban jelenleg is nagyon sok a teendő és jelentős a munkateher. A nemzetközi ügyfelekkel nem rendelkező vagy kevesebb jogterületen szolgáltatást nyújtó ügyvédi irodák sajnos nehezebb helyzetbe kerültek, több kisebb iroda pedig a háború miatt elveszítette a megfelelő működéshez szükséges eszközeit.
Hány éves a jogi oktatás Ukrajnában, illetve hány év gyakorlati tapasztalat szükséges a diploma megszerzését követően a jogi szakvizsgák letételéhez – nevezetesen hány évre van szükség kint egy ügyvédi kamarai tagság eléréséhez?
Ukrajnában a jogi egyetemi oktatás 6 éves, ami egy osztott képzést jelent – a 4 év időtartamú bachelor képzést követi a 2 éves master képzés. A képzést abszolválva, ügyvéd mellett elhelyezkedve egy 3 éves gyakorlatot követően van lehetőség a szakvizsgák megkezdésére, azonban a szakvizsga tematikája (a magyar jogi szakvizsgával ellentétben) nem egységes – függ attól is, hogy milyen területen kívánunk elhelyezkedni ügyvédként.
Járt már korábban hazánkban? Hogy érzi magát Budapesten?
Egyszer, körülbelül 10 évvel ezelőtt jártam Budapesten egy rövid városlátogatáson. Már akkor úgy éreztem, hogy szeretném a jövőben részleteiben is megismerni a magyar fővárost. Bár nem így terveztem, de áprilisban ismét módom nyílt felkeresni az általam már korábban meglátogatott helyszíneket, és egyúttal újakat is felfedezhettem. Nagyon megszerettem a várost, hiszen egy gazdag történelemmel rendelkező településről van szó és ha belegondolok, hogy milyen sötét időszaknak kellett ahhoz bekövetkeznie a hazámban, hogy itt élhessek, akkor örökre úgy fogok emlékezni Budapestre, mint az én boldogságot jelentő helyemre („my happy place”). A magyar főváros mindvégig egy különleges helyszín marad számomra, az örök kedvenc, ahova úgy érzem, bármikor visszatérhetek. Az természetesen nem kérdés, hogy nagyon szeretem a hazámat, Ukrajnát. Éveket éltem Kijevben, kint él a családom, a barátaim, és egyben a munkám is oda köt, tehát általánosságban az egész életem Ukrajnához kötődik, amit most elvettek tőlem. Nagyon szeretnék hazamenni és folytatni a saját életemet, de egyúttal hálás vagyok a magyaroknak, és különösen az Oppenheimes kollégáknak azért, hogy itt lehetek. Köszönöm a szeretetteljes és segítőkész fogadtatást, valamint azt az emberi támogatást, amit itt megtapasztalhatok nap, mint nap.